KÉRDÉS:
Tisztelt Dr. Bezzegh Éva!
Levelemet végigolvasva, lehet azt mondja majd, hogy ez nem orvosi probléma, forduljak ezzel máshoz, de úgy döntöttem, először Öntől szeretnék tanácsot kérni.
A Családi Kör hetilapban olvastam egy válaszát annak a személynek, aki az ünnepekkel kapcsolatban kérdezett, aki a karácsony és a szilveszterezés körüli időszakban egyedül volt. Nálam éppen fordított a helyzet, ugyanis, akkor volt tele a ház, jött a két fiam, a két menyem és az öt unoka is. Itt voltak december 23-tól egészen január 2-ig. Felejthetetlen pillanatok voltak, a nap minden órája, minden perce gyönyörű volt. De ennek ma vége lett, és én már rosszul érzem magam. Egyedül élek, férjem már három éve elhunyt. Reggel óta csönd van a házban, s nekem már fáj a fejem, rosszul érzem magam. Az a baj, hogy nem először fordul el ez elő, tavaly is ugyanígy volt. Ránézek a konyhában a poharakra, és tudom, már csak egyet kell kitennem az asztalra, a többi tíz húsvétig a polcon marad. A fejfájás és a gyomorpanaszok miatt gondoltam mégis Önhöz fordulni, mert úgy hiszem, ezeknek köze van ahhoz, amit leírtam. Amikor már nagyon hasogat a fejem, akkor veszek be fájdalomcsillapítót, de amint annak a hatása elmúlik, minden kezdődik előlről. Ez a nagyon rossz időszak tavaly három hétig tartott, s azt szeretném, ha az idén gyorsabban vége lenne. Ha tud ajánlani valamit, amitől elmúlik ez az érzés, vagy akár csökken, akkor azt nagyon szépen megköszönném. Boldog új évet kívánok Önnek és az orvosi stáb másik orovsának is. Piroska Szabadkáról
VÁLASZ:
Kedves Kérdező !
Mivel én pszichiáter vagyok és pszichoterapeuta is, egyáltalán nem áll távol tőlem az a probléma, amiről ír. Egy pszichiáter, aki a psziché betegségeivel, de az egészséges ember lelki töréseivel is foglalkozik, mindenhez kell tudjon kapcsolódni… Annál is inkább a szakmámba vág a kérdése, mert a magányon, egyedülléten kívül az el nem gyászolt veszteségekről szól nekem a levele. Ilyen szempontból hasonló a gondja, mint az Ön által is említett magányosan ünneplő özvegy férfiembernek, mert a társa elvesztése után sem ő, sem Ön nem találják igazán a helyüket, a továbbélés lehetőségeit.
Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.
Önt elszomorítja, hogy a zajos 2 ünnepi hét után, ami csupa vidám gyerek és fiatal társaságban múlt el, egyedül maradt az életével, az említett társ nélkül maradt ember viszont még az ünnepek idejére sem élvezhette bár időlegesen, a családja szeretetét közelről.
Nehéz lehet, ha a házastársa elvesztése után elmúlt 3 év sem hozott enyhülést és csak külső események, a család látogatása hoz némi megkönnyebbülést. A gyász, a veszteség megélése és feldolgozása minden embernél más és valóban komoly nehézséget okoz, ha a család távol él, hiszen a társ elvesztése mellett az üres fészek, a gyerekek kirepülése, a családtagok messzire költözése is veszteség. Igazából az egyén belső erőforrásaitól is függ, mennyire tud egy idő után túllépni soha nem feledve a szeretett társát. Ha kevés a belső erő, sokszor csak segítséggel, de nyitni érdemes a kortársak csoportja felé, klubok, társaságok, barátok felé, akik sokszor hasonló gondokkal küszködve segítenek elviselhetővé tenni az egyedüllétet.
Csakis tartalmas emberi kapcsolatok azok, amelyek segíthetnek megtartani az életnek a veszteséget elszenvedő embert, néha ez a kapcsolat lehet akár pszichológus, pszichiáter segítsége is…
Köszönjük az újévi jókívánságokat, viszont kívánok szép új évet Önnek is!
Üdvözlettel,
Dr. Bezzegh Éva
