A tartományi kormány, a Boszniai Szerb Köztársaság, a tartományi ifjúsági- és sporttitkárság, valamint a Vajdasági Kézilabda-szövetség december 9-én kézilabdatornát szervezett, amelyen Bácska, Bánát és Szerémség, valamint az említett Szerb Köztársaság korosztályos lány és fiú válogatottjai (2002-ben és később születettek) mérték össze erejüket. Talán ez egy (sport)hír lenne a sok közül, ha a tornát nem azért szervezték volna, hogy a sportban is megemlékezzenek arról, hogy száz évvel ezelőtt, 1918. november 25-én a Nagy Nemzetgyűlésen Bácskát, Bánátot és Baranyát a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták. Igaz, a torna bejelentőjében már az szerepel, hogy a rendezvényt annak apropóján szervezték, hogy Vajdaságot száz évvel ezelőtt a Szerb Királyságjoz csatolták. Az alkalomra egyedi mezeket is készítettek, amelyeken az 1918-as évszám mellett még az szerepelt, hogy: BÜSZKESÉG.
A tartományi válogatottakban – a helyüket a teljesítményükkel kiharcoló – vajdasági magyar gyerekek is szerepeltek, vagyis ők is magukra öltötték a mezt, amelyet külön erre az alkalomra készítettek. Természetesen, a gyerekeknek az volt a fontos, hogy pályára lépjenek, hiszen ez egy fontos mérföldkő lehet a pályafutásukban, s nem tudni, milyen következményekkel járt volna, ha nem vállalják a szereplést.
A bánáti fiú válogatott összeállítása ide kattintva olvasható el.
A bácskai lány válogatott összeállítását itt találja.
Vladimir Batez, a tartományi ifjúsági- és sporttitkár az 1918 BÜSZKESÉG feliratú mez átadása közben
Mint ismeretes, azt, hogy november 25. a tartomány kiemelt (ünnep)napja legyen, az év közepén a tartományi parlamentet alkotó hatalmi többség, beleértve a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőit is, szavazták meg.
Verje meg az Isten / Nem egyszer, de százszor / Ki magyar létére / Idegenhez pártol
– ezzel a Pósa Lajos-idézettel reagált a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége arra a hírre, hogy a szerbiai lapok megírták: Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke is részt vett azon a díszülésen, amelyen gyakorlatilag a teljes politikai vezetés összegyűlt, hogy megünnepeljék a Vajdaság Szerbiához csatolásának napját. Ám ez még csak az enyhébb reakciók közé tartozott – olvasható a Magyar Hang cikkében.
Nem nyerte el a VMSZ-es részvétel a Magyar Mozgalom tetszését sem, ők már júniusban tiltakoztak amiatt, hogy a délvidéki magyarság legnagyobb pártja – amely tartományi és köztársasági szinten is koalícióban kormányoz a szerb haladókkal – is megszavazta az emléknappá nyilvánító javaslatot a vajdasági tartományi parlamentben. Ezúttal a civil szervezet tagjai és követői a Facebook-profiljukra a „#november25 Nem az én ünnepem!” feliratot illesztették, de közleményükben még hevesebben reagáltak a VMSZ lépésére.
Emlékeztettek arra, hogy 2002. december 1-jén mintegy 120 fős demonstráló tömeg gyűlt össze a budapesti Kempinski szálloda előtt, hogy tiltakozzanak Adrian Nastase román kormányfő és Medgyessy Péter miniszterelnök találkozója ellen – amelyen Erdély elcsatolását ünnepelték –, és számos a jobboldalhoz köthető közéleti személyiség volt a tüntetők között. Mások mellett Bayer Zsolt újságíró, Siklósi Beatrix televíziós szerkesztő és Grespik László, a fővárosi közigazgatási hivatal korábbi vezetője is tiltakozott a szégyenteljes magyar részvétel miatt, most azonban a VMSZ tartományi képviselői szavazták meg az emléknapról szóló javaslatot. „Aki magyar, és november 25-ét ünnepnek tartja – lelke rajta!” – fogalmaztak, majd megjegyezték: a maguk részéről semmilyen ünnepelni valót nem találnak, ezért felszólítanak minden jóérzésű magyar embert, hogy nyilvános rendezvényen és ünnepségen ne vegyen részt, ehelyett csendben, otthon és méltóságteljesen, egy mécses gyújtásával emlékezzenek a gyász napjára.
Akár a felháborodás miatt, akár más okokból, végül a VMSZ a közösségi oldalán mégis közzétett egy beszédet, amelyet Pásztor István még hat évvel ezelőtt mondott el egy korábbi évfordulón. A pártelnök akkor kijelentette: magyarként mi nem tudunk ünnepelni, és nem csak azért, mert az itteni magyarokat, németeket és másokat kizárták a Vajdaság Szerbiához csatolásáról szóló döntésből, hanem azért is, mert ez a nyitánya volt annak a folyamatnak, ami végül a trianoni egyezményhez, pontosabban diktátumhoz vezetett, ami a történelmünk fekete napja.
Pásztor István a Vajdasűgi Rádió és Televízió Fókuszban című műsorában elmondta, a vasárnap megrendezett ünnepségen, amelyen a köztársasági és tartományi képviselők jelenlétében megünnepelték november 25-ét, a napot, amelyen száz évvel ezelőtt Bácskát, Bánátot és Baranyát a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták, ő, mint a vajdasági parlament elnöke, és mint a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke volt jelen.
„Az elmúlt napokat figyelembe véve egy folyamatos hazugsággyártásnak vagyunk a szemtanúi. Folyamatos nemzetárulózásnak, amelynek középpontjában elsősorban én vagyok és a VMSZ parlamenti képviselői. Olyan képek jelentek meg, amelyek hasonlítanak a gyászjelentésekre, és ezen mi vagyunk.” – mondta Pásztor István, utalva arra a képre, amely a Délhír portálon jelent meg.
Pásztor hozzátette, a november 25-tel kapcsolatos álláspontjuk egy millimétert sem változott, s ugyanazon vagyunk, mint amit 2012-ben egy parlamenti ülésen elmondott.
„Ezt a napot sem most, sem korábban, sem ezután nem fogjuk ünnepelni. Ez egy olyan nap, amelyik meghatározta a vajdasági magyarság jövőjét. Ha mi a Vajdaságban a sokszínűséget értékként éljük meg, akkor az nem merülhet ki abban, hogy más a nyelvünk, a kultúránk, a népviseletünk, a konyhánk és a folklórunk, hanem abban is meg kell, hogy mutatkozzon, hogy a közös történelmünk egy-egy pillanatát másként éljük meg. És erre talán a november 25. a legjobb példa. Van, akik ünneplik, és van, akik soha nem fogják ünnepelni, de megemlékeznek róla, mert a történelmük egy részét képezik. Én nem azért mentem oda, hogy ünnepeljek, hanem azért, mert ha elvárjuk, hogy a mi nemzeti ünnepeinket mások tiszteletben tartsák, és azon megjelenjenek, akkor ezt viszonozni is kell. Az én megjelenésem ennek a tiszteletnek a viszonzása volt. Csak akkor tudjuk a múlt sebeit begyógyítani, és teljes kapacitással a mára és a jövőre koncentrálni, ha a múltat le tudjuk zárni.”
A műsor szerkesztője nem mulasztotta el az alkalmat, hogy emlékeztesse Pásztor Istvánt arra, hogy augusztus 20. a szerb népnek nem jelent történelmi dátumot, viszont a november 25. egészen mást jelent a magyaroknak, mint a szerbeknek.
„A másfajta megítélését a történelmi eseménynek nemcsak önkörben tudjuk most már elmondani, hanem az egész társadalom előtt, és így a másfajta véleménynek megteremtettük a legitimitását, és erről a dologról nyíltan és világosan mondhatunk. A parlamenti döntés, hogy a tartomány egyik jeles ünnepnapja november 25., az nem a sebek felszaggatását, hanem annak begyógyítását szolgálja.” – nyilatkozta a VMSZ elnöke, aki szerint, ha jól döntöttek, amikor támogatták a javaslatot, mivel így ki tudták használni a százéves évfordulót arra, hogy örök időkre legitimálják a meggyőződésüket és azt, amit a dátumról gondolnak.
„Ha nem így járunk el, akkor hol állnák a közösség irányába viselt felelősség tekintetében, ha nem így járunk el, akkor mit üzenünk, ha nem így járunk el tiszteletet kivívni magunknak? Azok, akik haza és nemzetárulással vádolnak engem és minket, azok vagy politikai rövidlátók, vagy a saját nemzetük ellen tevékenykednek.” – mondta Pásztor, aki szerint a döntést nem tudták volna megakadályozni, mivel a tartományi parlamentben a Szerb Haladó Pártnak és a Szerb Szocialista Pártnak megvan a többsége.
„Ez azonban nem parlamenti többség kérdése, hanem ez egy fájó seb begyógyításának a lehetőségeként felmerülő helyzet volt, és teljes mértékben felelősségteljesen jártunk el és jó döntést hoztunk.”
