Vajdasági–magyar együttműködésnek köszönhetően visszakerül a magyarországi boltok polcaira, a köztudatba és talán a prémiumtermékek közé is a Piros mogyorós.
Ez a csokoládé a magyar Csemege Édesipari Gyár terméke volt, az 1970-es, ‘80-as évek gyerekei, felnőttei és mindenki számára, aki még emlékszik. Az a csoki volt, ami aztán igazán „a csoki” volt. A rendszerváltással és a magyar élelmiszeripar privatizációjával együtt sajnálatos módon elolvadt ez is. A gyár komolyságát tükrözi, hogy dolgozóinak máig létezik Facebook-oldala.
A Piros mogyorós prémium jellegét az adta, hogy eleve jó minőségű csokoládét dúsítottak bokormogyoró egész szemes csapatával úgy, hogy a mogyorót nem spórolták ki egyetlen táblából sem. A bokormogyoró mindig is előnyt élvezett a földimogyoróval szemben, hiszen sokkal finomabb, gazdagabb ízvilágú mogyoróról van szó, világpiaci ára ezt ma is tükrözi. Ha még a mogyorót egész szemekben, kellő sűrűségben, jó csokival borítva képzeljük el, érthető, miért volt ez egy kiváló találmány.
Made in Vajdaság: A piros csoki deklarációjából
A magyarországi P.O.P. Kft nemrégiben úgy gondolta, megéri ezt a csokit feléleszteni és visszahelyezni a mai fogyasztók elé. Mindezt úgy tette, hogy egy vajdasági céget kért fel a gyártásra. A cég ügyvezetője a Figyelőnek adott interjújában azt mondta el, hogy a Mondeléz-től vették meg a márkajogot. A Mondeléz édesipari óráshoz tartozik többek között a Milka, Toblerone, Belvita, Trident vagy a Halls márka is. A magyar kft. aztán egy vajdasági céget vont be a gyártásba, ami magyar tulajdonú és 90 százalékban magyar munkaerőt foglalkoztat. A csokit ét- és tejcsokis változatban is gyártják, valamint szeletes termékek is megjelennek majd a polcokon.
A Piros mogyorós árában is a felső középkategóriát képviseli: a Spar üzletében 399 Ft-os áron jutottunk hozzá (80 gr), ami éppen duplája egy Milka csokinak. A termék mogyorótartalma 20 százalék, az étcsokolédés kakaótartalma 52 százalék, ami élelmiszeripari szempontból már egy minőségi terméknek mondható. Kinézetében modern, miközben igyekszik idézni a nagy elődöt. Ízében egy elég kellemes, valóban minőségi terméket kapunk, ami ugyanolyan elegánsan fog díszelegni egy ajándékkosárban, mint a ‘80-as években.
A volt Jugoszlávia édesipara természetesen évtizedekig messze a magyarországi előtt haladt: emlékezzünk csak a régi nagy csokoládégyárakra, amelyek (ha nem is belga vagy svájci, de) világszintű termékeket gyártottak: Kraš, Zágráb; Kandit, Eszék; Zvečevo, Slavonska Požega; Pionir, Szabadka stb. Egyes „hátrahagyott” termékeiért a magyarországiak máig átjárnak a határon. A szabadkai piac magyar közönsége imádja például a rizses csokit vagy a réteslapot, rendszeresen járnak át vásárolni.
A magyar P.O.P.-nél nem sikerült több információt szereznünk a vajdasági cégről, de amint válaszolnak, frissítjük írásunkat.
A volt Jugoszláviában már 1962-ben is jelentős választék volt csokoládéból. Az Ilustrovana politika egyik olvasója azonban arra panaszkodott levelében, hogy túl drága és mégsem ugyanolyan finom, mint a svájci… A fekete-fehér betéten látható korabeli cikk címe: Kevés csokoládét eszünk (Fotómontázs: Nezavisne)
