1986. január 28-án indult az amerikai űrsikló (Space Shuttle) program 25. küldetése. A Challenger űrrepülőgép tizedszer vágott neki a világűrnek, majd mindössze 1 perc 13 másodperccel az indítás után felrobbant.
Az űrsikló program hosszas előkészítés után 1981-ben indult (a Columbia repülésével) és 2011-ben zárták le. Az űrrepülőgépek 135 alkalommal jártak a világűrben, elsődleges céljuk az volt, hogy a Nemzetközi Űrállomást összekössék a Földdel: lebonyolították az űrhajósok és a technikai eszközök szállítását, amolyan „űrbuszok” voltak. A műholdak pályára állításához, karbantartásához is használták és különböző kutatási feladatokat is kaptak.
Magyarul azért ragadt rájuk az űrsikló elnevezés, mert különleges módon közlekedtek, indításnál rakétaként viselkedtek, függőleges helyzetből, visszatéréskor viszont siklórepülő technikával értek földet. Viszont az „űrbusz” sokkal találóbb kifejezés, mint a meghonosodott űrsikló, mert a shuttle-nak nagyon is voltak motorjai, míg a siklórepülőknek nincs.
A Challenger feladata a Halley-üstökös megfigyelése lett volna, két műhold pályára állítása és tudományos kísérletek lebonyolítása mellett.
A NASA összesen hat űrrepülőgépet használt, az első a Columbia volt, az utolsó az Atlantis, amelyik az űrben járt. Legelőször az Enterprise épült meg, de ez az űrbe sosem jutott el, ez volt a tesztgép. A neve nem véletlen, a Star Trek filmek „főszereplőjéről” nevezték el, mégpedig a közvélemény nyomásának engedve.
Az űrsikló program során két nagy baleset történt, a Columbia 2003-ban járt szerencsétlenül, a Challengeré pedig az első, repülés közben történő amerikai űrkatasztrófa volt.
A Challenger indítását többször halasztották technikai vagy időjárási okokból. Még aznap, január 28-án is halasztottak, az erős szél miatt az első visszaszámlálást megszakították, majd az egyik üzemanyagtartály adott hibajelzést. A későbbi vizsgálatok azt állapították meg, hogy a Challenger vesztét az egyik gyorsítórakéta tömítőgyűrűjének hibája okozta.
A legénység hét űrhajósból állt. Köztük volt Sharon Christa McAuliffe, az első civil az űrben. Tanárnőként csatlakozott a programhoz, 11 ezer jelentkező közül választották ki, és az ő feladata lett volna a Tanár az űrben című program vezetése. A NASA ezzel akarta volna ráirányítani a közfigyelmet az űrsiklós repülésekre.
A Challenger után két évig nem szállt fel űrsikló, csak 1988-ban folytatódott a program. A Challenger romjai a floridai Kennedy Űrközponthoz tartozó légierő-bázisra kerültek, ma egy rakétasilóban vannak eltemetve.
