Koko, a nőstény nyugati síkvidéki gorilla arról volt nevezetes, hogy jelbeszéddel tudott kommunikálni. 46 éves korában, álmában halt meg.
„Mély szomorúsággal tudatjuk, hogy szeretett Kokonk elment” – írta közleményében Koko otthona, a The Gorilla Foundation.
A különleges gorilla a San Francisco-i állatkertben született 1971. július 4-én. A Stanford Egyetem kutatója, Dr Francine Patterson pszichológus kezdte el jelnyelvre tanítani. Koko az évek során mintegy kétezer angol szót tanult meg megérteni és több mint ezer jelet használt. 1974-ben alapították meg a The Gorilla Foundation nevű szervezetet, aminek a kaliforniai Woodside lett a központja, itt folytak a kutatások, több állatot is bevonva a kísérletekbe.
Más főemlősök is megtanultak jelelni, de Koko az emberi jelbeszéd elsajátításában a legmagasabb szintet érte el. Emberi mércével mérve intelligenciahányadosa 70-95 között volt. Szeretett beszélgetést kezdeményezni az emberekkel és több szóból álló mondatokat tudott megfogalmazni.
Kérésére háziállatot is tarthatott, mégpedig macskákat. Az első kiscicát ő maga választotta ki több gazdátlan állat közül és egy olyan cicát választott, amelyiknek nem volt farka. Francine Petterson könyvet írt kettőjük kapcsolatáról 1987-ben.
Kokonak nem született kisgorillája, pedig kapott társat, Michaellel együtt nőttek fel és Dr Petterson őt is tanította beszélni. A két gorilla testvérként tekintett egymásra, nem házastársként, így nem született utóduk.
Koko kétszer is szerepelt a National Geographic címlapján, az első alkalommal ő készített saját magáról fotót egy tükör segítségével.
„Koko milliók életére volt hatással, a gorillák nagyköveteként a fajok közti kommunikáció és az empátia ikonja volt. Szerettük és hiányozni fog nekünk” – írja a közlemény.
A Természetvédelmi Világszövetség kihalófélben lévő fajok közé sorolja a nyugati gorillát, melynek egyik alfajához tartozott Koko.
Nyitókép-sorozatunkban: Koko a Stanford Egyetemen, 2016-ban, gitárral és számítógép előtt (Fotó: Wikipedia, ill. Koko „saját” Facebook-oldala)
