Szigeti históriák (2013/2) Ezeregy fesztiváléj legszebb meséi

A visszaszámlálás megállíthatatlanul pörög, augusztus 8-ig, az idei Sziget Fesztivál hivatalos nyitónapjáig már csak néhány hét maradt hátra. Liam Gallagher, Bastille, Lykke Li, Stormzy, Parov Stelar, The War on Drugs, Bonobo, The Kooks, MØ, Nick Murphy fka Chet Faker, Kaleo, Zara Larsson, Gogol Bordello… – csak néhány fontosabb név a 2018-as sztárfellépők közül. Tavaly, a rendezvény negyed évszázados jubileuma előtt tisztelegve újítottuk fel (és poroltuk le…), de ezzel együtt természetesen folytattuk is immár itt, helyben, a szabad, független közéleti fórumunk internetes oldalain a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit. Az idei a sorrendben huszonhatodik fesztivál, a históriák tehát folytatódnak, és újabb élményeket generálnak…

 

A vadfürdőzők biztonságát bizony óvni kell… Egyébként pedig a tékozló angyal még mindig nagyokat böffent a magasban, de továbbra sincs baj, mert nincs haragban senkivel… Akárcsak mi sem voltunk, annak ellenére sem, hogy az időzítés egy picinykét megcsúszott… No de sebaj, amíg a kiadó nem pótolja a mulasztását, a Neonradírt is szívesen lapozgatjuk… Mert bizony ezernyi csodát rejtenek ennek a kötetnek a lapjai…

 

ÚTON CSODAORSZÁG FELÉ

 

2013. augusztus 5-én hivatalosan is megkezdődött a huszonegyedik Sziget Fesztivál. Nem hivatalosan már harmadikán is tesztelhették, sőt meg is tapasztalhatták a korán jövők a Fesztiválköztársaság vendégszeretetét, de akkor még a sátorverésen és az első sör elfogyasztásán kívül másra nem nagyon volt lehetőség. A rendezők felajánlásával sokan éltek, így a legárnyékosabb, legfüvesebb sátorhelyek elkeltek megelőzve a budapesti gerillasátrazást, vadkempingezést. Természetesen egyes vendéglátóhelyek ellátása is akadozott ekkor még, de a hangulatelemek a helyükön várták az első migrációs hullámmal érkezőket, megerősítve azt az előzetes feltételezést, hogy ez is egy fergeteges fesztivál lesz.
Bár a Sziget belső strandján ekkor még nem lehetett pihenni, alternatívát nyújtottak a fák alatt, rekettyével elkerített fotelek, vagy a szintén idei újításként felépített sport negyed, a bátrabbaknak meg a tilosban úszkálás. A mínusz egyedik napon viszont már teljes készültségben vigyázták, őrizték a vadfürdőzők biztonságát a vízimentők, hiszen a hőségriadós napokban bizony igen sokan kerestek (volna…) felfrissülést a Dunában…
A hivatalos kapunyitással jelentősen megnőtt a programok és fellépők száma. A nagyszínpadon Bódi László, vagy közismert becenevén Cipő, a Republic együttes nemrég elhunyt frontemberének emlékére szervezett koncertet tekinthette meg a nagyérdemű. Az ünneplő, szeretettel emlékező, egy emberként éneklő tömeg azt sugallta, hogy a fesztivál teljes erővel dübörög, a mínusz egyedik napos jellegről pedig csak a takarékra vett hangerő árulkodott.
Ha az ember nem akart aznap a nagyszínpad előtti rengeteg része lenni, akkor sem kellett kétségbe esnie, ugyanis a Magyar Zenei Színpadon Európa minden pontjáról érkező amatőr zenekarok kaptak fellépési lehetőséget. Sőt, a nulladik napon is hasonló koncepcióval folytatódott a program, másik nyolc zenekar lépett fel, miközben több színpad is megindította a programdömpinget.
A nap fő attrakciója a Quimby zenekar különleges utazása volt Csodaországba. Ez nemcsak egy szuperkoncertet jelentett, hanem egy egész napos program volt, amelyet a zenekar állított össze a kilátogatóknak. Ennek keretében többek közt akusztikus koncert, akrobatikus show, utcaszínház és irodalmi program várta a közönséget. Egyéb lehetőség természetesen itt is akadt: hallhattunk slam poetry-t, koradélután láthattuk az irodalmat és a zenét egyesítő Rájátszást a 30Y, a HS7 és a Kistehén frontemberével, este pedig a Quimby tagjainak kedvenc külföldi zenekarai játszottak velük egy időben.

 

RESZOCIALIZÁCIÓ

 

Amikor hazajövünk a Sziget Fesztiválról, már évek óta azzal kezdem a visszailleszkedésemet a hétköznapok világába, vagyis a reszocializációmat a megszokott napi rutinba – visszatérésemet a munka világába 🙂 –, hogy átnézem, alaposan átvizsgálom, azt vizslatom, hogyan közvetített időközben a Magyar Távirati Iroda, vagyis a rövidítésben használt közismert nevén az MTI a rendezvényről. Mit írtak a kollégák, hogyan értékelték mindazt, amiről mi a helyszínen, javarészt a sátorból tudósítottunk?
Most is ezt teszem. S ugrok is rögtön a kilistázott címsor végére, vagyis az időrendben első, ma még elérhető anyaghoz. A legrégebbi hír, amit a Sziget és a Fesztivál keresőszavakra kiad az MTI keresője, LGT-koncertet rendeznek „tabáni hangulatban” Alsóörsön címmel ugyan nem konkrétan ehhez a rendezvényhez, vagyis a Szigethez kapcsolódik, de persze nem véletlen a találat sem, hiszen az összefüggések rejtélyes rendszerében bizony beigazolódik ennek a (lét)jogosultsága is. Vagyis: „a képződmények egy adott rendszerében / megtizedeltetik minden lehetséges / ellentétes tulajdonságok zárják ki egymást /s mintha akarná és épp ezt akarná tart a mozgás bizonyos irányba / talán előre” – ahogyan Podolszki József fogalmazott egykor régen a Képzeljük el című versében.
Szóval nem hülye ám ez az MTI-s keresőprogram… J De erről az alsóörsi koncertről meséltem már nemrég máshelyütt, vagyis a Magyar Szó hétvégi számaiban megjelenő Visszapörgetés című tárcasorozatom egyik nyári darabjában (Emlékképek egy holnapi koncert elé, Magyar Só, 2013. augusztus 17.), ezért – mellőzendő a felesleges önismétlést – ugorjunk most rögtön még egyet, ha már ennyire belejöttünk… Talán előre…
Van itt ugyanis alig négy nappal később(ről) egy másik tudósítás, immáron Quimby: regényszerű könyv a 22 évről, a Sziget-házibulira időzítve címmel. Lássuk csak: „Budapest, 2013. július 22., hétfő (MTI) – Regényszerű könyv jelenik meg a Quimby együttes eddigi 22 évéről. A kiadvány először a Sziget fesztivál nulladik napján, augusztus 6-án lesz kapható, a Quimby Csodaországban című monstre tízórás programfolyamra időzítve.

A regényszerű megközelítés sokkal költőibb hozzáállást tesz lehetővé a megtörtént eseményekhez. Sokszor nehéz kellő távolságot tartani a velünk megesett dolgoktól, apró mozzanatok is zavaróak lehetnek, a legdurvább sztorikat finoman megírni nem könnyű – fogalmazott Kiss Tibor, a zenekar frontembere, gitáros-énekese a Quimby című könyv hétfői budapesti sajtóbemutatóján.
A Bookline kiadó gondozásában megjelenő könyv, amelyet Miklya Anna és Dömötör Endre jegyez, négy egységből áll: a Quimby-gép című rész 13 fejezetben meséli el az együttes eddigi éveit, rövid portrékon keresztül ismerhetjük meg a hat tag életének fontosabb epizódjait – köztük például Varga Livius tizenévesen Amerikában töltött másfél évét vagy Kiss Tibor összeomlását, pszichiátriai kezelését –, szerepel a kötetben egy részletes diszkográfia az eddigi 13 kiadványról, végül egy 32 oldalas színes képmelléklet.
»Egy részére magam is emlékszem annak, ami itt olvasható, de a könyvvel kétségtelenül teljesebb képem lesz az elmúlt 22 évről« – mondta Varga Livius perkás-vokálos. Mint a sajtóbemutatón elhangzott, a zenekarból Balanyi Szilárd billentyűs az, akinek mindenről írásos, képi »bizonyítéka« van, Gerdesics Ferenc dobos pedig az, aki mindenre pontosan emlékszik.
A könyv először a Szigeten lesz kapható, és aki elővételben veszi meg a belépőt, a bolti árnál jóval olcsóbban juthat hozzá. Gerendai Károly, a Sziget fesztivál főszervezője az MTI-nek elmondta: a Quimby Csodaországban című, mintegy húsz kulturális programot tömörítő nulladik napi rendezvény világa szervesen illeszkedik a Sziget azon törekvéséhez, hogy vetítésekkel, világítástechnikával, installációkkal vizuálisan erősítsék az egyhetes programsorozat látványvilágát.
Kiss Tibor az MTI-nek kifejtette, hogy a Quimby Csodaországában lesznek külföldi zenészek (például a Firewater együttes), táncosok, színészek, akrobaták, slam poetry, a költészetet és a zenét vegyítő Rájátszás-produkció, valamint gyerekprogramok is.
»Megpróbáltuk elképzelni, milyen lenne egy szigetes házibuli, amire mi is szívesen elmennénk. A programok augusztus 6-án kedden már a K-hídon elkezdődnek, 16 órától másnap hajnali 4-ig lesz mindenféle érdekesség, ennek része lesz a nagyszínpadon a Quimby 2,5 órás koncertje« – sorolta Kiss Tibor.
»A két évvel ezelőtti Aréna-koncertünk volt ilyen mérföldkő az életünkben, de az az este inkább visszatekintő volt, most inkább egy olyan ütős, jó hangulatú fellépést akarunk, amely a rajongók számigényeit és a mi választásunkat is figyelembe veszi« – jelezte Varga Liviusz.
A napjaink egyik legnépszerűbb magyar rockzenekarának számító Quimby 1991-ben alakult Dunaújvárosban, eddig tizenhárom lemezt készített; a legutóbbi Instant szeánsz címmel 2011-ben jelent meg. A zenekarban Kiss, Varga, Balanyi és Gerdesics mellett Kárpáti Dódi trombitás és Mikuli Ferenc basszusgitáros szerepel. Nagy slágereik: Hintalógalopp, Fekete Lamoure, Autó egy szerpentinen, Halleluja, Libidó.” És persze stb., stb., stb…………………………….……. A végtelenségig, a kifulladásig… Amíg a szerpentin el nem választ. 🙂
Mert bizony-bizony mondom néktek:

„Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.”

 

EGY IDŐZÍTÉS HIÁNYOSSÁGAI

 

Hát bizony tagadhatatlanul nagyszerű időzítés lett volna, ha összejön, hogy a távirati iroda tudósításában megjelölt Quimby-könyv a nulladik napi nagykoncertre és az egész napos programra megjelenjen, de ez, sajnos, elmaradt. Hiába kerestem aznap is, meg az idei Sziget hátralévő részében is – hátha! – a rendezvény Merchandise Shopjaiban, bizony a kötetet nem szállították ki a fesztiválra. Az persze már teljességgel magánügy, hogy feleségemnek szántam volna névnapjára, augusztus 12-re… A sátorbontás napjára. Mindez pedig megboldogult barátom, az egykor volt Napló című szabadelvű hetilap utolsó főszerkesztőjének, Keszég Károlynak a szavait juttatta eszembe: „privát problémákra nem adunk” – mondta mindig, amikor rázúdítottuk a panaszainkat, kifogásainkat… Miért nem, vagy miért másképp…
Ha nem, hát nem…
Nem készült el a kötet, nem szállították le időben, de nagyon sokan keresik – mondta vállvonogatva az elárusító fiatal srác a Merchandise Shopban. Helyette csak Kiss Tibi korábbi képeskönyve volt kapható… A Neonradír 2012-ben jelent meg ugyancsak a Bookline gondozásában… (Kiadta a Shopline együttműködő partnere, a Kultúrkombinát Kft., Budapest, 2012.) Nos, hát belemenjünk most ebbe itt a végén? Nem is tudom…

„Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G-dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.”

Majd visszatérünk még erre a másik kötetre, a Neonradírra is, talán egy külön részben, önállóan, hiszen mindenképp megérdemel – legalább! – annyit. (Ha nem többet is…) Hanem! Nézegetem itt időközben az MTI további szigetes anyagait… Van még néhány fotójuk a Quimby július 29-i próbájáról, a Petőfi Csarnokból, amikor a nulladik napi fellépésükre készülődtek (ezek Kallos Bea fotográfiái…), valamint néhány felvételük az augusztus 6-i koncertről is (ezek pedig immár Mohai Balázs nagyszerű munkáját dicsérik…). Következő jelentésükben egy műsorváltozásról számoltak be Sziget – Azealia Banks helyett a Les Tambours du Bronx lép fel címmel. Lássuk csak, mit sugalmaztak akkor: „Budapest, 2013. július 22., hétfő (MTI) – Azealia Banks helyett a francia Les Tambours du Bronx dobcsapat lép fel a Sziget Fesztivál augusztus 11-ei zárónapján a Pop-Rock Nagyszínpadon.

Azealia Banks elhúzódó turnéjának »nem várt fizikai megterhelésére« hivatkozva mondta le a fellépését – tudatta hivatalos Facebook-oldalán hétfőn a Sziget Fesztivál. Az amerikai rapper helyett a Les Tambours du Bronx látogat vissza a Szigetre, hiszen a francia dobcsapat 2005-ben már fellépett a budapesti fesztiválon – közölték.
A Sziget honlapja szerint a tizenhét egyedülálló képességű zenészből álló Les Tambours du Bronx már számos alkalommal megfordult a világ legnagyobb fesztiváljain. Fennállása eddigi huszonöt éve alatt az együttesnek több mint ezeregyszáz fellépése volt, amelyek során becslések szerint száztízezer dobverőt és tizenhatezer dobot használtak el. »Zenéjük a populáris könnyűzenei műfajokkal áll kapcsolatban, a rockra, a technóra, az afrobeatre és az indusztriális hangokra fogékony közönséget egyaránt megigézi« – áll az ismertetésben.
A Les Tambours du Bronx 1987-ben alakult meg a burgundiai Nevers ipari negyedében, Varennes-Vauzelles-ben, amelyet a helyi, nagyrészt a francia állami vasúttársaságnál dolgozó lakosok csak Bronxnak hívnak. Hobbizenekarnak indultak, de első fellépésük után két évvel már a legnagyobb francia nemzeti ünnepen zenélhettek a Champs-Élysées-n, majd többek között a Johnny Hallyday karrierjének negyven évét ünneplő koncerten is játszottak az Eiffel-torony tövében.” Nos hát, innen meséljük majd tovább hamarosan ezernyi és plusz egy darab fesztiváléjszakánk történetét hatkezesben…

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Képes Ifjúság 2013. szeptember 4-i számában