Lehet-e megjelölni a pozitív híreket? – bevallom, ilyen kérdéssel még nem találkoztam tizenöt éves újságírói pályafutásom során, egészen a múlt hétig. A kérdés természetesen gondolkodásra késztetett, s annak ellenére, hogy tudom, nem illik kérdéssel válaszolni, mégis
ezt tettem: És ugyan miért tennénk ezt?
A válaszra sem kellett sokat várnom: Azért, mert annyi a negatív, rossz hír, hogy meghalt, kirabolták, lelőtték, balesetet szenvedett, hogy jelezni kellene az emberek felé, ez a hír pozitív, nyugodtan elolvashatják.
Nem tagadom, néha nekem is terhes a honlapokon a halottakról, tragédiákról szóló hírek olvasása, viszont az emberek többségét ezek érdeklik. Emiatt veszik meg a bulvárlapokat, ezért kattintanak a honlapokon. Egyre többször hallom, hogy valaki a jó híreket tartalmazó cikkeket szereti olvasni, azokat hallgatja előszeretettel a rádióban és nézi meg a televízióban. Amikor iskolákat újítanak, amikor új munkahely nyílik, amikor felújítják a járdát…
Egyre több olyan tájékoztatási eszköz van, amelyik behódolt a hatalomnak, és csak a szépről, a jóról ír. Lehet ezt egy ideig művelni, hiszen a mai világunkban minden eladó. A meccset is el lehet adni, csak az a kérdés, ki mennyiért teszi ezt meg. És persze az is, hogy ezt bevallja-e saját magának és a környezetének, vagy úgy tesz, mintha minden rendben lenne, s azt szajkózza úton-útfélen, kutyakötelességének érezte, hogy beálljon a jó ügy mögé.
De, ahogy írtam is, lehet ezt egy ideig „csinálni”. Lehet csak a szépről beszélni, csak a pozitívról olvasni, azonban az élet nem ilyen. És ha egy nap majd szembejön a valóság, az bizony fájni fog. De nagyon. És ekkor kell majd meghúzni a vonalat, és közölni, ki mit tett, hogy ne így legyen.
Az írás a Családi Kör október 11-ei számában jelent meg.
