Az 1904-ben Jean Jaurès szocialista vezér által alapított L’Humanité nevű francia napilap a napokban fizetésképtelenné vált. A párizsi kereskedelmi bíróság hitelezővédelem alá helyezte a jobb napokat is látott újságot, amely 1920-tól 1994-ig a Francia Kommunista Párt (FKP) szócsöve volt, de folyamatosan tekintélyes politikai fórumnak számított.
Ez azt jelenti, hogy a lap hitelezőinek várniuk kell, amíg megkapják (ha egyáltalán valaha is megkapják) kinnlevőségeiket, míg a lap munkatársai, akiknek jövője bizonytalanná vált, a francia segélyalaptól kapják – még egy ideg – a fizetésüket. Ez kétszáz alkalmazottat érint, akik közül százhetvennek van sajtóigazolványa.
Manapság a sajtótermékek jelentős részének ez a sorsa – Magyarországon is. A baloldali Népszabadságot 2016 októberében szüntették meg – nem gazdasági, hanem politikai okokból –, holott még akkor is a legnagyobb országos politikai és közéleti napilap volt. A 80 éves, hagyományosan konzervatív Magyar Nemzetet 2018 áprilisában vásárolták fel és zárták be kormánypárti oligarchák az egyébként szintén jobboldali ellenzéktől, egyértelműen politikai okokból. (Tekintélyes nevét az addig Magyar Idők címen minimális példányszámban sínylődő, kormánypropaganda-közlönynek játszották át.)
A L’Humanité modern köntösben (2016)
A „L’Huma“, ahogy sok francia nevezi az egykor tekintélyes napilapot, most a párt fordulatát követi, mint ahogy ez a múltban is gyakran így volt. A párt egykor üdvözölte a Hitler-Sztálin paktumot, az illegalitásból biztatta a franciákat a német megszállás ellen és Sztálin halálát így jelentette be az első oldalon: „Minden nép gyászoljon – a nagy Sztálin meghalt”. De L’Huma később is támogatta a párt választási kampányait, máig a baloldal mellett állt és az utolsó francia elnökválasztáson Jean-Luc Mélenchon La France insoumise (Engedetlen Franciaország) nevű pártját támogatta.
A L’Huma igen olvasott lap volt, ami nem csoda, hisz olyan híres írók is ott publikáltak, mint például Louis Aragon. A II. világháború utáni évtizedekben naponta négyszázezer példány is elkelt, míg az utóbbi időben már csak alig 33 ezer. De a lap már korábban is küzdött a fennmaradásért. 2008-ban érdekes módon éppen Nicola Sarkozy köztársasági elnök mentette meg, de azóta is különböző szubvenciókból tartotta fenn magát.
A lapot 1990-ig a Szovjetunió is támogatta, majd később, egy ideig, a Lagardère, ill. a TF1 médiacsoport, valamint a Caisse d’Épargne takarékpénztárcsoport. Az utóbbi időken azonban nem lehetett pontosan tudni, kinek a hatáskörébe tartozik a lap, mert több támogatója is volt. Így az állami villanyipar, az Electricité de France (EdF) munkástanácsa vásárolta fel a lap példányszámának jelentős részét, amivel közvetetten finanszírozta. Az igen befolyásos Société Générale du Travail (CGT) szakszervezet szintén pénzelte a lapot. Ennek most vége. Valószínűleg az újságnak is.
