Az említett világszervezet a kecsege halászatának öt évig tartó tilalmát kérte, amellyel biztosítani lehetne ennek az ősi, igen ritka porcos halnak a szaporodását. A WWF felmérése szerint hazánkban a kecsege lehalászása folyamatos és nem csak a halászati idényben, hanem a szaporodási tilalom idején is.
A WWF és társszervezetei többször is észlelték, hogy Szerbia szerte az előírt 40 centiméteres méret alatti kecsegéket forgalmaznak a piacokon és szolgálnak fel az éttermekben.
“ Az ilyen hozzáállás lehetetlenné teszi a porcos halak népességének növekedését és fennmaradását “ – emelte ki Vesna Maksimović a WWF- Adria területi képviselője.
A kecsege a síkvidéki nagy folyók lakója, előfordulási helye a Duna, Száva, Tisza és a Morava egyes szakaszai. A Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) szerint a kecsege azért került a veszélyeztetett fajok vörös listájára, mert túlméretezett a halászata, elpusztították a természetes élőhelyeit a gátak és más vízgazdálkodási építmények létrhozásával, más, nem őshonos halak elszaporodása folytáni új betegségek behozatalával és a vizek nagyméretű ipari szennyezésével a kihalás szélére taszították a porcos halpopulációt.
A WWF tanulmánya szerint a kecsege népességének csökkenését okozó összes tényező megtalálható Szerbiában, ezért a WWF szervezet a Szerbiai halászok szövetségével és az Egyesült horgász szervezetekkel közösen követeli azoknak az általuk javasolt teendőknek az azonnali elvégzését, amelyek a kecsegék fennmaradását elősegítik, beleértve a halászati tilalom bevezetését is.
“ Az IUCN bizottság mellett működő, a tokfélék tanulmányozására alakult munkacsoport támogatja a WWF javaslatát, mely az ötéves halászati tilalomra vonatkozik, ami ha megvalósulna nagy haladást jelentene ezeknek a porcos halaknak a Duna vízgyüjtő területén való megmaradása szempontjából.”- jelentette ki Arne Ludvig, az IUCN keretein belül működő, a tokhalakkal foglalkozó munkacsoport társigazgatója.
