Nyitóképünkön két legendás államfői „bivaly”: balról Tito Kék Vonatának, jobbról Ferenc József osztrák császár és magyar király vonatának egy-egy mozdonya.
Többnapos rendezvénysorozattal ünneplik szeptemberben a Magyar Államvasutak (MÁV) fennállásának 150. évfordulóját.
A budapesti Vasúttörténeti Parkban a hétvégén nemzetközi nosztalgia járműparádét rendeznek gőzmozdony versennyel összekötve. Az Ausztriából, Németországból, Szlovákiából, Csehországból érkező mozdonyvezetők, és persze magyar kollégáik különböző versenyeken hajtják meg a gőzmozdonyokat óriási érdeklődés – és persze füst – közepette.
A Szlovákiából érkező „Zöld Anton” mozdony (1936) különleges figyelemnek örvend, nyilván sokkal látványosabb, mint társai. Főleg, hogy ugyanazt a Škoda logot mutogatja magán, mint a közutakon szaladgáló Škoda személyautók (nem véletlenül, hiszen a Škoda Pilzen gyártotta). De Ausztria sem maradt le: begördült a legrégebbi, 1911-ben gyártott versenyző, amely még császári vonatok élén is szolgált.
A MÁV büszkesége, a 424-es sorozat egyik „bivalya” is megmutatja erejét. A magyar ipar és gőzmozdony-gyártás díszpéldánya csak egyike annak a 424-es sorozatként emlegetett 514 gőzmozdonynak, amelyet a MÁV gyártott és szállított le az 1950-es évek végéig. A 424-eseket még az 1910-es években kezdték tervezni, aztán jött a háború és a mozdonyokat áttervezték, majd az 1920-as években kezdték gyártani.
A II. világháború után a magyaroknak jóvátételként kellett leszállítani közel 100 ilyen mozdonyt Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió felé. Bizonyára jól szolgáltak ezek a mozdonyok, mert később megrendelések is érkeztek további példányokra.
A Jugoszláviában működő több 424-es közül néhány állítólag Tito Kék Vonatának élén is állt és a „bivalyok” közül még ma is látható egy Belgrádban, illetve a horvátoknál és Szlovéniában. Utóbbiról lehet csak pontosan tudni, hogy szolgálta Titót. Magyarországra 1997-ben talált haza egy ilyen 424-es.
A Truman becenévre hallgató 411-es amerikai gőzmozdony is bemutatkozik a hétvégén, sőt utazni is lehet rajta. Igazi hadimozdony volt, a II. világháború hívta életre. Ez azt jelenti, hogy sebtiben „dobták össze” az európai hadszíntérre. Ehhez képest elég jól szolgált, Jugoszlávia és Magyarország is vásárolt belőlük; mint kiszolgált hadimozdonyok, viszonylag olcsón kaphatók voltak, szó szerint kilóra – és mint a fotók bizonyítják, még ma is remekül működnek.
A Vasúttörténeti Park még számtalan programmal várja a látogatókat, lehet a gőzmozdonyokon és a legendás NOHAB-on utazni, a járműfordítókon működés közben nézelődni, az Albert Flórián nosztalgia étkezőkocsiban enni, a minivasúton utazni, szavazni a Mozdonyszépe szépségversenyen és esténként koncertezni.
Vasárnap különleges gőzmozdonyos utazáson lehet részt venni a Budapest nagyobb vasútállomásait összekötő túrán.
Szeptember 15-én következnek újabb programok, akkor lesz ugyanis a mozdonyvezetők napja, melyet egész Európában ünnepelnek.
Fotóriportunk képei Szappanos Veronika munkája
