Szigeti históriák (2013/6) Ezeregy fesztiváléj legszebb meséi

A visszaszámlálás megállíthatatlanul pörög, augusztus 8-ig, az idei Sziget Fesztivál hivatalos nyitónapjáig már csak néhány hét maradt hátra. Liam Gallagher, Bastille, Lykke Li, Stormzy, Parov Stelar, The War on Drugs, Bonobo, The Kooks, MØ, Nick Murphy fka Chet Faker, Kaleo, Zara Larsson, Gogol Bordello… – csak néhány fontosabb név a 2018-as sztárfellépők közül. Tavaly, a rendezvény negyed évszázados jubileuma előtt tisztelegve újítottuk fel (és poroltuk le…), de ezzel együtt természetesen folytattuk is immár itt, helyben, a szabad, független közéleti fórumunk internetes oldalain a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit. Az idei a sorrendben huszonhatodik fesztivál, a históriák tehát folytatódnak, és újabb élményeket generálnak…

 

Október van, a Képes Ifi mai számának megjelenése pedig épp másodikára esik. De úgy tűnik nekem, jó kis szerda ez is, ez a mai is, mint a korábbiak, akárcsak az ezt megelőző néhány is volt itt, az épp tegnapelőtt magunk mögött hagyott szeptemberben. Az immár végérvényesen leszerepelt szeptemberben! Október van, másodika, ősz… Pedig, ha naplót vezetnék, amolyan hagyományosat, lelakatolható füzetben, akkor én bizony most visszadátumoznám az alább következő sorokat. Még ha a visszadátumozás a könyvelésben, az elszámolásban, a gazdaságban, a cégvilágban büntetendő is… Nem is ártom bele magam a közgazdaságtanba! Vagy: ha ez itt most, horribile dictu, egy blog lenne, internetes napló, akkor is visszadátumoznám, visszaidőzíteném ezt a bejegyzést 2013. július 29-ére. Nyár…

 

Bő két hónap. De valójában csak alig néhány nappal több…
No, hát ennyit a bőségről!
És a bőség zavaráról: kissé ugyanis vallomásosra kellene hangolódnom rögtön itt a „bejegyzés” elején. Kedves naplóm! Elkövettem valamit…
Mint már meséltem is erről néhány héttel ezelőtt, minden évben, miután hazajövünk a Sziget Fesztiválról, egy ideje már – mintegy berögződésként, de lényegét tekintve valójában csak egyfajta pótcselekvésként – rendszeresen azzal kezdem a visszailleszkedésemet a hétköznapok világába, vagyis a reszocializációmat a megszokott napi rutinba, hogy tüzetesen átvizsgálom, hogyan tudósított időközben a Magyar Távirati Iroda, vagyis a rövidítésben használt közismert nevén az MTI a rendezvényről. Mit írtak a kollégák, hogyan értékelték mindazt, amiről mi a helyszínen, javarészt a sátorból tudósítottunk? Lehívom az Indexet, de a Mandiner is érdekes, megnézem a HVG-t, újabban pedig már a 444.hu is helyet és figyelmet követel magának…
Újrahasznosítás céljából pedig menet közben elmentem azt, ami megtetszik, „majd még visszatérünk rá…”, „a téma még nincs lezárva, csak berekesztve…”, „illene még szólni erről (vagy arról…) néhány szót…”, s aztán szó szót követ, a hétköznapok ilyenkor, őszidőben megélénkülő eseményei, eseménysorai és –sorozatai, illetve –szappanoperái lassan, de biztosan elterelik a figyelmemet. A sok elmentett anyag pedig csak tornyosul ott a hard disken, csak porosodik ott, fogja és foglalja a helyet a számítógépen…

 

VALLOMÁSRA HANGOLÓDOTT CÍMSZAVAK

 

S egy ideje bizony már nincs akkora hard disk a világon, nincs akkora ingyenes internetes tárhely a világhálón, amit ne lehetne feltölteni az így felgyülemlett anyaggal. S ezért is mondom, kedves, édes, drága, egyetlen és megismételhetetlen naplóm, hogy vallomásosra kellene mostanság itt hangolódnom… Mert bizony elkövettem valamit!
Nincs ebben semmi különös, bárki megteheti/megtehetné, csak én szántam rá az időt. Meg valószínűleg még sokan mások is, de azzal kapcsolatban majd ők hangolódnak vallomásosra alkalomadtán…
Címszavakban:
Adobe Acrobat. Szóval fogtam szépen az így elmentett fájlokat, és PDF formátumban szépen összefűztem/egybefűztem az egészet. S így mentettem el. Legalább egy helyen legyenek, egy fájlban a cuccaim, ne pedig mindenfelé szanaszét kótyavetyélődve…
Scribd.com. Ez pedig egy kiváló honlap, bátran merem ajánlani mindenkinek. A PDF-fájlok tárolására pedig kiváltképp alkalmas, lapozgatható könyvekként tölthetjük fel ide az anyagainkat, s aztán meg majd rácsodálkoz(hat)unk, ha ismerőseink közül valaki ismert anyagként reflektál valamely, meggondolatlanul/megfontolatlanul megosztott töredékünkre, piszkozatunkra, kéziratunkra, s linkeli, terjeszti azt…
Naszóval…
Sziget Fesztiválköztársaság 2013 (gyűjtött anyag). Ezt a címet adtam az itt elspájzolt fájlomnak – mert a cím mező minden feltöltés alkalmával bizony „required field”… Nem lehet kihagyni. No jó, tegyük még hozzá sebtében: érthető módon…
Máris elérhető a következő címen: http://www.scribd.com/doc/171021264/Sziget-Fesztivalkoztarsasag-2013-gy%C5%B1jtott-anyag. Lapozgassátok hát szeretettel és izgalommal, váljék testi, szellemi és lelki épülésetekre! 🙂

Sziget Fesztiválköztársaság 2013 (gyűjtött anyag)

eMMXhttp://192.168.2.203/Pages/NewsInf.aspx?newsid=762082&lang=… Cím: Sziget – Quimby együttes Szöveg: Budapest, 2013. júl…

Az ínyenceknek mondom: blogba, honlapba is egy mozdulattal beilleszthető. Ehhez pedig erre lesz szükséged:

<p  style=” margin: 12px auto 6px auto; font-family: Helvetica,Arial,Sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; font-size: 14px; line-height: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; -x-system-font: none; display: block;”>   <a title=”View Sziget Fesztiválköztársaság 2013 (gyűjtött anyag) on Scribd” href=”http://www.scribd.com/doc/171021264/Sziget-Fesztivalkoztarsasag-2013-gy%C5%B1jtott-anyag”  style=”text-decoration: underline;” >Sziget Fesztiválköztársaság 2013 (gyűjtött anyag)</a> by <a title=”View Sarnyai Ödön’s profile on Scribd” href=”http://www.scribd.com/szabó_attila_1″  style=”text-decoration: underline;” >Sarnyai Ödön</a></p><iframe class=”scribd_iframe_embed” src=”//www.scribd.com/embeds/171021264/content?start_page=1&view_mode=scroll&access_key=key-ls656o8iw6ieiov87zn&show_recommendations=true” data-auto-height=”false” data-aspect-ratio=”0.708006279434851″ scrolling=”no” id=”doc_44469″ width=”100%” height=”600″ frameborder=”0″></iframe>

 

   Sziget Fesztiválköztársaság 2013 (gyűjtött anyag) by Sarnyai Ödön

 

A VILÁG HELYETT EGY KIS SZOBA

 

Ez indokolja hát a visszadátumozást, ugyanis közben én valamikor augusztus közepén, a Sziget Fesztiválköztársaságban gyűjtött élményekből lényegében még fel sem ocsúdva igyekeztem „felvenni a fonalat”, vagyis visszazökkenni azoknak az eseményeknek a folyamatába, amelyeket az akkor épp mögöttünk hagyott egy hét alatt szándékosan még csak a legcsekélyebb figyelemre sem méltattam. Levegőnek néztem. Semmibe vettem. Van ez így, kérem szépen, a mélységesnél is mélyebb tisztelettel, jobb helyeken is…
A Magyar Távirati Iroda anyagi között az így összeguberált gyűjteményben a legkorábbi 2013. július 29-i volt, nyár… Ez persze itt előbb csak két fotó – Kallos Bea felvételei – a Quimby próbájáról, a budapesti Petőfi Csarnokban. Mert bizony akkor már a zenekar a nulladik napi, szigetes fellépésére készült. Quimby Csodaországban… Meséltünk már élménybeszámolónk sorozatában erről az egész napos, alkalmi, exkluzív programról is… S bizony fújja itt a felvételen Kárpáti József, vagyis Dódi bácsi a hangszerét. Node: „Dódi 1958. április 22-én született Budapesten. Az egri Tanárképző Főiskolán szerezte első diplomáját, majd Budapesten, az Iparművészeti Egyetemen másoddiplomázott. A Nádasdy Művészeti és Általános Iskolában festészetet tanít, emellett képzőművészettel is foglalkozik. A Quimbyhez 2000-ben csatlakozott. Már számtalan zenekarban oszlopos tagként reprezentálta magát, jelenleg a Kamu nevezetű jazz-formációban fújja a rezet a Quimby mellett.” S fújja bizony talán azt is, amit augusztus 6-án, a Sziget Fesztivál nagyszínpadáról hallhattunk tőlük:

„Ha menekülnél, de nincs hova,
van a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan.

Ez az otthontalanság otthona,
benne anyád helyett egy mostoha
szeretget unos-untalan.”

Nos hát, a Quimby együttes Az otthontalanság otthona című dala – amelyből, mily nyilvánvaló, az itt idézett hat sort is kiragadtuk – volt az egyik olyan zeneszám, amelynek ürügyén a Képes Ifi szeptember 11-i lapszámában megjelent SzigetSztripperünkben analógiát vontam a zenekar énekesének-dalszövegírójának-frontemberének, lásd még úgy is, mint Kiss Tibornak a Neonradír című képeskönyve (Kultúrkombinát Kft., Budapest, 2012.) és a művészképregények között. (A szöveg esetleges nyomdatechnikai elmosódásai pedig nem a szerző eredeti elképzeléséből adódtak… 🙂 )

 

FIRKÁLMÁNYBÓL ERÉNYT!

 

Amikor egy közismert zeneszámot dolgozunk fel egy másik médium, egy más művészeti ág eszközeivel, akkor mindig számíthatunk arra, hogy a közönség, a publikum, a befogadók nagy része, s remélhetőleg a többsége ismeri az eredeti művet is. Ez olykor hátrány, de más esetben akár az előnyünkre is válhat. Könnyűszerrel jelenthet előnyt, hiszen felesleges is volna ilyenkor belemerülnünk olyan vonzatok és részletek kimerítő taglalásába, amelyek vélhetően mindenki számára nyilvánvalóak. Rögtön indulhatunk a második vagy harmadik lépéstől: azaz tartalmának második, harmadik, negyedik, sokadik rétegétől… Esetleges hátrányosságát azonban kiválóan szemléltethetik a közismert regények, irodalmi művek alapján készült filmfeldolgozások is (például A Gyűrűk Ura, a Harry Potter-széria és mások…), amelyek esetében szinte mindig akad(t) valaki, aki számon kérje az eredeti műnek a másodlagos műnembe átültethetetlen részleteinek/elemeinek elmaradását/hiányát. Vagy a változtatásokat, amelyek nem kompatibilisek a publikum elképzeléseivel, illetve nincsenek teljes mértékű átfedésben az alapművel.
Ilyen megközelítésben különösen izgalmas számomra Kiss Tibornak a Neonradír című kötetében megjelent Mindig az a perc a legszebb című kétoldalas alkotása, amelyről a legutóbb már elmondtam, hogy megítélésem szerint önálló művészképregényként is megállja a helyét. Most anélkül, hogy belemennénk – mélyen és velőig cincálva széjjel a témát – a művészképregény lehetőségeinek és kereteinek műfaji elemzésébe (mert az talán egy nagyobb terjedelmű, többkötetes elemzést is megérdemelne…), röviden igyexem összefoglalni, hogy tulajdonképpen miért is mondom ezt.
Kiss Tibor a Fényes Szabolcs zenéjére és Mihály István dalszövegére – illetve a zeneszám kottájára – készült munkájában kívülállóként, külső szemlélőként reflektál az alapmű tartalmi elemeire, megfelelő távolságtartással, részben mellőzve és figyelmen kívül is hagyva azokat, másfelől azonban egyfajta sajátos, szubjektív kommentárt csatolva hozzájuk, egyedi értelmezésüket adva, de az azokkal való azonosulásnak még csak a látszata és a legcsekélyebb szándéka nélkül is. S habár önmagában lényegében valóban csak két nagyobb méretű rajzot illeszt – s valljuk be: firkálgat – a lejegyzett/kinyomtatott hangjegyek közé, épp ez a minimális gesztusa teszi képes történetté ezt a munkáját: az eredeti mű megélésének, megismerésének és befogadásának még véletlenül sem kell, nem szükséges összhangban lennie annak tartalmával, szellemiségével és megszemélyesített habitusával. Sőt, az általa kiváltott érzelmeknek sem kell az eredeti szövevényeket követniük. Elindít bennünk (esetünkben: a szerzőben, Kiss Tibiben…) valamit, amiről aztán rövidesen már önkéntelenül is leválik, hűtlen módon nem tart velünk azon az úton, azon a felfedező kalandtúrán, amelyre ő terelt rá bennünket, amelyre ő lökött és taszított rá bennünket.
Nem, teljesen szükségtelen is lenne velünk tartania, hiszen ez már messze nem az eredeti zeneszám, hanem az annak nyomán készült művészképregény útja, ez már Kiss Tibi sárgaköves útja, amelyiken ő a rajzaival, a firkálmányaival, kis grafikus munkáival, rögtönzéseivel igazít el bennünket. Mintha egy kottásfüzetben vezetné vizuálisan megfogalmazott naplóját…
Történetét, képregényi mivoltát – és egyáltalán azt, hogy önálló képregényként is funkcionálhat – tehát (nevezhetjük akár a konceptualizmus hatásának is…) a gondolatisága adja, ami pedig egyértelműen ebből, az eredeti mű által ekkor már rég kanalizálhatatlan, s mégis ráépülő érzelemvilágból, látásmódból, élményanyagból fakad. Az alkotás műfajt váltott, kezdetben volt a zene, s utóbb vált belőle a képzőművészet. Értelmezésemben: a képregény…
Mondtam én már az elején, hogy jó kis szerda ez…
Nemde?!

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Képes Ifjúság 2013. október 2-i számában