Ezen a néven fut az a honlap, amelyet pénteken sajtótájékoztatón is bemutattak az érdeklődőknek. A Szeretlek, Zenta! főszerkesztője Máriás Endre, a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület elnöke, valamint a Magyar Szó Tiszavidék oldalának a szerkesztője (valamint a BeeHome üzemeltetője, az adai Körkép főszerkesztője), a szerkesztőség tagjai pedig Apró Alexandra, Fehér Miklós, Lőrinc Tímea, Perpauer Martin és Virág Kiss Anita.
Az oldalon megjelenő írásokból kiderül, hogy csak a szép, csak a jó, csak a pozitív dolgokról jelennek majd meg írások, kritikai hangvételű cikkel csak elvétve fog az olvasó találkozni, de valószínűbb, hogy abból nem is lesz. Hogy a hat blogon milyen hangvételű szövegek várják majd az olvasókat, azt egyelőre nem tudni, mivel ott még egyik szerzőnek sincs fent cikke.
Az oldalon található szövegek jelentős részét a Magyar Szóban és a Vajdaság Mán megjelent cikkek alkotják.
Az oldalon található bemutatkozó szövegből kiderül, a szerkesztőség tagjai szerint valamennyien szeretik a városukat, és itt érzik magunkat igazán otthon. Ehhez hozzáteszik, „tisztában vannak azzal, hogy manapság ez ez nem számít igazán menő dolognak. Sőt! Éppen ezért úgy véljük, amikor időről időre városunk múltjának dicsőséges pillanatait elevenítjük fel, némi bizonytalansággal kutatva jelenének örömteli momentumait, azokat az értékeket, amelyek a várost otthonná teszik számunkra, nem feledkezhetünk meg a jövőjéről sem, amelynek kilátástalansága vagy reményteljessége rajtunk (is) múlik.”
És, hogy mit szeretnének, arra ez a válasz:
„Mi, a Szeretlek, Zenta! csapatának tagjai azt szeretnénk, ha a mindennapok nehézségei ellenére is megtanulnánk értékelni azokat az örömteli pillanatokat, amelyek jelen vannak az életünkben, és ha megtanulnánk nagyobb figyelmet szentelni azoknak a dolgoknak, amelyek mindennapjainkat hivatottak szebbé és tartalmasabbá tenni. Ezáltal talán az is elérhetővé válna, hogy valamennyien büszkék tudjunk lenni az épületeinkre, az intézményeinkre, a kultúránkra, a hagyományainkra és a mindezekből fakadó zentaiságunkra, de nemcsak a felszínen, a külsőségek szintjén, hanem legbelül is, mert – Márai után szabadon – a város, ahogyan a haza is, mi magunk vagyunk, testi és lelki mivoltunkban, és életünk városunk életének egy pillanata is egyben.”
