„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. […]
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. […]
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. […]
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.”
(Károli Gáspár Biblia-fordításából)
Milliárd évekkel később pedig látá isten, hogy jó, ha későbbi teremtményei meg is látogatják az ég mennyezetén a „kisebbik világító testet”, hogy „elválasszák a világosságot a setétségtől” – a bizonyságot a babonától.
És ennek dicsőségére olvasá a fentieket Hold körüli pályáról a földi milliárdnak három amerikai űrhajós az 1968-as Szentestén.
És látá isten, hogy jó, és megengedé, hogy fél évvel később két másik bátor amerikai meg is vesse a(z emberiség) lábát a „kisebbik világító testen”.
James Lovell űrhajós bemutatja repülési kézikönyvét a Nemzeti Székesegyházban rendezett 50. éfvordulón (Fotó: Joel Kowsky, NASA)
Az Apollo–8 Hold körüli látogatásának 50. évfordulóját ünnepelte meg a Washingtoni Nemzeti (episzkopális) Székesegyház idén decemberben az utolsó gótikus katedrálisra vetített fényjelenetekkel. A templomon belül pedig James Lovell, a parancsnoki modul idén 90 éves pilótája mutatta be repülési kézikönyvét. Ő az egyetlen űrhajós a világon, aki kétszer is járt a Hold körül, de nem tehette lábát égi kísérőnk felszínére, mert más volt a feladata a küldetés során. Frank Borman parancsnok és Bill Anders holdkomp-pilóta szintén életben van még. Borman 90 éves, Anders 85.
Talán nem véletlen, hogy az Apollo–8 éppen 1968. december 24-én, Szentestén állt Hold körüli pályára, és a helyszíni tévéközvetítésben (egymilliárd ember nézte a Földről, a bolygó akkori lakosságának egyharmada) három űrhajós ihletett és megható módon a Teremtés Könyvének első sorait kezdte felváltva olvasni (ld. a fenti idézetet).
Nyitóképünk a híres Földkelte-fotó, amit az Apollo–8 űrhajósai készítettek Hold-körüli pályáról figyelve a Föld előbukkanását a világmindenség sötétjéből.
1968 karácsonyán, egy zűrzavaros év végén, reménygerjesztő karácsonyra ébredhetett Amerika és az egész emberiség.
A Washingtoni Nemzeti (episzkopális) Székesegyház az Apollo–8 küldetésének 50. évfordulójára emlékezett ezzel a fényjátékkal, 2018. december 11-én (Fotó: Joel Kowsky, NASA)
