Külföldi ismerőseim közül, a múlt század kilencvenes éveiben többen is kérdezgették, hogy milyen érzés is Szerbiában élni? Ilyenkor mindig azzal hárítottam el a kérdést, hogy képzeljék el David Lynch Twin Peaks című morbid, olykor fekete humorral megfűszerezett sorozatának egy ütősebb epizódját, s azt szorozzák meg hárommal.
Sajnálatos módon, az utóbbi időben hasonló a helyzet az ország Vajdaság tartományának az északi szegletében lévő Zentán való éléssel is, amelynek (nemcsak) jelenlegi önkormányzata időnként gondoskodik arról, hogy lakói egy, a Twin Peakshez, vagy ha kortárs sorozatot említve, a Fekete tükörhöz hasonló széria hőseiként érezzék magukat. Mert másképpen nem is lehetne jellemezni a minap történteket sem.
Ahogyan portálunk is beszámolt, a zentai híd lábánál levő strandtól nem messze egy elpusztul tehén tetemét sodorta a víz a partra. Ezt az egyesek szerint hanyatló Nyugaton azonnal szanálták volna, s néhány órán belül az erre illetékes közvállalat eltakarította volna a tetemet.
Ehelyett Zentán, a hagyományokhoz híven túlvariálták a dolgot, mert az ügyben úgy tűnik, senki sem illetékes: az önkormányzat próbált intézkedni, jelentették az esetet a község területén elpusztult jószágok begyűjtését végző nagykikindai vállalatnak, de úgy látszik, a bánáti cégnek akadt fontosabb dolga is. A Vajdaság Vizei ez ügyben nem illetékes, s ugyanígy a révkapitányság sem gondolja, hogy ez az ő hatáskörük lenne. Eközben a szemtanúk szerint az állat kedden este nyolckor is ott lebegett közvetlenül a part mellett, alig 50 méterre a híd lábánál kialakított (vad)strandtól.
De, ha már a szerbiai és ezen belül is a zentai helyzetet kívánjuk ecsetelni, akkor az igényesebb filmkedvelőknek akaratlanul is Fernando León de Aranoa Egy tökéletes nap című méltánytalanul alábecsült, a háború tépte bérces Balkánon játszódó filmje jut eszébe, amelyben egy kövér férfit belelőnek a kútba, amelynek a mélyén a vízben lebegő hulla ráadásul még jobban felpuffad, és nem könnyű kiemelni.
https://www.youtube.com/watch?v=SbN3BnOFNG0
Egy nemzetközi segélyszervezet mégis megpróbálkozik a hulla kiemelésével és a közelben lévő falu lakói számára oly fontos kút megtisztításával, viszont az általuk használt kötél elszakad. A segélyszervezet tagjai viszont hiába fordulnak a Bosznia területén állomásozó nemzetközi hadtesthez, itt a nemzetközi bürokrácia útvesztőjében találják magukat.
Miután a jótékonysági szervezet tagjai az önműködő üzemmódot választják, s az egymással szemben álló balkáni felekhez fordulnak, itt sem járnak sikerrel. Mert az a fránya kötél vagy egy vérszomjas kutya pórázát helyettesíti, vagy éppen az egyik balkáni törzs zászlaja lebeg rajta. A rend kedvéért, nemzeti büszkeségre hivatkozva, a szomszédos faluban lévő boltos sem hajlandó eladni nekik egy kötelet, függetlenül attól, hogy van neki dögivel. A film, ha nem is a legjobb, a délszláv háborúkról készült alkotás, de tökéletes példaként szolgál arra, hogy bemutassa a balkáni nemzetek között lévő, s manapság sem igazán múló feszültséget, s a zentai illetékesek hozzáállását is ékesen prezentálja.
A legnagyobb baj mégis az, hogy ez nemcsak a minap Zenta partjainál feltűnt jószágtetemre vonatkozik, hanem általában mindenre, ami a jobb sorsra érdemes „városban” történik. Egymásra mutogatásban, a különböző ügyek kapcsán lefolytatott pingpongozásban mindig is kiválóan teljesítettek a zentai szervek. A mezei zentai lakos pedig, a Tiszában lebegő tehénként bámul ki magából, arra várva, hogy valaki kötelet szerezzen és kihúzza őt a csávából.
