Ritkaság, hogy egy világnapnak ne egyetlen nap, hanem egész hétvége jusson. Május második hétvégéjén 2006 óta a vándorló madarakra figyel a világ. Kapcsolódik hozzá a madarak és fák napja, amelyet május 10-én tartunk és magyar kezdeményezésre született az 1902-es párizsi szerződés alapján. Utóbbi nem jöhetett volna létre Herman Ottó, a Magyar Ornitológia Központ alapító igazgatója nélkül.
A vándormadarak világnapja az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNAP) szervezésében jött létre és 2006-ban tartották először. A klímaváltozás hatása már akkor megmutatkozott és az élővilágban észlelhető jelenségek ráirányították a figyelmet arra, hogy nemcsak helyi, hanem globális összefogásra van szükség. A vándormadarak különösen jó példák a mindnyájunkat érintő problémákra, hiszen több ország együttműködésére van szükség egy-egy faj fennmaradásához.
A szervezők minden évben kijelölnek egy témát, ami különösen aktuális. 2019-ben a műanyagok veszélyeivel foglalkoznak és rámutatnak a sokszor ismételt problémára: ezek a hulladékok évszázadok alatt sem bomlanak le, és egyre fenyegetőbb környezeti terhelést jelentenek. A lebomlónak nevezett műanyagok apró részecskékre esnek szét, bekerülnek a vizekbe, talajba, a madarak pedig könnyen felcsipegetik az élelemmel együtt. A tengeri madarak a műanyag hulladékot, főleg, amelyiken algák is megtelepedtek élelemnek nézik és örömmel elfogyasztják.
Magyarorszagi Madarak Vándorútjai, 1928, Schenk Jakab munkája
A megfigyelt tengeri madarak 80 százaléka már 2010-ben „műanyaggal szennyezett” volt és az idei kampányban felhívják a figyelmet arra, hogy 2050-re ez az arány 99 százalékra fog emelkedni, vagyis szinte minden tengeri madarunk műanyag lesz.
A műanyagok mellett ott van a tengerszint emelkedése, szárazságok „terjedése”, ezzel együtt a vizes élőhelyek, tavak eltűnése, visszaszorulása, a szélsőségessé váló időjárás, a klíma változásával együtt járó növényzet-változás, amelyek mind kedvezőtlenül érintik a költöző madarakat.
Elődeink számára még rejtély volt, hogy hova tűnnek el a madarak az év bizonyos szakában. Sokáig azt hitték, egyenesen a Holdra költöznek télire, majd onnan térnek haza tavasszal. A dán Hans C. Mortensen felfedezése hozta meg az ornitológia nagy forradalmát, 1899-ben kitalálta a gyűrűzést, a madarak egyedi megjelölését, ennek segítségével többek között a vonulási útvonalakról is lehetett információt szerezni.
Schenk Jakab túzokokkal
Herman Ottó ugyancsak sokat tett a madarakért, nem hiába nevezik a madarak atyjának, apostolának. A Magyar Ornitológiai Központ alapítója még az 1890-es években vette szárnyai alá azt a vajdasági fiatalembert, aki később Herman helyét is átvette a főigazgatói poszton. Az Óverbászon született Vönöczky Schenk Jakab gyerekként az otthonához közeli nádasokba járt madárlesre, itt „fertőződött” meg a madarak szeretetével. Hamar felkeltette Herman Ottó figyelmét és segítségével az első magyar madárvonulás-kutatóvá vált. Az ő érdeme volt, hogy a világon harmadik országként, a magyaroknál is elkezdődhetett a madárgyűrűzés 1908-ban. 1928-as vonulási térképe sokáig meghatározó jelentőségű volt a szakmában és az oktatásban egyaránt.
A Magyar Madártani Egyesület tervei szerint 2020-ban szobrot fognak állítani Vönöczky Schenk Jakab tiszteletére Budapesten, a Jókai kertben.
Vidékünk egyik legkedvesebb vándormadara, a gólya… (Pixabay)
