Már több mint egy hónapja tartanak a kormányellenes tüntetések Zentán is. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy kinek mi a véleménye ezekről a megmozdulásokról (támogatja, ellenzi, nem érdekli stb.), maradjunk annyiban, hogy a szabad véleménynyilvánítás joga hozzátartozik a demokratikus alapértékekhez, legalábbis a világnak ezen a táján.
Ennek a jognak a gyakorlását biztosítani kell. Biztonságtechnikai szempontból is. A felvonulók gyakran a tömegközlekedési útvonalakat használják, a város legforgalmasabb pontjain haladnak keresztül, sokszor hangosan kiabálnak, és sokszor olyanokat, amik biztosan nem tetszenek kivétel nélkül mindenkinek, úgyhogy folyamatosan fennáll a baleset, az incidens, akár a tettlegesség potenciális veszélye is.
Ezt a biztosítást a rendőrök végzik. Azt kell mondanom, rendkívül profi módon – legalábbis Zentán, legalábbis eddig. Minden fontosabb csomóponton ott vannak, amint a menet elhalad az egyikük előtt, máris siet a következő helyszínre, hogy időben ott legyen és irányítsa a forgalmat, folyamatosan váltják egymást, erőiket racionálisan osztják be. A tüntetők útvonalát, mondandóját, viselkedését semmilyen módon nem próbálják meg befolyásolni, egyszerűen csak ott vannak, és végzik a dolgukat. Egyszer autós „minőségemben”, tehát gépkocsit vezetve kereszteztem (volna) a tüntetők útvonalát, a forgalmat irányító fiatal rendőr pedig rendkívül korrekt, szinte bocsánatkérő hangon szólt hozzám: arra kér (!), legyek egy kis türelemmel, mindjárt elvonulnak, de ha esetleg sietős az utam, máris mehetek arra és arra. Egy pillanatig azt hittem, eltévedtem, és Svájcban vagyok…
Ugyanakkor folyamatosan lehet hallani a (hivatalos, félhivatalos) információkat arról, hogyan próbálják meg a helyi politikai és önkormányzati vezetők ellehetetleníteni, elfojtani, meggátolni a tüntetéseket. Először a világítást nem akarták biztosítani a tüntetés központi helyszínén, aztán állítólag helypénzt követeltek. Egyesek szerint Zentán (is) kamerázzák, fényképezik és nyilvántartásba veszik a tüntetésen részt vevő személyeket, és olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a munkahelye elvesztésével fenyegettek meg egy felszólalót.
Talán nincs is ennél furcsább és groteszkebb látlelete mai szerbiai valóságunknak. A rendőrök váltak a demokrácia és a szabad véleménynyilvánítás védelmezőivé, az önmagukat demokratikusnak hirdető politikusok pedig az ellenségeivé. Lassan oda jutunk, hogy azt kívánjuk: bárcsak Szerbia rendőrállam lenne?
Az írás a Családi Kör március 28-ai számában jelent meg.
