Az Új-Zélandon gyilkoló ausztrál férfi, akit azzal vádolnak, hogy tömeggyilkosságot követett el a christchurchi mecseteknél, kocsijában a támadás előtt olyan nacionalista dalt hallgatott, amely a boszniai szerbek egykori vezetőjét, a háborús bűnök elkövetése miatt elítélt Radovan Karadžićot éltette, míg a fegyverre, amellyel ölt, szerb (és magyar) történelmi személyiségek nevét írta fel. Felvetődik a kérdés, hogy Szerbia puszta említése a terrortámadás kontextusában jelent-e nemzetbiztonsági fenyegetést, olvasható az N1 portálon.

Brenton Tarrant, a 28 éves ausztráliai férfi szélsőjobboldali, keresztény fundamentalista, rasszista és terrorista, aki korábban egy 74 oldalas kiáltványában arról írt, hogy tettét a norvég szélsőjobboldali tömeggyilkos, Anders Breivik inspirálta, aki 2011-ben 77 embert ölt meg hazájában egy bombás támadás során. A pénteki mészárláshoz használt fegyverekre számos nevet írt fel. A fegyverre és a tárakra két magyar név is felkerült: az egyik Hunyadi Jánosé (John Hunyadiként szerepel), a másik pedig Szilágyi Mihályé. Tarrant minden bizonnyal azért írta fel őket is, mert szimpatizálhatott azzal, hogy a két magyar hadvezér 1456-ban megvédte Nándorfehérvárat a török hódítóktól. De felírta Miloš Obilić, Baja Pivljanin, Novaka Vujošević és Marko Miljanov nevét is – minden bizonnyal olyan történelmi személyiségeket vett sorba, akik a középkorban küzdöttek a török hódoltság ellen.

Ivica Dačić szerb külügyminiszter szerint Tarrantnak semmi köze Szerbiához, pusztán annyi történt, hogy visszaélt a szerb hősök nevével. „Senkitől sem kérjük, hogy álljon bosszút egyetlen szerb áldozatért sem a világban, és elítéljük az ilyen visszaéléseket. Ez árt Szerbiának és a szerb érdekeknek, s küzdeni fogunk az ilyen jelenségekkel: letartóztatunk mindenkit, akivel kapcsolatban felmerül, hogy terrorista eszméknek hódol” – mondta Dačić.

Arra a kérdésre, hogy az 1990-es évek nacionalista narratívája, amikor Radovan Karadžićot és eszmetársait mutatták be az iszlám fundamentalizmus elleni harc hőseiként, inspirációként szolgálhat-e a világ szélsőjobboldali elemeinek, Filip Švarm, a Vreme újságírója a következőket válaszolta: Szerbia akkori képe a szélsőségesek számára mentsvárat jelenthet azokkal a kihívásokkal szemben, amelyekkel a mai társadalom kénytelen szembesülni. „Egyszerűen kerestek valamit, amivel kimutathatják távolságtartásukat azzal szemben, amit elleneznek. A migránsválság, a sovinizmus és populizmus erősödése, a mai világ többi gondja valójában előidézik, hogy az ilyen emberek valami olyat keresnek, ami zavarodott elméjükhöz közel áll. Így juthatott eszébe az egykori Jugoszlávia, a háborúk, így ezt valamiféle inspirációként szolgált neki a muszlimok elleni gyűlöletében” – mondta Švarm.

A Nemzetbiztonsági Kar szakértője, Vladimir Ajzenhamer mindazonáltal úgy látja: a felhasznált szimbólumok minden bizonnyal nem jelenti, hogy Szerbia polgárait az iszlám szélsőségesek bosszúja fenyegeti. „Ez az eset inkább a világhálón zajló vitákat gerjesztheti, már ami a mi, balkáni viszonyainkat illeti. Szerbia és a térség számára az esetnek inkább olyan értelemben lesz következménye, hogy tovább radikalizálódik a már így is erőteljesen radikális közbeszéd a régióban élő etnikai és vallási csoportokat illetően” – mondta a szakember.