Az idén húszéves az ABC&T képzőművészeti szakkör, melynek vezetője Török István palicsi festőművész, aki tavaly ünnepelte pályafutásának hatvanadik évfordulóját. A művészből mindig pozitív életérzés sugárzik, bárki, aki beszédbe elegyedik vele, vagy megtekinti tárlatát, jókedvre derül.

Török Istvánnal a kettős jubileum kapcsán beszélgettünk a szabadkai Bajai út közelében található Török-alkotóházban.

Hogyan ünnepelte meg a hatvanadik évfordulót?

– Korábban is már festettem, de 1958-tól kezdve születtek olyan alkotások, amelyek miatt már nem kellett szégyenkeznem. Az ötvenedik évfordulót még a Szabadegyetem kiállítótermében ünnepeltem, ahol olyan barbárság történt, hogy a tárlatomból már másnap húsz képemet leszereltek egy biotermék-bemutató miatt. Ez nagyon sértő volt, a véleményemet pedig elküldtem a sajtónak, emiatt utána ott már nem állíthattam ki. A hatvanadik évfordulót tervezve belegondoltam, hogy annak idején milyen sokat hurcolásztam a festményeimet biciklivel, és azt mondtam, hogy én többet ilyet nem csinálok. Így a jubileumra egy egynapos kiállítást rendeztem, otthon, Palicson. A házfalakra, a nyitott garázsra, meg az udvarban mindenhová felszögeztem a képeimet. Ez pünkösdkor történt, amikor a lányom, a fiam és az unokák is itthon voltak, nagyon szép volt az idő, és rengeteg ismerős és jó barát eljött. Erre az alkalomra egy katalógus is megjelent Török 60 címmel, ehhez Özvegy Károly, a Grafoprodukt nyomda tulajdonosa nyújtott támogatást.

Készül egy másik életrajzi kiadvány is. Erről mit kell tudni?

– A címe az lesz, hogy Csurgótól Palicsig. Ezt nem öncélúan csinálom, hanem a falumbeliek miatt is. Csurgó Ludas egy részének nem teljesen hivatalos elnevezése. A horgosi úttól a ludasi temetőig húzódó részt hívtuk mi Csurgónak. Ötven-hatvan család élt ott. Annak idején sok esetben nem is tudtuk az emberek valódi nevét, mert csak úgy ismertük egymást, hogy a Szél Pista, Szent Jóska, Cukros Andri, stb. A készülő könyvbe összeszedtem az emberek ragadványneveit, és mellettük szerepel a hivatalos nevük is. A dokumentumfotók és az életrajzom mellett belekerülnek majd történetek a hiedelemvilágról, hiszen gyerekkoromban apám sokat mesélt a boszorkányságról és ehhez hasonlókról. A nálam fiatalabb csurgóiakat is megkértem, hogy írják meg emlékeiket. A ludasi Hírharang szerkesztője, Vásárhelyi Teri segít majd a kiadvány elkészítésében. Remélem, hogy egy nagyon tanulságos olvasmány lesz, szeretném karácsonyra megjelentetni.

Hogyan indult az ABC&T szakkör?

– A Diákotthon igazgatója akkoriban Vermes Misi volt, akivel már korábbról is ismertük egymást. 1999 tavaszán felkért, hogy a Diákotthon nagytermében kiállításokat szervezzek, én pedig felvetettem neki, hogy mit szólna hozzá, ha elindítanánk ott egy szakkört felnőttek és gyerekek részére. Ugyanis már korábban sokan kérdezgettek tőlem alapvető dolgokat: például, hogy hogy kell a vásznat kifeszíteni, és ehhez hasonlókat. Misi azt válaszolta, próbáljuk meg, én pedig meghirdettem a sajtóban. Meglepődtem, hogy több mint ötvenen jelentkeztek. Az első kiállításunkat is ott volt. Amikor igazgatóváltás történt az intézményben, akkor új helyszínt kellett keresünk. Egy időben a Zvezda mozi várótermében jöttünk össze, hiszen én a moziban dolgoztam, és a második kiállításunkat is ott rendeztük meg. Később a Munkás mozi épületébe mentünk át, ahol az egyik szakkörtagnak könyvelőirodája volt, és két évig ő biztosította nekünk a helyet. Ezután a Bunyevác Maticában, majd a Zmaj iskolában tartottuk a foglalkozásokat. Amikor lecserélték az iskolatáblákat, akkor elkértem a régieket, és különböző alkotásokat festettünk rájuk. Ezek ott maradtak az iskolában, így háláltuk meg a vendégszeretetet. Közben ezzel párhuzamosan Palicson a könyvtárban is beindult a szakkör.

Kiállítással ünnepel a húszéves ABC&T képzőművészeti szakkör

Megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából nyílik kiállítás az ABC&T képzőművészeti szakkör tagjainak alkotásaiból szombaton, május 11-én 18 órakor a Török alkotóházban. A Török István festőművész által vezetett műhely legújabb tárlatát Lazarela Marjanov, a Subotičke novine szerkesztője és Tóth Imre, a Családi Kör újságírója nyitja meg. A Török alkotóház Szabadkán a Hanibal Lučić utca 14-es szám alatt található.

A Török-alkotóházat mikor hozta létre?

– 2010-ben vettem meg ezt a rozoga házat azzal a szándékkal, hogy majd valamelyik unokának jó lesz. De két-három évre rá a lányomék kimentek Németországba, a fiunk Magyarországra költözött. Akkor azt gondoltuk, hogy majd kiadjuk, de erről is letettünk. A már említett Özvegy Károly – akinek a nyomdájában a fiunk tíz évig dolgozott – azt mondta: „Komám, ha te elhatározod, hogy ebből alkotótermet csinálsz, akkor én állom a gipszplafon költségeit.” Ezzel beültette a bogarat a fülembe, és áruba bocsátottam harminc-negyven festményt, hogy legyen pénzem cementre, téglára, egyéb építőanyagra. 2013 májusában kezdtük meg a munkálatokat, és szinte hihetetlen, de már az év októberében az alkotóházban megnyílt az első kiállítás. Azóta itt és ezzel párhuzamosan Palicson működik a képzőművészeti szakkör.

Jelenleg hány tanítványa van?

– Tizennyolc-tizenkilenc, azért mondom így, mert van egy lány, Melinda, aki csak évi néhány alkalommal jön haza, de akkor részt vesz az alkotói munkában. Egyébként név szerint vezettem a tagokat, és a húsz év alatt több mint kétszázan fordultak már meg a szakkörben. Remélem, sikerül a Magyar Nemzeti Tanács pályázatán támogatást nyerni egy katalógus megjelentetéséhez. Tavaly is volt egy projektum, amelynek keretében hat üvegfestményt ajándékoztunk a Széchenyi István Általános Iskolának, az akkori kiállítás egy nagy ünnepség keretében nyílt meg. A húszéves évfordulóra pedig húsz nagyméretű kép készül, amelyeket kávészsákokra festünk. Habár az évfordulónk éppen most, azaz tavasszal van, de a jubileumi kiállítást majd ősszel tartjuk meg. Ezek a festmények is a Széchenyi iskolába fognak kerülni, ahol november nyolcadikán ünneplik az iskolanapot.

Az interjú a Családi Kör 2019. április 18-i számában jelent meg.