Ana Brnabić szerb miniszterelnök szerint a NATO 1999-ben nem a szerbek hibái miatt sújtotta légicsapás-sorozattal Jugoszláviát, a bombázás „mások hibája volt”, és a szerbek a korábbi, világháborús szövetségeseik áldozatai voltak.
A NATO-bombázás huszadik évfordulója alkalmából szervezett pénteki konferencián a szerb kormányfő az MTI beszámolója szerint úgy fogalmazott: „a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság bombázása azoknak a hibája volt, akik a 20. század végén Európa szívében áldozattá tették azokat, akikkel közösen harcoltak a két világháborúban”.
„A közös jövőnk érdekében jó lenne, ha ezzel ők is tisztában lennének, ha tisztában lennének azzal, hogy hiba volt az ártatlan lakosság elleni agresszió” – tette hozzá.
Szerbia is tisztában van azzal, hogy nem bűntelen, de a bombázás nem írható a szerbek számlájára. Mindazonáltal Szerbiának meg kell próbálnia megbocsátani, mert csak így válthatja valóra lehetőségeit, és így tud a jövő felé fordulni – fejtette ki Ana Brnabić. Kiemelte: Belgrád soha nem felejti el, kik voltak a barátai, kik álltak mellette a legnehezebb időszakban, de igyekszik megbékélni azokkal is, akikkel 1999-ben nem sikerült egyetérteni, és azokkal is, akikkel a mai napig sem sikerült egyetértésre jutni.
A NATO 1999. március 24-én indított légicsapás-sorozatot Jugoszlávia ellen. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagállamai azt követően támadták meg a nyugat-balkáni országot, hogy kudarcba fulladtak a franciaországi Rambouillet-ben, valamint Párizsban folyó tárgyalások Koszovóval kapcsolatban. A támadással vetettek véget Slobodan Milošević jugoszláv elnök koszovói albánok ellen folytatott erőszakkampányának. A Szerbiából és Montenegróból álló országot 78 napig bombázták, a hadművelet legfőbb célja az volt, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát Koszovóban, ahol a szerbek súlyos etnikai tisztogatást kezdtek a tartomány albán lakossága körében.
A támadások során különböző becslések szerint Jugoszlávia-szerte összesen 1200-3500 civil, katona és rendőr halt meg, az ország gazdasága pedig mintegy 30 milliárd dolláros kárt szenvedett. Ugyanakkor körülbelül 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola és 44 híd rongálódott meg vagy dőlt romba. A légitámadások által okozott anyagi kár nagyságát akkor körülbelül 100 milliárd dollárra becsülték.
A légicsapások után kilenc évvel Koszovó kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, ám ezt Belgrád azóta sem hajlandó elismerni. S miközben a világ több mint száz országa szerint Koszovó önálló állam, Szerbia mellett öt uniós tagállam – Spanyolország, Szlovákia, Görögország, Ciprus és Románia -, valamint Kína és Oroszország sem tartja független országnak. A vitás kérdések tehát húsz évvel a NATO-bombázás után is fennállnak, és bármennyire is úgy tűnt még a tavalyi esztendőben, hogy hamarosan rendeződhet a két ország közötti kapcsolat, és valamilyen határmódosítással vagy területcserével végre lezáródhat a vita, most az a valószínűbb forgatókönyv, hogy a tárgyalások továbbra is csak lassan haladnak majd, és jelenleg senki nem tudja, mikor záródhat le ez a folyamat.
A szerb kormány tavaly májusban létrehozott egy bizottságot, amelynek a feladata a NATO-légicsapások egészségügyi és környezeti következményeinek a vizsgálata. Az eredmények 2020-ban várhatók, előzetesen viszont a testület a héten azt közölte, hogy már most megállapítható, látványosan megnőtt a rákbetegek száma a bombázás óta eltelt időszakban főleg Dél-Szerbiában, ahová a legtöbb, szegényített uránt tartalmazó bomba hullott. Azok között is magasabb a betegek aránya, akik 1999 után születtek.
A légicsapások óta megnőtt az országban lakók NATO-ellenessége is. A legfrissebb felmérések szerint a lakosság 79 százaléka ellenzi Szerbia NATO-csatlakozását, és 64 százalékuk még az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének bocsánatkérését sem lenne hajlandó elfogadni, ha erre sor kerülne. A NATO-tagságot egyértelműen csak a megkérdezettek 10 százaléka támogatta, 31 százaléka pedig azt mondta, valamiféle együttműködést el tudna fogadni Szerbia és a katonai tömb között.
Nyitókép: Tanjug / Tanja Valič
