Húsz évvel ezelőtt Darvasi László író Szív Ernő néven hozta létre saját alteregóját, aki a tárca és a rövidtörténet műfajában „egészíti ki” a történelmi regények írójának tevékenységét. Azóta művei mindkét szerzői néven napvilágot látnak; kialakítva életművének két domináns rétegét, a hagyományos irodalmi (nagyregények, elbeszélések etc.) és az újságírói műfajok (újságnovellák, tárcák, karcolatok etc.) elkülönülő sorát.
Vicces dolgok, humoros történetek címen hirdette meg az újvidéki Magyar Tanszék Kontaktzóna című rendezvénysorozata november 21-én lezajlott találkozóját, amelynek keretében Darvasi László mutatkozott be jelentős számú újvidéki olvasója előtt. A rendezvény moderátora dr. Bordás Sándor lektor volt, aki kérdései révén a pályakezdő versek mibenlététől a gyermekkönyvek írója és a nagyregények alkotója munkásságának bemutatásán túl Szív Ernő írói világának titkaiba is igyekezett „beavatni” a közönséget.
Legnagyobb érdeklődést Szív Ernő Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubbacímen 2018-ban napvilágot látott könyve, virtuálismagyar irodalomtörténete váltott ki, amelynek lapjain az irodalomtörténet-írás eszköztára helyett a szépirodalom eljárásai segítségével mutat be életműveket. Szempontja különleges, hiszen legtöbbször nem az író, hanem a vele kapcsolatba kerülő nő szemszögéből láttatja az eseményeket: az erőszakoskodó Balassi Bálintot a „sértett” Sommer Jánosné meséjéből, Ady Endrét Rienzi Mariska sanzonénekesnő (akitől a költő a „mérgezett csók”-ot, azaz a szifiliszt kapta) emlékeiből ismerjük meg.
Végezetül – mint tanár, aki többek között a Darvasi László történelmi regényeiről szóló lehetséges interpretációkat is igyekszik átadni a hallgatóknak – meg szeretném osztani itt, e felületen is a tegnap formálódott egyik legszimpatikusabb hallgatói véleményt Darvasi Lászlóról: „Hihetetlen! Ahhoz képest, hogy milyen jelentős és elismert író, nagyon egyszerű és közvetlen ember!” (A fiatalok még nem tudják, hogy az alkotói tehetség és jelentőség mértéke épp fordítottan arányos a hivalkodáséval!)
