Az év emlősének bejelentésével az Év élőlénye versenyek utolsó nyertese is felkerült a dobogóra. Az eurázsiai hiúzt erdeinkben nem nagyon fogjuk látni (kivéve Horvátországot – ld. alább), állatkertben annál inkább.
A madarászok voltak a leggyorsabbak, már nyáron megszavaztatták az érdeklődő közönséget és az eredmény alapján a gólyatöcs lesz az év madara 2019-ben.
Gólyatöcs (Pixabay)
Védelmére azért szeretnék felhívni a figyelmet, mert a természetes szikes tavak és a madár fészkelőhelyei veszélyben vannak. A csatornázásoknak köszönhetően sok helyen megváltozott a területek vízjárása, a talajvízszint változásával az ásványi anyagok megjelenése is változik, a mezőgazdaság és legeltetés átalakulása pedig a talaj szervesanyag tartalmára van negatív hatással. Legalábbis a széki gólyára nézve. Hogy a madarat visszacsalogassák régi környezetébe, néhány helyen – például a Hortobágyon is – élőhelyrekonstrukciós munkába kezdtek a szakemberek.
A szebb nevén széki gólya fokozottan védett madár, Magyarország és Vajdaság területén is megtalálható, vizes környezetben.
Bronzos vargánya, Boletus aereus (Wikipédia)
A Magyar Mikológiai Társaságnál az év gombájára lehetett szavazni. Az ősszel kihirdetett eredmény szerint a bronzos vargánya fog kiemelt figyelmet élvezni az év során. A finom csemegegomba húsa fehér, nevét a kalapján viselt bronzszínű foltokról kapta. Melegkedvelő, dombvidéki faj.
A Magyar Rovartani Társaság decemberben mutatta be a győztest. A havasi cincér kissé egyenlőtlen küzdelemben lett győztes. Három rovar közül választhattak a szavazók és a másik két induló, a kis Apolló-lepke és a magyar tarsza közel sincs olyan vonzó külsővel megáldva, mint a havasi cincér. A szép, színes cincér főleg Európa déli részén él, elsősorban a bükkösöket szereti, de az erdészet és az éghajlat változásával kénytelen volt alkalmazkodni. Ráfanyalodik a juhar, kőris, gyertyán vagy hárs egy-egy példányára is. A havasi cincér akkor a legboldogabb, ha egy kihalóban lévő bükkre bukkan, amelyik minél szabadabban áll, napfényes környezetben.
Az éghajlatváltozás érdekes hatással van a cincérre. Elsősorban a bükkösök állata, viszont a felmelegedéssel a tudatos erdőgazdálkodás a szárazságot jobban tűrő fafajokra igyekszik lecserélni a bükkös állományokat, ez élőhelyeit csökkenti.
A cincér a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata.
A Magyar Haltani Társaság szavazásán őshonos halfajok közül lehetett választani és a vörösszárnyú keszeg úszott be az első helyre. A halasok aztán igazán nem voltak hidegvérűek, annyira elfogta őket a versenyláz, hogy valakik csalással próbálták előnyhöz juttatni a pisztrángot. A szavazatokat érvénytelenítette a Haltani Társaság.
A vörösszárnyú keszeg vegetáriánus életmódja miatt érdekes a magyar halfajok között. A felnőtt példányok azért nem kizárólag növényevők, megörülnek egy-egy rovarlárvának vagy ráknak is. Szép, élénkvörös úszói miatt vonzó külsővel rendelkezik. Az állóvizeket, lassú vízfolyásokat kedveli, tipikusan csapatban él.
Húsminősége nem túl jó, ráadásul szálkás. Mégis jelentős, mert jó takarmányállata a ragadozó halaknak.
Az év vadvirága a magyar zergevirág névre hallgat. A Természettudományi Múzeum fotópályázatot is meghirdetett a zergevirághoz, akinek van jó minőségű fotója a nyertesről, beküldheti a Facebook oldalukra, a legjobbakat díjazzák.
A magyar zergevirág igazi ritkaság, már 1982 óta védett. Száraz, nyílt tölgyesek, erdőszegélyek virága. A Vértesben, Mátrában, Bükkben találkozhatunk vele leginkább, máshol nagy szerencse kell hozzá. A Balkán-félsziget keleti részén bukkan még fel. Dísznövényként jól tartható, a méhecskék is szeretik.
Az év kétéltűje a látványos foltos szalamandra lesz. A színes kétéltű esős időben bújik elő rejtekhelyéről. Hűvös klímájú erdőkben érzi jól magát, ahol megfelelő vízteret is talál a lárvaneveléshez. Foltos külseje a rejtőzködést segíti és felhívásként is szolgál a ragadozóknak: ne tovább, mert mérgező váladékkal fog reagálni a közeledésre.
Ennél az állatnál is felmerül a klímaváltozás hatása, az egyre szárazabbá váló élőhelyek nem túl szép jövőt jósolnak a foltos szalamandrának.
Az év emlősállata került legkésőbb bejelentésre. Az Agrárminisztérium nem bízta a véletlenre, vagyis a megbízhatatlan szavazókra a döntést. A mai napon egyszerűen kihirdették, hogy 2019-ben az eurázsiai hiúz lesz a figyelem középpontjában.
Ez a macskaféle azzal érdemelte ki a címet, hogy lényegében kipusztult. Természetes körülmények között nem fogunk vele összefutni. Erdei lakó és magányos, rejtőzködő életmódja miatt amúgy is kerülné az embert. Ha nem irtottuk volna ki kíméletlen vadászattal.
Több európai ország is indított visszatelepítési programot, ezek több helyen sikeresek, Horvátországban még nemzeti parkot is elneveztek róla (Risnjak – a hiúz horvát neve risa). Magyarországon a szerencsések a Zemplénben és az Aggteleki karszton járva pillanthatnak meg egy-egy példányt, de állandó populációról nem lehet beszélni. Becslések szerint talán 10-15 eurázsiai hiúz fordulhat elő az ottani erdőkben.
A hiúzt nemcsak az illegális vadászat fenyegeti, de élőhelyét sem tudjuk biztosítani. Olyan erdőterületet kellene számára fenntartani, ahol nem folyik modern erdőgazdálkodás (nemzeti parkok) és ahol a folyamatos helyváltoztatási igényét ki tudja élni, nagy életteret szeret.
Állatkertben viszonylag jól tartható, ezért szinte mindenhol igyekeznek beszerezni belőle egy-egy példányt.
Ők lesznek tehát a 2019-es év kiemelt élőlényei, gondoljanak rájuk, ha vargányát esznek vagy a kertjüket zergevirággal díszítik, horogjukra akad egy vörösszárnyú keszeg, eső után szembe jön egy szalamandra vagy az állatkertben a pamacsos „cicamica” ketrecénél járnak.
