1968. november 29-én kezdte meg működését hivatalosan a Szabadkai Rádió, mely nemcsak a szabadkaiak, de az egész régió közkedvelt közszolgálati rádiója volt. A hatályos tájékoztatási törvény értelmében azonban a helyi és regionális médiumokat 2015. október 31-ig magánosítani kellett. A jogszabály áldozatául esett számos olyan rádió, amely a kisebbségek nyelvein is tájékoztatta a hallgatókat. Vajdaságban tíznél is több rádió szűnt meg, amely magyar nyelven (is) készített műsorokat. A Szabadkai Rádió esetében a magánosítási folyamat végül sok huzavona után 2016-ban sikerrel zárult. Az 1089 kilohertzes középhullámú adóját azonban 1999-ben egy NATO bomba semmisítette meg, később a 91,5, majd a 89,6 megahertzes URH hullámhossza is a Pannon Rádióhoz került. Adása így most csak egy szűk területen fogható a 104,4 MHz-n, az immár kereskedelmi rádióként működő médium pedig több mint két éve nem sugároz közszolgálati tartalmakat.
A Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének élére 1998 nyarán Árpási Ildikó került. Az ő nevéhez fűződik az egész napos magyar nyelvű műsor elindítása, a számítógépes szerkesztőségi munka bevezetése, a hanganyag digitalizálása, a szerkesztőség létszámának bővítése és fiatalítása, később pedig a Pannon Rádió és Televízió megalapítása, amihez mind sok támogatást kapott a szerkesztőségen belül. Az egykori főszerkesztővel a félévszázados jubileum kapcsán beszélgettünk azokról a változásokról, amelyek a közelmúltban következtek be a vajdasági magyar elektronikus tájékoztatásban.
Csaknem nyolc évig dolgozott a Szabadkai Rádióban. Milyen munka folyt akkoriban a szerkesztőségben?
Árpási Ildikó: A hallgatók örültek, amikor elindult az egész napos magyar adás, sokan már nem váltogatták a csatornákat
– Nagyon termékeny évek voltak ezek az egész szerkesztőség számára, a magyar műsort érintő változások mellett ezekben az években kezdődött meg a horvát és a német nyelvű műsor sugárzása is. A magyar szerkesztőség együttműködött a BBC magyar adásával is, amelytől műsorokat vettünk át. De ezalatt voltak kimondottan nehéz idők is: a NATO-bombázások, választások, tüntetések… A Szabadkai Rádió, és annak is a magyar szerkesztőségének munkatársai mindenben részt vettek. Bombariadó alatt is dolgoztunk, amikor tüntetni kellett, az utcán voltunk, közben folyamatos kapcsolatban voltunk a hallgatókkal. A rádió 2001-ben ki is érdemelte a Pro Urbe-díjat a 2000. októberi mozgósító szerepéért. Ezért köszönet illeti a szerkesztőség minden akkori dolgozóját, akár a tömegből tudósított, akár az emelvényen állt, vagy közben a mindennapi tájékoztatás megnövekedett munkáit végezte. És úgy érzem, mindeközben szabadon dolgoztunk. Egy volt kollégám azt mondta, abból az időszakból a Szabadkai Rádióban való munka úgy maradt meg az emlékezetében, hogy bármiről be lehetett számolni. Mert többpólusú volt a műsor. A hallgatók érdeke volt az elsődleges szerkesztéspolitikai szempont. A köz-szolgálat. És hogy ez helyes döntés volt, azt bizonyították a hallgatottságra vonatkozó közvélemény-kutatások.
Hogyan indult be az egész napos magyar adás?
– Amikor a NATO-bombázások kezdődtek, állami propagandacélokra egyszerűen elvették tőlünk a 91,5 MHz-es frekvenciát. A Szabadkai Rádió nem engedhette meg magának, hogy leálljon, ezért önkormányzati segítséggel a műsort a 89,6 MHz-en kezdtük sugározni. Amit megtartottunk azután is, hogy visszakaptuk a 91,5 MHz-et. Így egy ideig folyamatosan ugyanaz a háromóránként váltakozó nyelvű műsor ment mindkét frekvencián. Biacsi Antal igazgatóval egy idő után megállapítottuk, hogy ha a szerb és a magyar műsor külön menne a két frekvencián, jelentősen megnövelhető lenne az egyes nyelvek műsorideje, és ezáltal hallgatottsága. Ezt az intézmény igazgatóbizottsága is támogatta. Így 2002-ben szétválasztottuk a műsorokat, és az egyik külön frekvencián megindult az egész napos magyar műsor. Ezzel az addigi 6 órás magyar közszolgálati műsort duplájára, napi 12 órásra bővítettük, a többi szórakoztató műsor volt. Ez hatalmas előrelépés volt! Ez természetszerűleg új műsorok bevezetését is jelentette, ami új munkatársakat is hozott. Tartalmasabbak lettek a hírműsorok, hírekben, riportokban is mind jobban felöleltük egész Észak-Bácskát. A hallgatók örültek, sokan már nem váltogatták a csatornákat, folyamatosan kaptunk pozitív visszajelzéseket. Úgy tűnt minden a legnagyobb rendben. De nem volt. Engem szabályosan lesokkolt, amikor nem sokkal később azt hallottam, ez nem lehet tartós, mivel az önkormányzati alapítású rádiók megszűnnek, illetve privatizálva lesznek. Ezt megerősítették a népképviselők és az önkormányzat illetékesei is.
Akkor már sejteni lehetett, hogy veszélybe kerül a magyar nyelvű tájékoztatás?
– Jogászvélemények szerint a hosszú távú magyar nyelvű műsorsugárzást egy civil alapítású rádió biztosíthatta. Feltételezték, a helyi rádiókat privatizálók legfeljebb vegyes nyelvű műsort adnak majd. Mivel akkor már évek óta szó volt egy magyar tévéműsorról is, néhányan, zömében pártonkívüliek (de voltak VMSZ tagok is), 2005-ben a magyar nyelvű elektronikus tájékoztatás fejlesztésére létrehoztunk egy civil szervezetet, a Pannónia Alapot. Ez a tervek szerint eleinte tévéműsort készített volna, a Szabadkai Rádió privatizálása után pedig majd rádióműsort is, természetesen átvéve a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségét, illetve az intézmény dolgozóinak egy részét. Erről tájékoztattam néhány embert a szerkesztőségből, majd átmentem az alapba dolgozni. Sajnos, az élet nem a tervek szerint alakult, a rádiós frekvenciapályázatot korábban, 2007-ben írták ki, 8 évre szólt, és ha nem pályázunk, megtörténhetett volna, hogy a Pannónia Alapnak nem lesz csatornája, amikor a Szabadkai Rádiót privatizálják, vagyis az egész napos magyar nyelvű rádióműsor nélkül marad Szabadka és Észak-Bácska.
Nehéz döntés volt, de meg kellett tenni, mert ha nem a Pannónia Alap, akkor más nyeri el azt a frekvenciát, vagyis azzal, hogy nem pályázunk, azzal nem mentettük volna meg a Szabadkai Rádiót akkori formájában.
A Pannon Rádió azonban kezdetektől egészen más műsorkoncepcióval működött, mint a Szabadkai Rádió, nem akart vele konkurálni. A Pannon szerkesztőségében az volt az álláspontunk, annál jobb, minél tovább működik mindkét rádió, két különböző profilú műsorral.
Ennek ellenére többször is hallani lehetett olyan véleményeket, hogy a Pannon a Szabadkai Rádió ellenében alakult…
Ezek az állítások tévesek! Biztos vagyok benne, hogy az alapítókat, akik között kiemelkedő szaktekintélyek, közéleti személyek voltak, csak az vezérelte, hogy hosszú távra biztosítva legyen az egész napos magyar nyelvű rádiózás és tévézés, aminek szakmai, jogi és pénzügyi feltételeit időben meg kellett teremteni. Ha ezt nézzük, a projekt sikeres volt, a Pannónia Alap (főleg magyarországi) szerény anyagi keretből gyorsan megteremtette a szakmai feltételeket, majd a jogit is azzal, hogy elnyerte a frekvenciákat.
Ön szerint a Pannon RTV betölti-e a neki szánt szerepet?
Nem követem oly mértékben sem a műsorait, sem a működését, hogy ilyen véleményt tudjak mondani. Nem tudom például, hogy hosszú távú szerbiai költségvetési finanszírozást sikerült-e biztosítani. 2010 óta nem dolgozom a Pannon RTV-ben, alapítói jogomról is lemondtam. A vajdasági magyar tájékoztatást azóta csak egyszerű olvasóként követem. Így nem tudom megítélni, hogy az intézmény mennyiben tölti be azt a szerepet, amit szántunk neki, és aminek hangsúlyos eleme volt a vajdasági magyar közösség megmaradásához és fejlődéséhez való hozzájárulás is. De az idő majd választ ad erre a kérdésre is.
A nyitóképen a Jovan Mikić utca 12-es szám alatti épület Szabadkán. Négy évtizeden keresztül itt készültek a Szabadkai Rádió műsorai.
