A nyugati féltekén végrehajtott európai hódításoktól kezdve a 20. század közepéig nyilvánvaló volt, melyik európai hatalomnak mekkora a befolyása Dél-Amerikában. Brazíliában nem véletlenül beszélnek portugálul, a kontinens többi országában pedig spanyolul. Az Ibériai-félsziget két állama így osztotta fel egymás között a „latinná” tett földrészt. Később persze az Egyesült Államok is egyre nagyobb befolyásra tett szert.
De hogy néz ki ma a latin kontinens?
Mára a helyzet alaposan megváltozott. A napokban Buenos Airesben lezajlott G20-as csúcstalálkozót követően Kína volt az egyetlen résztvevő, amelynek elnöke Argentínában maradt hivatalos látogatáson. A két állam vezetői ezalatt több mint 30 bilaterális szerződést írt alá, közöttük egy atomerőmű épitéséről szólót is. Ez azért meglepő, mert Mauricio Macri argentín államfő valójában az Egyesült Államok szövetségese. Ám ennek ellenére sem tudta visszautasítani az előnyös kínai ajánlatot.
Kína egyre aktívabb Dél-Amerikában. Már évek óta a „lágy hatalomra” fekteti ott a hangsúlyt és „bájoffenzívával” próbálja növelni befolyását, miközben Trump amerikai elnök „piszkos lyukaknak” nevezi ezeket az országokat. De Kínának más előnye is van arrafelé az Egyesült Államokkal szemben. Kína ugyanis sohasem próbálta politikailag befolyásolni Dél-Amerikát – és ezt most sem teszi, hisz kapcsolataiban nem tesz semmiféle különbséget Argentína és Kuba vagy Brazília és Venezuela között. Minden olyan dél-amerikai államnak udvarol, amelyben hasznot lát.
Latin-Amerika a „kínai tengerben” (Grafika: MercPress)
Így Brazília azért hasznos Kínának, mert ott szójababot lehet olcsón vásárolni. Chilében vörösrezet, Venezuelában pedig kőolajat. De Kína ezek mellett sok minden mást is beszerez Dél-Amerikában, ami gazdasági fejlődéséhez szükséges. És még ez sem minden: a kínai vállalatok a világ legerősebb befektetői lettek ebben a régióban és 2002 óta több mint 150 infrastrukturális projektumba kezdtek. Így például kikötők, utak, repülőterek és erőművek építésében érdekeltek, többek között egy vasútvonal kiépítését vállalták Braziliából Bolívián keresztül Peruig. Mindennek megvan persze az ára is, hiszeen Kína nyersanyagokat óhajt beszerezni olcsó áron. Ennek ellenére azonban ezek a projektumok Dél-Amerika részére is érdekesek, hisz a kínai „nyersanyagéhség” már egy évtizede gazdasági konjunktúrához vezetett a régió több országában.
A kínai befolyás ma már Közép-Amerikában is erősen érezhető, annak ellenére, hogy ezek az országok még közelebb fekszenek az Egyesült Államokhoz. Így Panama és El Szalvador nemrég megszakították diplomáciai kapcsolatukat Tajvánnal, hogy politikailag – és persze gazdaságilag – közelebb kerülhessenek Kínához és olyan szerencsében legyen részük, mint Venezuelának, amely már évek óta élvezi a kínai gazdasági támogatást. A Kínától kapott hitelekre járó kamatot Venezuela olajban fizeti, Kína pedig jó áron vásárolhat további kőolajat ugyanott. A hatalmas kőolajüzlet azt eredményezte, hogy a két ország a Kínába szállítandó kőolaj árát immár nem dollárban szabja meg, hanem kínai pénzegységben – jüánban.
Kína dél-amerikai „barátai” között Brazília kivételnek számít, mert ott nemrég a populista Jair Bolsonárot választották elnöknek. Ezt kihasználva Donald Trump amerikai elnök azonnal odaküldte John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadót, hogy „kávézzon egyet” az Újév napján hatalomra lépő vezetőkkel. Az új barátság már odáig ment, hogy Brazília – akárcsak korábban az USA – áthelyezte izraeli nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe. Bolsonaro továbbá bejelentette, hogy Brazília is ki fog lépni a párizsi Környezetvédelmi egyezményből. Igaz azonban az is, hogy közvetlenül megválasztás után a kínai nagykövet látogatást tett a leendő brazil elnöknél és feltárta előtte a kínai–brazil gazdasági együttműködés előnyeit, különösen hangoztatva a potenciális kínai befektetéseket.
Vajon ebben a versengésben mi várható?
Meg kell várni, hogy Washington milyen gazdasági ajánlatokat tesz majd Brazíliának és esetleg más dél-amerikai államoknak. Ha az Egyesült Államok gazdaságilag többet nyújtana Dél-Amerikának, mint Kína, akkor a két ország – az Egyesült Államok és Kína – licitálása óriási előnyt jelenthetne Dél-Amerika számára. Amennyiben viszont erre nem kerül sor – ami Trump döntéseinek kiszámíthatatlansága miatt nem lenne meglepő – akkor Kína befolyása Dél-Amerikában valószínűleg jelentősen tovább növekszik.
Nyitóképünkön: Cerro de Pasco, egy kínai érdekeltségű cink-, ólom- és ezüstbánya Peruban (Fotó: SkyTruth/GoogleEarth)
