„Ha még egyszer a politikai elégedetlenségednek adsz hangot a Facebookon, én letiltalak” – vágta az arcomba egyik ismerősöm. – „Pedig nem szeretném, mert különben pozitív dolgokat osztasz meg” – folytatta a kiosztást. Mit mondhattam volna? Köpni-nyelni nem tudtam. Hozzátette, már régen letiltott mindenkit, aki politikával kapcsolatos dolgokat oszt meg, mindegy, éppen melyik pártnak, a hatalmon lévő vagy ellenzéki erőknek drukkolnak. Értsem meg, ő ezzel nem akarja elrontani a napját. Azokat is letiltotta már, akik súlyosan beteg gyermekek képeit osztva kérnek pénzbeli segítséget a rászoruló családnak. Értsem meg, egyszerűen nem akarja felizgatni magát. Ezért nem is olvas újságot már évek óta, és tévéje sincs – zárja a beszélgetést. Még nem tiltott le, de lehet, nem követ már, mert akárhogy is próbálom meg visszafogni magam, néha be-becsúszik egy kis zúgolódás.
Egyre többször hallom magam körül azt, hogy zavarja az embereket, ha valaki elégedetlenkedik és panaszkodik. Azt szeretnék, ha csupa pozitív emberrel tudnák körülvenni magukat, egész nap csak lelkes, felemelő dolgokról véleményt cserélni. Ne panaszkodjon nekik senki az ország gondjairól, a város problémáiról. „Mindig az az elégedetlenkedés” – mondják. „Biztos magával sem elégedett, ha az lenne, akkor nem panaszkodna ennyit másokra” – gondolják. „Ennek semmi sem jó, ha külföldön dolgozna, és háromezer eurót hozna haza, ez akkor is csak háborogna” – vélik. És mondogatják is ezt egymásnak azok, akik nem szeretnek elégedetlenkedni. Itt, Szerbiában. Itt, Vajdaságban. Itt, a kórházban járva, az orvosnál sort várva, a határon vesztegelve, a rendőrségen, városházán, különféle tolóablakok előtt ügyintézés közben ácsorogva, időzve, rostokolva. Pozitívan.
Ha ilyen emberek között mégis elégedetlenkedni akarunk, akkor esetleg megengedik, a tűréshatárukon belül esik, ha egy icipicit – de nem túl sokat és nem túl sűrűn sajnálkozunk azon, hogy milyen mértékben szennyezik mások a környezetet, vagy sok kiskutyát dobnak ki a felelőtlen emberek az utcára.
Az írás a Családi Kör május 3-ai számában jelent meg.
