A jegesmedvék világnapját a Nemzetközi Jegesmedve Társaság szervezi, idén 25. alkalommal. Céljuk, hogy ráirányítsák a figyelmet arra, milyen nagy hatással van a klímaváltozás, környezetszennyezés, a sarki jég olvadása a jegesmedvékre és az egész élővilágra.
A 2000-es években egy évtized alatt minimum negyedével csökkent a jegesmedvék száma, amit most 20 és 30 000 közé lehet becsülni. Nehéz pontos adatot mondani, mert ezek az állatok életmódjukból adódóan óriási területet vándorolnak be, nincs olyan territóriumuk, mint a többi medvének, és nyomkövetővel is kevés van ellátva.
A jegesmedve jó úszó, de a vízben nem tud vadászni (Fotó: Pixabay)
A jegesmedve szárazföldi ragadozó, de a tengeri emlősök közé tartozik. Az életéhez, fennmaradásához szükséges feltételek mind a tengerhez és a vízhez, jéghez kötődnek. Latin neve – ursus maritimus – is azt jelenti: tengeri medve.
Bár hidegben élnek, nagyon szeretnek tisztálkodni, fürödni. Tisztaságmániájuknak az a magyarázata, hogy az evéskor vagy csatangolás közben bepiszkolódott bundájuk zsírtól, sártól összeragadva nem jó hőszigetelő. Így például egy kiadós fókalakoma után gyorsan elmennek fürödni. Ha nincs a közelben víz, akkor havat keresnek és abban hemperegnek. Gyors szárítkozás után újra kiváló hőszigetelő a bundájuk. Annyira jó, hogy az akár a vesztüket is okozhatja. Meleg környezetben ugyanis képesek hőgutát kapni, sőt egy alapos futás során is „túlmelegszenek”. (Állatkertekben ezért fontos gondoskodni folyamatos hűtésükről.)
A jegesmedve éppen azért olyan „egy darabban” kialakult állat – nincs hosszú farka, nincsenek nagy fülei, semmi sem „lóg ki” róla –, hogy ne legyen, ahol hőveszteség érné.
Nagyméretű, jól tapadó tappancsok a biztos járás érdekében (Fotó: Pixabay)
Nagy kiterjedésű mancsait azért kapta, hogy akár a vékony jégen is biztosan tudjon sétálni. Nagy felületen osztja el a súlyát és megtanult úgy közlekedni, hogy ha vékony jégre ér, leengedi a testét, tappancsait szétteríti, a talpain lévő kis tapadó-alkalmatosságokkal pedig megkapaszkodik a jégen. A talpon és a lábujjak, karmok körül növő szőrök is a biztonságos járást szolgálják. Ha a medve érzi, hogy jégdarab vagy akármilyen „akadály” szorult a karmai közé, a tappancsába, azt azonnal kiszedegeti.
A jegesmedve a legnagyobb méretű medve, sőt a legnagyobb szárazföldi ragadozó: egy jó karban lévő hím akár 7-800 kilogramm is lehet. Talán csak a Kodiak-medve veheti fel vele a versenyt.
A sarki jég jelenti az élőhelyét, ahol nagy területeket jár be. Mindössze öt országnak van jegesmedvéje: az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, a dán Grönland és Norvégia osztozik rajtuk, de Kanadában és a legnagyobb állomány. Sebezhető vagy fenyegetett kategóriába sorolják ezeket az állatokat, de például Oroszország nem különösebben bajlódik holmi természetvédelmi kategóriákkal. Hiába védett állatok, az orvvadászoknak elég sok példány esik áldozatul.
A sarki jég azért létfontosságú számukra, mert onnan tudnak eleséghez jutni: főleg fókával táplálkoznak és annak is elsősorban a zsírját, belsőségeit, bőrét eszik meg. A jégtáblák szükségesek a vadászathoz, mert a jegesmedve hiába jó úszó, nincs esélye, hogy vízből elejtsen egy fókát. Az úszó jégtáblákon alakítják ki búvóhelyüket, ott szaporodnak és lényegében az az utazási eszközük is. Ha nem tudnak fókára vadászni, akkor kénytelenek „lejjebb” jönni és a szárazföldre, akár lakott területekig is elmerészkednek.
Az Északi-sarkvidéken a tavalyi évben volt a legmelegebb a tél, a meteorológiai állomások adatai szerint minimum 5,6 fokkal volt melegebb, mint a normális téli időjárás, többször fagypont fölötti hőmérsékletet regisztráltak. Az élőhely látványos fogyatkozása különösen alkalmassá tette a jegesmedvét, hogy a környezetvédelem, klímaváltozás egyik „vezéralakja” legyen.
Egy anyamedve általában két bocsot nevel (Fotó: Pixabay)
Ha egy jegesmedve szeretne valamit egy másiktól, például ételt kér vagy ismerkedést kezdeményez, akkor az orrát hozzáérinti a másikhoz. Az orr–orr kommunikáció szolgál náluk békés közeledésre. Nem élnek csapatban, leginkább a párzási időszakban találkoznak. A kismacik télen, decemberben születnek és általában ikrek jönnek világra. A tavaszi hónapokig a barlangban maradnak, anyjuk csak akkor vezeti ki őket a szabadba. Sokáig együtt is marad a kis család, a bocsok kétéves koruk körül kezdenek önálló életet.
Átlagosan 25 évig élnek, egy fogságban élő jegesmedve tartja a rekordot, amelyik 43 évet élt.
