Csütörtökön Belgrádban megnyílt az 55. Nemzetközi Írótalálkozó, amelyre 24 országból 38 író érkezett, hogy bemutassa és megvitassa az irodalmi alkotómunka aktuális kérdéseit.
A belgrádi városi képviselő-testület dísztermében rendezett ünnepélyes megnyitón Radomir Andrić, a szerbiai írószövetség elnöke és Andreja Mladenović, Belgrád alpolgármestere köszöntötte az írókat, kiemelvén, hogy egy nemzet szellemének és tudatának megőrzésében legfontosabb a könyvért és az írott szóért vívott harc.
A szeptember 24-éig tartó találkozó keretében irodalmi esteket, könyvbemutatókat tartanak, a vendégek több szerbiai városba ellátogatnak. Pénteken Mrčajevciban adják át a Morava oklevelet (Povelja Morave), amelyet az idén Milisav Milenkovićnak és Szabó Palócz Attilának ítéltek oda.
A zentai születésű Szabó Palócz Attila író, költő, 14 éve él és dolgozik Budapesten, a Magyar Írószövetség tagja. Pénteken a fordítói tevékenységéért veheti át az elismerést.
„Az utóbbi években egymás után három fordításkötetem jelent meg és gondolom, hogy ezzel keltettem fel az érdeklődést. Most is dolgozom különböző fordításokon. Én nagyjából az a fajta fordító vagyok, aki nem felkérésre, nem megbízásból, nem pályázatok nyomán fordít, hanem olvasok délszláv nyelveken és ha valami megtetszik, akkor azt gyorsan lefordítom. Mindig vannak folyamatban újabb és újabb dolgok, ahogy az ember olvas. Szépirodalmat, verseket, prózát. Az utóbbi három kötetem között van egy regény, egy novelláskötet és egy verseskötet. Most Radomir Andrić verseit kezdtem fordítani”, nyilatkozta a Vajdaság Mának Szabó Palócz Attila.
Szabó Palócz elmondta, örül annak, hogy felfigyeltek a munkájára: „Ez jó dolog, kezdik észrevenni, hogy vagyunk. Fontos számomra az együttműködés kiépítése, egyfajta közös tevékenység, gondolkodás, akár a párhuzamosságokban is. Ez alatt azt értem, hogy itt is megjelenhetnek szerbül magyar írók művei és Magyarországon szerb írók művei magyarul. Bevallom, egyáltalán nem számítottam erre az elismerésre, nagyon meglepett, amikor értesítettek. Nagyon sok szerzőtől, szerbtől, horváttól, bosnyáktól, montenegróitól, tehát a délszláv nyelvterületről felhalmozódott annyi fordításanyag, ami már bőven kitenne egy kötetet, viszont mivel sok szerzőről van szó, nem egységes az anyag ilyen szempontból. És ebben a helyzetben azon gondolkodom, miként lehetne egységessé tenni, megszerkeszteni úgy, hogy valamiféle antológiaként működhessen. Ezt valahogy meg kellene oldani” – mondta a díjazott.
