Koszovó elnökének az a szándéka, hogy kötelező jellegű megállapodással, a Belgráddal való kapcsolatok normalizálása keretében visszaadja Szerbiának azt, amit „Ranković ajándékának“ nevezett. (Aleksandar Ranković–Leka 1946-tól 1953-ig az akkori Jugoszlávia rettegett belügyminisztere, majd 1966-ig első alelnöke volt). A nevezett „ajándék“ a koszovói Leposavić község egy része, illetve Zubin Potok község bizonyos területei, tudatta mai számában a koszovói Koha ditore.
Az elemzők a pristinai lapnak nyilatkozva azt mondták, Koszovó „nem kell, hogy ilyen ajándékok túsza maradjon“ és állítják, hogy Hashim Thaçi ezzel a kijelentésével gyakorlatilag magyarázza a területcserére vonatkozó elképzeléseit, amelyeket a nyilvánosság előtt szólva „határkorrekcióként“ emleget. Hashim Thaçi erről az elképzeléséről a Koszovón kívüli tévés szerepléseiben beszélt, de országa területén még nem mondott erről nyilvánosan semmit.
A Koha ditore elemzői szerint Hashim Thaçi az „ajándék“ visszaszármaztatásával tulajdonképpen területcserét kínál, nem pedig a 430 kilométeres határ korrekcióját. Ugyanazok az elemzők azt is állítják, a koszovói elnök az észak-koszovói területekért cserébe Preševo község néhány faluját szeretné Koszovóhoz csatolni.
