Három nappal a szörnyű tűzvész után, amiben kiégett a párizsi Notre-Dame katedrális, többszáz millió eurónyi felajánlás érkezett a világ minden sarkából. Tehetős magánszemélyek, nagy cégek, külföldi országok – köztük Magyarország egyes városai, mint Szeged, Székesfehérvár, Budapest vagy épp Veszprém – lelkes magánszemélyek, de még a franciaországi muzulmánok is pénzt gyűjtenek, hogy a templom újra régi fényében pompázhasson. Az Euronews összefoglalója.
Sokan teszik fel azonban a kérdést, hol marad a katolikus egyház? A tűzeset óta ugyanis a Vatikán csupán a pápa mélységes szomorúságáról adott hírt a tűz kapcsán. Ferenc pápa azt mondta, fizikai fájdalmat érzett a tűzeset miatt, és hálás mindazoknak, akik életüket kockáztatva részt vettek a mentésben, a római katolikus egyház hozzájárulásáról azonban sem ő, sem más nem beszélt.
Ugyanez elmondható a francia államról is. Emmanuel Macron elnök bejelentette, hogy öt éven belül újra régi fényében ragyog majd a katedrális, Edouard Philippe miniszterelnök pedig arról beszélt, hogy adócsökkentést kapnak mindazok, akik pénzzel támogatják az épület felújítását, de állami részvételről szintén nem esett szó ezen kívül. Az Euronews utánajárt mindennek.
Kinek a tulajdona a párizsi Notre-Dame?
A katedrális az 1905-ben hozott, állam és egyház teljes szétválasztását szabályozó törvény hatályba lépése óta a francia állam tulajdona – csakúgy, mint az országban található 86 másik katedrális.
Ettől eltekintve a Notre-Dame már 1862 óta történelmi emlékműnek számít és mint ilyenért, az állam tartozik felelősséggel. A francia kulturális minisztérium oldalán a „történelmi emlékmű” címszó alatt világosan el is magyarázzák, mi kerül ebbe a kategóriába: „Ez a státusz az állam általi elismerése annak, hogy az adott épület a nemzeti örökség része. Ez a fajta védelem megosztott felelősséget jelent az adott épület tulajdonosa és a nemzet egésze között annak megóvása és a jövő generációinak való továbbadása végett.”
Akkor a Notre-Dame biztosítva volt, a biztosítás pedig mindent fedez?
A helyzet nem ilyen egyszerű, a templom ugyanis a szó szoros értelmében nem volt biztosítva. Az épület maga, mivel a nemzeti örökség része, és egyben az állam tulajdona, különleges státusszal rendelkezik, ami miatt nem lehetett olyan biztosítást kötni rá, mint egy szimpla ingatlanra. Az állam ezért tulajdonosa és egyben biztosítója is a Notre-Dame-nak saját pénzügyi kapacitása mértékében, mentesítve magát még a kötelező ingatlankezelési biztosítás alól is.
„Az állam nem vesz igénybe biztosítótársaságokat, hogy az esetlegesen keletkező károkat fedezze, kivéve, ha különleges jogi esetről van szó – ez az oka annak, hogy több olyan francia kastély is van az országban, melyre semmilyen biztosítást nem kötöttek a magánszektorral” – magyarázta el Dominique de la Fouchardière, a kastélyok és történelmi épületekre specializálódott SLA Verspieren biztosítótársaság vezetője.
A másik probléma, hogy az állam csak az épületért felel, de minden, ami annak belsejében van, már a párizsi érsekség tulajdona, és mint ilyen, a berendezést és egyéb bent található tárgyakat nekik kötelességük biztosítani. „Az állam és egyház szétválasztását szabályozó törvény hatályba lépése óta az épületeket az állam, a javakat pedig az egyház biztosítja a számára biztosított különleges feltételek mentén” – magyarázta a szakértő.
De akkor miből akarták felújítani az épületet? Hiszen a tűzvész kitörésekor épp felújítási munkák folytak
A kulturális minisztérium minden évben kétmillió eurót adományozott saját, a történelmi épületek fenntartására elkülönített büdzséjéből a székesegyház felújítására. A FranceInfo szerint a francia állam és a katolikus egyház 2017-ben keretegyezséget kötöttek a renoválási munkák finanszírozása kapcsán: ennek értelmében további kétmillió euróval támogatja az állam az épülettel kapcsolatban felmerülő egyéb költségeket. Minden egyes, ennek a fajta mecenatúrának a keretében kapott euró után pedig még egyet kellett fizetnie az államnak, maximum négymillió euró értékig éves szinten.
Miért nem a Vatikán segít és fizeti a felújítást?
Még ha a Notre-Dame a római katolikus hit egyik legemblematikusabb épülete is, a Vatikán semmilyen módon nem tulajdonosa a templomnak, így semmilyen felelőssége nincs abban, hogy annak karbantartását vagy renoválást hogyan és milyen módon végzik, miből fedezik. Így aztán fizetési kötelezettsége sincs. Ez a tény azonban nem akadályozta meg például az amerikai elnököt, Donald Trumpot, hogy pénzügyi segítséget ajálnjon a pápának a katedrális újjáépítéséhez.
A tűzvész ettől függetlenül nagyon megrázta a keresztény közösséget. Mint fentebb írtuk, maga a pápa is kifejezte mély szomorúságát. „Megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, az egész párizsi egyházmegyével, Franciaország lakosságának egészével érzek együtt a történtek után. Híveim, fizikailag volt fájdalmas látnom a lángok pusztítását és azt hiszem, minden köszönet és hála megilleti azokat, akik a mentésen dolgoztak” – fogalmazott Ferenc pápa.
Később a twitteren azt írta: „Egyek vagyunk ma a francia néppel, várva, hogy a fájdalom, ami ezután a súlyos tűzvész után eltöltött minket, átalakuljon az újjáépítés reményévé. Szűz Mária, Miasszonyunk, imádkozz érettünk!” A Vatikáni hírek cikkben is megemlékezett arról, hogy Ferenc pápa elődei, a korábbi pápák – köztük II. János Pál és XVI. Benedek milyen különleges kapcsolatot ápoltak a leégett katedrálissal, de azt is megírták, hogy muzulmán, zsidó, ortodox katolikus és keresztény egyházak is támogatásukról biztosították őket a tűzvész után.
Ferenc pápa ezután telefonon beszélt a francia elnökkel, és háláját és elismerését fejezte ki a mentésben részt vevő tűzoltóknak is az egész római katolikus egyház nevében. Ezután felajánlotta, hogy a Vatikánban kitanult, a restaurálásában jártas mestereit és szakértőit Párizsba küldi, hogy segítsenek a helyrehozatalban.
Akkor most senki nem fizet semmit? Egyáltalán, várható bármilyen kártérítés?
Ha a most következő nyomozásban azt állapítják meg, hogy a tűz kitörése nem a felújításon dolgozó egyik vállalkozás hibájából keletkezett, akkor az állam, mint az épület biztosítója kell hogy állja a költségeket.
Ha azonban a nyomozás a felújítást végző vállalatok egyikének felelősségét állapítja meg, akkor az ő biztosítójuknak kell kártalanítania az államot, mint tulajdonost, akkora mértékben, mint amekkorára szerődést kötött a kivitelezést végző vállalkozóval. Ha ez az összeg nem elég nagy és nem fedezi az okozott kárt, az adományoknak és az állam általi juttatásoknak kell fedeznie a különbséget.
