KÉRDÉS:
Kedves [Doktornő]!
Kislányom elmúlt hatéves, és feltűnt, hogy nagyon sokszor pisil egy nap. Többször is megszámoltuk, és 20-30 alkalommal ül rá a nagy vécére vagy a bilire napjában. Mindig pisil is valamennyit, mert nedves marad a vécépapír. Nem panaszkodik, hogy fájna, csípné a pisilés, egyszerűen csak érzi, hogy vizelnie kell. Már nagyon sokszor beszéltünk vele, hogy várja meg, amíg a pisi szépen kicsorog, dőljön picit előre a vécén, ne siessen vele. De nem használt, amint érzi, hogy mennie kell, rohan. Ha indulunk valahová, előtte biztonságból kétszer is elmegy vécére, akárcsak lefekvés előtt. Mindig is érzékenyebb volt a fizikai ingerekre, például a testre simuló ruházatot nehezen viseli el (zokni, harisnya, alsónemű), zavarja, mintha csípná, szúrná. Minden címkét kivágunk a ruháiból, de még így is alig akad olyan ruhanemű, amit felhúzna, anélkül, hogy panaszkodna. Lehet, hogy a gyakori vizelés is emiatt a túlzott érzékenység miatt van? Mivel már hosszú ideje tart ez az állapot, arra gondoltunk, hogy orvosi vizsgálatra visszük. Válaszát, javaslatait előre is köszönjük.
VÁLASZ:
Kedves Kérdező!
űKérdése szólhat gyermekorvosnak de pszichiáternek is, és hogy a végéről kezdjem a válaszadást, igen, lassan már megérik a helyzet arra, hogy személyesen is orvost vagy pszichológust keressenek a kislányuk problémája miatt.
Az eljárás, mint hasonló esetekben mindig, most is az, hogy először is ki kell zárni a szóba jöhető szervi betegségeket vagy állapotokat. Majd ha ez megtörténik és nem magyarázza meg a tünetek hátterét, lelki okokat kell keresni. Leveléből is azt látom, meg a tünetek leírása alapján is valószínű, hogy nem szervi betegségről van szó, de az orvosi vizsgálatnak meg kell történnie.
Valamilyen szorongáskeltő helyzet, stresszes időszak, netalán valamilyen lelki megrázkódtatás a gyermek vagy a család életében okozhat ilyen tüneteket, vagy akár „csak” egy egyéni túlérzékenység a szokásos helyzetekre. A túlérzékenység a hiperszenzitív személyiség részletezésébe most nem mennék bele, mert nem szeretnék viszonylag kevés információ birtokában és személyes vizsgálat nélkül megelőlegezni egy véleményt.
Fontosnak tartom, hogy addig is, amíg tisztázódik a betegség testi vagy lelki jellege, figyelmeztetéssel, fokozott figyelemmel vagy kritikával ne illessék a gyermeket e viselkedése miatt: fogadják el természetesen, sokszor már ez is segít. A megfelelő segítség várhatóan gyermekpszichológus lesz.
Üdvözlettel,
Dr. Bezzegh Éva
