Az amerikai–kínai vámviszály lassan igazi kereskedelmi háborúra hasonlít. Peking élesen reagált az amerikai büntetővámok bevezetésére, mert azok az Amerikába irányuló export több mint a felét érintik. Kína további 60 milliárd dollár értékű amerikai árut sújt ellenvámmal, miután Donald Trump elnök előző héten 200 milliárd dollár értékű kínai árura rótt ki új vámokat.

A kínai megtorlás azért kisebb mértékű, mert az ázsiai nagyhatalom mindössze 130 milliárd dollárnyi árut importál évente az USA-ból. Szakértők szerint azonban várható, hogy Kína további megtorló intézkedésekhez is folyamodhat, például a Kínában működő amerikai leányvállalatok ellen, vagy megakadályozza olyan áruk exportját, amelyekre az amerikai gyártóknak nagy szükségük van.

A kínai kereskedelmi minisztérium közzétette, hogy rákényszerült az új vámok kivetésére, hogy „megvédjük legitim jogainkat és érdekeinket, valamint a szabad világkereskedelmet”.

Korábban Trump azzal fenyegetőzött, hogy szinte minden kínai árura még magasabb vámot fog kiróni, amennyiben Kína megtorlásokat vezetne be az amerikai mezőgazdasági termékek vagy egyes iparágak ellen. A legújabb csörtére Kína úgy reagált, hogy megkérdőjelezi a következő hétre tervezett találkozót. Wilbur Ross amerikai kereskedelmi miniszter viszont azt reméli, hogy a kereskedelmi tárgyalások mindennek ellenére a konstruktív párbeszéd jegyében folytatódnak. Szerinte Trump nagyon is érdekelt a folytatásban, hiszen az amerikai elnök a Twitteren jelezte, hogy a vámok „nagyon erős helyzetbe hozták” az Egyesült Államokat.

Trump ugyancsak kedvét lelheti a licitálásban: a szeptember 24-én érvénybe lépő 10 százalékos vámokat újévkor 25 százalékra fogja emelni. A kínai ellenintézkedést ugyanúgy időzítették: mintegy 5200 amerikai árura 5, ill, 10 százalékos különvámot vetnek ki. Az okosórák is különvám alá kerültek volna, de az Apple vezetősége odaszólhatott Trumpnak, mert az utolsó pillanatban törölték a büntetőlistáról a kategóriát. (A Prada divattáskái viszont rajta maradtak.)

Robert Lighthizer álma

Hónapokkal ezelőtt, amikor az amerikai büntetővámok még csak fenyegetésként léteztek, Robert Lighthizer, az USA kereskedelmi képviselője kijelentette: „Az a célom, hogy megváltoztassam a kínai gazdasági rendszert.” Később hozzátette, hogy a Kínával folytatott kereskedelemben Amerika „krónikus problémája a kínai államkapitalizmus”.

Ez a magabiztos elnöki megbízott már egy 2010-es kongresszusi meghallgatáson azt mondta, hogy Kína nem képes a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályait betartani, ami „a kínai életformára vezethető vissza”. Lighthizernek most sincsenek kétségei afelől, hogy Amerikának világosan meg kell mutatnia erejét, nemcsak Kínával, hanem az EU-val, valamint minden más gazdasági partnerrel szemben is. Quinn Slobodian történész egyenesen lighthizerizmusnak nevezte ezt a logikát, amely szerint a protekcionizmus fegyverei legitimnek tekinthetők, ha az a céljuk, hogy „végre felszabadítsák a világpiacot”.

Peking védekezik

Az Amerika és Kína közötti kereskedelmi viszály csupán „félreértéseken alapul”, mondta Hszi Csin-ping kínai elnök, amikor tavaly Trump floridai nyaralójában találkozott az amerikai elnökkel. Hozzátette, Kínának „ezer oka van”, hogy megbízzon az Egyesült Államokban. Hszi akkor még egyetlen okot sem látott arra, hogy a két gazdasági világhatalom ne tudjon megegyezni.

De az idők megváltoztak. Hszi Csin-ping a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint nemrég azt találta mondani külföldi üzletemberek előtt, hogy Trumpnak „kiveri a fogait”.  És közben Robert Lighthizer is megjelent.

Mi következhet ezek után? Ki tárgyalhat tovább kínai részről Trumppal?

Az egyik lehetséges tárgyalófél Liu He miniszterelnök-helyettes, Hszi legfőbb gazdasági tanácsadója. Liu vezeti a nemhivatalos tárgyalásokat az amerikaiakkal, de amikor a múlt télen Washingtonban járt, Trump nem volt őt hajlandó fogadni. Csak májusban ült le vele, de utána gyorsan visszavonta az éppen létrejött megegyezést. Ezek után Liu valószínűleg nem fog tovább tárgyalni Trumppal.

Kínai részéről szóba jöhet még Vang Csisan alelnök, akit Hszi „tűzoltójának“ tartanak, és akinek különben is alapos ismeretei vannak Amerikáról, hiszen szoros kapcsolatokat tart fenn a Wall Streeten, ahol nagyra értékelik tapasztalatát és tudását. Vang nem hisz abban, hogy Trump egy esetleges novemberi republikánus vereség nyomán hajlandó lenne kompromisszumot kötni Kínával. Vang csak tudja: történészként a kínai polgárháború történetét tanulmányozta, amelyet Mao Cetung kommunistái számos elszenvedett csapás ellenére is megnyertek. Vang szerint ezért akit sarokba szorítanak, az féktelenül hadonászik. Sokak szerint jól ítéli meg Trumpot.

Trump gyengíti a világgazdaságot

– írja a Financial Times és arra utal, hogy Kína esetleges versenypolitikai szabálysértéseit csak a Világkereskedelmi Szervezeten keresztül lehet megoldani, mert ha az USA azt az utat választaná, akkor Japán és az EU is minden bizonnyal csatlakozna hozzá, de nélkülük az amerikaiak egyedül maradnak a Kínával folytatott kereskedelmi háborúban. Nincs ugyan kizárva, írja továbbá a Financial Times, hogy az USA így is megnyeri az összetűzést Kínával, de akkor fennáll a veszély, hogy ezáltal szétveri a nemzetközi szállítóhálózatokat, ami nemcsak a világgazdaság kárára menne, hanem az Egyesült Államokat is kedvezőtlenül érintené. Persze az sincs kizárva, hogy Trump mindenképpen meg akarja akadályozni Kína igen ambiciózus „Made in China 2025“ elnevezésű ipari célkitűzéseit, amelyek szerint Kína 2025-ig tíz technológiai ágazatban a világ vezető hatalmává váljon. Az is az amerikai célok közé tartozhat, hogy gazdasági szankciókkal csökkentsék Hszi Csin-ping és Kína globális befolyását

Hoover rossz példája

Trump vámpolitikája a harmincas évek világgazdasági válságának bevezető fejezetére emlékeztet, amelyben Herbert Hoover, választási győzelme után másfél évvel, 1930 júniusában aláírta a Hawley–Smoot-féle vámtörvényt. Hoover, akárcsak Trump, az üzleti életből került milliomosként a Fehér Házba, csak nem olyan hangosan és kevésbé rámenősen, mint Trump. Ennek ellenére a vámtörvény elfogadása után csaknem minden oldalról támadások érték.

A liberális Walter Lippmann publicista a törvényt „a butaság és a kapzsiság siralmas és rosszindulatú termékének“ nevezte. A New York Times több mint ezer amerikai közgazdász által aláírt levelet hozott nyilvánosságra az említett törvény aláírása előtt, de a törvényhozók nem vették figyelembe. Thomas Lamont, a J.P. Morgan akkori vezérigazgatója, Hoover közeli tanácsadója „szinte térden állva kérlelte az elnököt”, hogy vétózza meg a vitatott törvényt – de nem tudta jobb belátásra kényszeríteni. Lamont később azt írta, hogy a védővámok „világszerte felerősítették a nacionalizmust.”

Trump nyilvánvalóan nem tanult Hoover hatalmas tévedéséből (ami tovább mélyítette az 1929-ben kirobbant gazdasági világválságot), noha őt is 1100 közgazdász figyelmeztette a várható következményekre. Márpedig ha újra és újra ugyanolyan döntés születik, minek alapján várhatjuk, hogy más legyen az eredmény?