A londoni Wembley Stadionban játszották az „évszázad mérkőzésének” is nevezett meccset Anglia és Magyarország labdarúgó-válogatottjai 1953. november 25-én.
A magyarok győzelme azt eredményezte, hogy az Aranycsapat beírta magát a világ sporttörténelmébe. Anglia 90 éve veretlen volt hazai pályán, ők azért nevezték a meccset az évszázad mérkőzésének, mert két különböző világ csapott össze. Ez a politikai rendszerre, az eltérő játékmódszerre vonatkozott és arra, hogy az új olimpiai bajnok játszott a futball „feltalálóival”. Az 1952-es helsinki olimpián a magyarok nyerték az aranyérmet futballban (éppen Jugoszlávia ellen).
A visszavágót 1954-ben rendezték a budapesti Népstadionban, ahol ugyancsak a magyar csapat nyert (7-1).
A londoni siker 40. évfordulóján a Magyar Labdarúgó Szövetség november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.
Kásler Miklós Emberi erőforrás miniszter a héten bejelentette, hogy május 23-a (az 1954-es visszavágó napja) ezentúl az Aranycsapat hivatalos emléknapja lehet. Ezzel kapcsolatban elmondta: A genetika, a tehetség adott, de Magyarországról csak akkor lesz valakiből Puskásékhoz hasonlóan világklasszis labdarúgó, ha „a csillagok állása, a körülmények is lehetővé teszik ezt”.
A nagy meccs napja, november 25. nem válhat hivatalos emléknappá, mert ezt a napot 2012-ben már a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánították, így az nemzeti gyásznap.
Az Aranycsapatból már senki nincs életben, az utolsó tagjuk, Buzánszky Jenő 2015-ben hunyt el.
Nyitóképünk (Fotó: Fortepan):
Az Aranycsapat. Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László, guggol: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula.
