Újabban szintén felmerül bennem a patriotizmus kérdése, miután kiderült, hogy mi vajdasági magyarok is ünnepelni fogjuk a Vajdaság Szerbiához való csatolását. A szabadkai székhelyű Magyar Nemzeti Tanács minapi ülésén csak két küldött szavazott a tartományi kormány javaslata ellen.
Tari István tette fel a kérdést, hogy a vajdasági magyarság részére elfogadható-e a tartományi kormány javaslata, miszerint a tartomány kiemelt ünnepe november 25-e legyen, vagyis az a nap, amikor az 1918-ban megtartott újvidéki Nagy Nemzetgyűlés eldöntötte, hogy Vajdaság kiváljon az Osztrák-magyar Monarchiából és a Szerb királysághoz csatlakozzon.
A VMSZ támogatja a kormányjavaslatot, álláspontja szerint pragmatikus politikát kell folytatni. Kínos volt olvasni a tudósítást, amelyből kiderült, hogy a felszólalók bevallották, hogy
magánemberként ugyan nem tartják ünnepnek ezt az ünnepet, ám mégis kénytelenek megszavazni, hiszen nem kell konfliktusba kerülni a többségi nemzettel.
A kétszínűség lett tehát a politika. Azt hiszem, hogy azok a szerbek örülnek legkevésbé ennek a kétszínűségnek, akik jól ismerik Jovan Sterija Popović remekművét, a Hazafiakat. Azok a szerb barátaim, akiket tisztelek és becsülök szerintem tisztességesebb magatartásnak tartanák, ha a tanácstagok kimondták volna, hogy sem magánemberként, sem közemberként nem tartják ünnepnek ezt az ünnepet, és jobban örülnének, ha a tulipánok virágzásának napját ünnepelnénk közösen, miközben egy percre sem kérdőjelezik meg, hogy ez a nap a vajdasági szerbek ünnepe legyen. Okuk és joguk van az ünnepre! Ha a VMSZ netán megszavazza a javaslatot (ez már meg is történt – itt olvashat róla – a szerk. megj.) nem kifogásolnám, hogy ünnepeljenek a VMSZ-tagok.
Legyen a VMSZ tagjainak ünnepe is! Egy magyar Sterija remek komédiát írhatna erről is. Az egyik nap gyászoljuk ugyanazt, amit a másikon ünnepelünk. Ennyi elég is. Azért is gondolkodom így, mert tisztában vagyok vele, hogy kis kelet-közép-európai nemzetek, mindig is a nagyhatalmak akaratának és játékának voltak kiszolgáltatva, így volt az I. világháború után is, így lesz Koszovó ügyében is. Ott is a koszovói albánok majd ünnepelnek egy napot, amelyet a helyi szerbek nem tartanak ünnepnek.
Végel László: Ünnep és gyásznap (az eredeti cikk itt olvasható el)
Föld a szájban
Szomorú, kissé el is keserítő cikket közöl a vajdasági történésekről szombati számában a budapesti Magyar Nemzet hétvégi magazinja: Majláth Ronald írása azt a szomorú jelenséget járja körbe, hogy a vajdaságiaknak, köztük a magyaroknak is a tartomány napjaként kell majd ünnepelniük azt a dátumot, amely arról ismert, hogy akkor csatolták el ezt a térséget Magyarországtól.
