Nem lehet ész nélkül motorozni, mert aki meggondolatlanul cselekszik, abból nem lesz gyors motoros, hanem a mentőautó vagy a helikopter viszi el – mondja Saghmeister Gábor motokrosszversenyző, aki Vajdaságban sokak számára példakép, ezért az egyre gyakoribb balesetek kapcsán kerestük meg, mondja el véleményét, tapasztalatait.
– Én sem mindig terepmotorozással foglalkoztam, tizenöt-húsz évvel ezelőtt még gyakran fordultam meg a város utcáin gyorsasági motorral. Amikor fiatalok voltunk, a kábítószer-fogyasztás még egyáltalán nem volt jellemző, és ha a társaságból valaki meg is ivott egy-két pohárkával, súlyosan ittas állapotban senki sem ült motorra – emlékezett vissza a most negyvennyolc éves versenyző.
Mikor kezdett motorozni?
– Tizenegy éves koromban, egy 49 köbcentis, kétsebességes, automata váltós Tomos Automatic motorral kezdtem, majd apukám APN 4-esét vezettem. Tizenhét éves voltam, amikor megnyílt Szabadkán a Beograd áruház, akkoriban jelentek meg a nagy MZ ETZ 250-es motorok. 1987-88-ban ez nagy dolog volt számomra, és sikerült egyet megvásárolni. Emlékszem, úgy toltam haza az áruházból, hogy a gumik le voltak engedve, nem volt benne akkumulátor és még valami védő anyaggal is le volt fújva. Bevonultam a hadseregbe, majd miután leszereltem, családot alapítottam, és 1993-ban kezdtem el a motokrosszozást.
Azóta szigorították a törvényt. Erről mit gondol?
– A törvény nagyon jól ki van találva, és ennek sok fiatal nem örül. Tudom saját magamról, hogy 18-19 éves koromban már ezerszáz köbcentis Kawasakikkal száguldhattunk a Palicsi úton, akár közel háromszáz kilométerrel óránként. Ezt most szabályozták, és ez segít a fiataloknak, hogy valahogy megússzák, ugyanis nem vezethetnek rögtön közel kétszáz lóerős motort. Legalábbis engedéllyel nem. Nagyon fontos a köbcentiket fokozatosan emelni.
Melyik a legfontosabb szabály?
– Örök szabály: amikor motoron ülsz, akkor mindig mellékúton vagy! Hiába van igazad, hiába van elsőbbséged, és lehet, hogy nem is mész túl gyorsan… Egy gyalogos akármikor leléphet a járdáról, és ezzel hatalmas problémát okozhat. Mint ahogyan egy kődarab az úton, vagy a poros aszfalt is. Aki két keréken van, annak mindig nagyon kell figyelnie. Nincs olyan, hogy te vagy a főúton, és „valaki kihajtott eléd”. Mert ha kihajtott eléd, te jártál pórul! Mindig foglalkozni kell a közlekedés többi résztvevőjének gondolatmenetével is, hogy ki milyen helyzetet okozhat, amiben a motoros esetleg balesetet szenvedhet. Ez nagyon fontos! Az utóbbi időben nem sokat motorozok utcán, de van egy ötszáz köbcentis robogóm. Egy versenyző másként motorozik, így persze én is húzom, meg később fékezek, mint az átlag motoros. De ennek ellenére nagyon oda szoktam figyelni, hogy mi történik, mert nem szeretnék pórul járni úgy, mint nagyon sok barátom.
Sok barátomat elveszítettem
A motorozáshoz nagyon nagy szerencse is kell. Nem voltam mindig negyvennyolc éves, én is voltam fiatal, csináltam sok mindent, amit nem kellett volna, nem mindig motoroztam ésszel. De valahogy megúsztam. Sajnos vannak fiatalok, akiknek ez nem jött össze. Nagyon sok barátomat elveszítettem. Sok közeli barátom, motokrosszos versenytársam halt meg. Csak a Dakar-ralin tizenöt barátom vesztette életét, de több motoros ismerősöm, jó néhány szabadkai például közúti balesetben halt meg.
Sokan versenypályának használják a várost. Nekik mit tanácsol, hol gyakoroljanak?
– A szerbiai Motorkrossz Szakosztály vezetője vagyok, már harmadszor választottak újra. Hála istennek, állandóan bővül a versenyzők száma, ez nagy divat lett, mert itt, Vajdaság területén ötven-száz kilométeres körzetben nagyon sok motokrosszpálya létesült és működik. Akit ez érdekel, annak szeretném felhívni a figyelmét, hogy Felsőhegyen, Temerinben, Topolyán, Nemesmileticsen van motokrosszpálya, Horgoson pedig kettő is. Bácskossuthfalván van egy kisebb pálya, Kispiacon pedig volt, de az megszűnt. Aki terepmotorozással akar foglalkozni, annak itt, a környéken valóban van rá lehetősége. A gyorsasági motorozás már egy más téma. Jól működő pálya a közelben tudomásom szerint – az olyan motorosok számára, akik még nem szánták el magukat komolyan – Kecskeméten van, az Euroring. Ez 2-3 kilométer hosszú, kanyargós tanulópálya, ahol 160-170 kilométeres óránkénti maximális sebességet lehet elérni. Ezt tudom ajánlani, mert nem is túl drága, 20-30 euróért lehet napijegyet venni és motorozni, biztos, hogy edzésre nagyon jó a fiataloknak.
Ön mire figyel oda edzéskor?
– Aki régóta motorozik, az nagyon jól tudja, hogy ez mivel jár. Kilencszer törtem el a kezem, háromszor a lábam, különböző térdsérüléseim és ficamaim voltak. Nekünk, akik ilyen szinten motorozunk, meg sem fordul a fejünkben, hogy esetleg sisak vagy teljes védőfelszerelés nélkül felüljünk a legújabb krosszmotorokra, amikben a hatvannál is több lóerő olyan nyomatékot ad, hogy tényleg kapaszkodni kell. A pályán sem szoktam felszerelés nélkül motorost látni. Mert ha ilyen előfordulna, akkor azt a fiatalt az egész szezonra kitiltanám. Kinek mennyire engedi meg a pénztárcája, de a sisakra és a csizmára nem szokták sajnálni a pénzt, mert az nagyon fontos dolog.
A fiait hogyan tanította motorozni?
– Mindkét fiam elkezdett motorozni, de Szabolcs, az idősebbik abbahagyta. Ricsi versenyszerűen motorozik. Ők ebben nőttek fel, amikor megszülettek, én már versenyeztem. Házunkban is sok országos és világhírű versenyző megfordult. Ezt ők – akarták, vagy sem – mindennap látták, hallották. Sokszor láttak sérülten hazajönni kórházakból, versenyekről. Ők nagyon jól tudják, hogy ez mivel jár, és nagyon sokat meséltem is nekik, hogy mi az, amire oda kell figyelni.
Saghmeister Gábor eddig tizenegyszer indult a Dakar-ralin, és nyolcszor célba is ért. Vanja Udovičić szerb sportminiszter éppen a múlt héten közölte vele, hogy indulhat a 2019-es versenyen is, ami január hatodikán veszi kezdetét, és kizárólag Peru területén zajlik majd. Ezúttal a legnehezebb kategóriában indul: szerelő nélkül vág neki a versenynek.
Az interjú a Családi Kör 2018. október 18-i számában jelent meg.
