Már csak a csipke hiányzik Vajdasági turnén a Tanyaszínház!

Negyvenéves a Tanyaszínház. A társulat idén a Pé’z hova mész? című darabbal turnézik, mely Marin Držić Dundo Maroje című vígjátékának a feldolgozása. A hivatalos bemutatót július 28-án tartják Kavillón, a turné már egy héttel korábban elkezdődött.

Magyar Attila 1985-ben, 15 éves szőke, kékszemű fiúként került a Tanyaszínházba, azóta azonban elszaladt az idő, és a főiskolások ma már úgy hívják, hogy Öcsi bácsi. Az intézményt 1994 óta vezeti:

– Megboldogult Soltis Lajos eltávozott az országból, az osztályt is otthagyta. Később sajnos meghalt egy autóbalesetben. Mi az osztállyal akkor úgy döntöttünk, hogy nem megyünk Liverpoolba – pedig megvolt a repülőjegyünk –, hanem maradunk, és csináljuk tovább a Tanyaszínházat. Akkor négyen voltunk, rajtam kívül Mezei Zoli, Kálló Béla és Wischer Johann. Úgy tűnik, én ilyen csökönyös szamár vagyok, itt maradtam, és hosszú évek óta vezetem ezt. 2002-ben nagy bátran azt mondtam, hogy márpedig a Tanyaszínháznak lesz fészke. Harmincöt évesek voltunk, az akkori előadásunk címe is az volt, hogy Mérföldkő. Az is egy mérföldkő volt, ez pedig egy újabb. Az, hogy itt megépült ez az udvar, innentől kezdve ezt már csak be kell lakni. Ezt én úgy mondom, hogy a menyasszonyi ruha elkészült, most még felkerül rá a csipke, és aztán legalább még negyven évig álljon a bál!

Amióta vezeti a színházat, melyek voltak a legszebb és melyek a legnehezebb pillanatok?

– Negyed évszázad távlatából nehéz erre válaszolni. Ez olyan, mint a katonaság: hogy csak a szépre emlékezik az ember. Mindig meg kell harcolni. A színház mint olyan már háromezer éve vérzik, és meg kell harcolnia önmagáért. Összegezve kijelenthetem, hogy elégedett és büszke vagyok, hogy van ez a színház. Ha egymás mellé tesszük, hogy a huszonöt év alatt teret hódított az internet, a mobiltelefon, ezer és ezer tévécsatorna, az elvándorlás, az asszimilálódás, és hogy ennek ellenére a Tanyaszínháznak továbbra is tizenötezer nézője van nyaranta, akkor azt mondom, hogy ez a színház jól végzi a dolgát. Szükség van rá, szeretik. Élni akar, mindig vannak benne fiatalok, most már háromszáz tagot számlál. Azt kívánom, hogy maradjon meg még nagyon sokáig a vajdasági magyarság számára.

Kavilló őrzi-e még azt az ősi szellemét a helynek, amely a városokból már kezd kihalni?

– Kavilló tíz vajdasági község kellős közepén található. A Tanyaszínház sok mindenben egyedülálló, és Európában is az. Az egyik jellegzetessége az, hogy ebben a faluban laknak, mondjuk, kétszázan. Ide hatszor ennyi ember jön el a bemutatóra. Tehát melyik az a színház, ahol a település lakosainak hatszorosa nézi meg egy előadását? Ez furcsa, de olyan számadat, amelyet nem szabad elfelejteni vagy mellőzni!

Az idén is egy igen szórakoztató darab készül

Az előadást Berta Csongor és Ricz Ármin rendezi, akik évfolyamtársak voltak a művészeti akadémián. Elmondták, hogy egy énekes-táncos, szórakoztató darabot állítanak színpadra.

„Színész szakon végeztem, a rendezéshez vajmi kevés közöm volt eddig. Nem igazán lehet megmondani, hogy mi volt az a pont, amikor eldöntöttük, hogy rendezni fogunk, de az akadémián Hernyák György osztályában sok ilyen feladatot kaptunk: egymás jeleneteivel kellett foglalkoznunk, és állandóan önreflexióval munkálkodni saját jeleneteinken. Úgyhogy nem volt teljesen idegen a rendezés. A közönség alapvetően egy komédiát fog látni, amely a mi olvasatunkban egy kicsit keserűen édes vagy mázas. De mindenképpen szórakozni fognak a nézők. Marin Držić vígjátékát Csuka Zoltán fordította magyarra, mi pedig az ezen fordítás alapján készült Mészöly Dezső-adaptációt használtuk fel” – nyilatkozta Berta Csongor.

Még az esti tábortűznél is a készülő darab van előtérben

„Mindkettőnknek ez az első rendezése, és egyben az első közös is. Az akadémián eltöltött négy év és a köztünk lévő barátság az alapja ennek a kooperációnak. Reméljük, hogy ez elég idő volt egyrészt arra, hogy feltérképezzük saját hiányosságainkat, tulajdonságainkat és a másikét, másrészt arra, hogy összecsiszolódjunk, és egymás komplementereként tudjunk működni a mostani próbafolyamat alatt. Ez június 23-án kezdődött, de ez nem egy klasszikus színházi körülmények között zajló próbafolyamat. Ezt megelőzte egy háromnapos workshop, amikor a díszlet főelemét építettük négy képzőművésszel, Klájó Adriánnal, Lak Róberttel, Varga Valentinnal és Vass Szabolccsal. Egy szökőkutat készítettünk hulladék gumiból. Tehát autó- és bicikligumiból áll össze a szökőkút. A színészekkel való munka sem egy hagyományos kőszínházi keretben történik, ugyanis a próbák a nap huszonnégy órájában zajlanak. Este a tábortűznél is a darab kerül előtérbe. Az előadásban a pénzről akartunk beszélni, és az ahhoz való viszonyunkról. Azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy vajon megéri-e ennyit foglalkozni ezzel. Például a menni vagy maradni kérdésben is mindig ez az egyetlen változatlan: a pénz. Ahhoz képest veszítjük el a barátainkat, vagy szerzünk újakat. Arra szeretnénk reflektálni, hogy itt az ideje elkezdeni fontosabb dolgokkal foglalkozni” – ecsetelte Ricz Ármin.

Szerelmi szálak

Verebes Andrea, az újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves hallgatója játssza Petronellát, a legnagyobb kurtizán szolgáját: „Remélem, ezt a karaktert szeretni fogja a közönség. Közte és Pomet között szövődik az egyik szerelmi szál, amely szerintem egy nagyon szép viszony. Nem lehet teljesen eldönteni, hogy ez a szerelem beteljesül-e, ezt majd a néző dönti el. De a szerelem szerintem mindig jó” – mondta Verebes Andrea.

Nyári Ákos szintén az újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves hallgatója, ötödik éve játszik a Tanyaszínházban, a mini jubileumra kapta meg Maro szerepét: „Én vagyok a fiú, aki átverte az apját, és lelépett a pénzével. Róma városában bulizással töltöm a napjaimat, és a rossz lányokat látogatom. Azután megérkezik édesapám, Dundo Maroje, és követeli rajtam a pénzt. Megszerzem, és visszaadom neki. A karakter életében egy nagy változás következik be” – nyilatkozta Nyári Ákos.

A szereplők: Búbos Dávid, Budinčević Krisztián, Dedovity Tomity Dina, Dienes Blanka, Dudás Dániel, Grgity Nikoletta, Hajdú Sára, Horváth Blanka, Huszta Dániel, László Roland, Magyar Zsófia, Nyári Ákos, Pásztor Dániel, Szecsei Tamás, Tóth Dániel, Váci Nándor és Verebes Andrea.

 

Az előadás elkészítésében közreműködött még: Berta Csongor, Gombos Dániel, Klájó Adrián, Lak Róbert, Magyar Attila – Öcsi, Markulik Balázs, Molnár G. Nóra, Oláh Csongor, Pálfi Ervin, Pócik József, Puskás Zoltán, Ricz Ármin, Vass Szabolcs és Varga Valentin.

Az írás a Családi Kör július 19-ei számában jelent meg. Fotók: Tóth Imre