Az összetartó, hagyományaihoz erősen ragaszkodó közösség Nyugat-Bácska lakói nem átvett, hanem saját hagyományokkal rendelkeznek, ezeket őrzik és ápolják

Doroszló messze földön híres vallási hagyományairól, zarándokhelyéről, tűzoltóiról, jellegzetes népviseletéről, fúvós zenekarairól és intenzív kulturális életéről. Mindezek a dolgok a helyiek életében szorosan összefüggenek a különböző civil és egyházi szervezetek együttműködésének köszönhetően.

A Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület háromszáz-háromszázötven fős tagsággal rendelkezik – tudtuk meg Király Szilárd elnöktől:

– Egyesületünkben több szakosztály működik, a legnépszerűbb a tánc. Pillanatnyilag két tánccsoport működik, az egyik az ifjúsági és felnőtt korosztályt, a másik pedig a kisebbeket karolja fel. Vezetőik Gellér Enikő és Szklenovszki Novák Sarolta. A régi dalárda tagjaiból egy hagyományőrző csoport alakult. Ők szokták bemutatni népviseleteinket, és szívesen mesélik az azokkal kapcsolatos történeteket. Van egy fúvószenekarunk, ami a tánccsoportot kíséri, de önállóan is fellép. A zenei szakosztály vezetője Csernicsek József, a fúvószenekar koordinátorai pedig a Csernicsek fivérek: Edvin és Ervin. Ezeken kívül működik az Irom szakkör, melyet Lennert Móger Tímea vezet. Gellért Zoltán irányítása alatt pedig most van fellendülőben a színjátszó csoportunk, mely általában a hagyományos négyes fogatokon szokott fellépni, és persze mindenütt, ahová meghívják.

Mit kell tudni a népviseletről?

– Lassan mi vagyunk az egyetlenek, akik a néptánccal és a népviselettel a saját hagyományaikat őrzik. A népviseletek száz évnél is idősebbek, mert öröklődnek dédanyáról nagymamára, és így jutottak el hozzánk. Több fajtájuk létezik: az ünneplő viseleteket csak vasárnapi táncokon, ünnepekkor vagy lakodalmakban szokták felhúzni. Létezik hétköznapi viselet, és van az, amit a hagyományos szüreti bálon hordanak, ez fehér selyemből készül. Emellett még a vőlegény és a menyasszony viseletéhez szintén öröklés útján jutnak a házasulandók.

Melyek a legjelesebb rendezvények?

– A szüreti bált megszakítás nélkül már több mint száz éve megrendezünk. Mondhatni, ez a rendezvény szinte idősebb, mint maga a kultúregyesület. Ezenkívül a többi hagyományos bált is tartjuk. A négyes fogatokat már említettem, ezeken a szakcsoportjaink mellett a támogató tagjaink is fellépnek, és együtt járják körbe a négy falut: Doroszlót, Gombost, Kupuszinát és Szilágyit. A karácsonyi műsort minden évben közösen tartjuk a helyi általános iskolával. Továbbá újévvárást és különböző zenés mulatságokat is szervezünk – mondja Király Szilárd.

„Ha valamiből hiányunk van, megszervezzük magunknak!”

A Kuckó gyermeksarok több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Vezetője, Lennert Móger Tímea elárulta, hogy az egész ötlet egy konyhában született, ahol olyan emberek jöttek össze, akik felelősséget éreztek a közösség iránt:

– Háromtól ötéves gyermekek számára kezdtünk napközis foglalkozásokat szervezni Nyugat-Bácska több településén, sokáig a szórványban, például Csonoplyán is. Hiánypótló szerepet tölt be, tevékenysége pedig folyamatosan bővül, a közélet más területeire is kiterjed. Különböző irodalmi eseményeket is rendezünk, például a magyarországi Tóth Péter Lóránt versvándor nyugat-bácskai körútját is mi szerveztük. A Kuckó próbál az embereknek közösségi alternatívát nyújtani. Nyelvtanfolyamokat is szerveztünk már, a legutóbbi programunk pedig a Jégvirágtól hóvirágig elnevezésű projekt, melynek keretében a csonoplyai, regőcei, őrszállási gyerekeket vittük Kupuszinára, ahol mikulásozás zajlott. Ezek a gyerek környezetükben már kevés magyar szót hallanak. A Mikulás szánnal ment, és begyűjtötte őket. Ezt a Luca-napi ünnepség követte Zomborban, és az óvodásoknak tartottunk táncházas játékos foglalkozást. Mindez a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg, folyamatosan pályázunk. Fontos elmondani, hogy a Kuckó gyermeksarok megpróbálja összefogni nemcsak a doroszlóiakat, hanem az egész nyugat-bácskai magyar közösséget.

Ezt a többi szervezettel közösen teszi?

– Nyitottak vagyunk minden jó szándékú kezdeményezésre: például támogatni szoktuk a doroszlói Alvég Tekeklubot, és éltetni próbáljuk a környékben most alakuló Keresztény Magyar Nyugdíjasok Szervezetét is. El kell mondani, hogy nagyon jellemző a nyugat-bácskai magyar közösségekre az, hogy összefognak, és megpróbálnak minél több közösségi rendezvényt szervezni. Amikor kérdezik tőlünk, hogy nem rossz-e nekünk itt, hogy még színházunk sincs, akkor erre azt szoktam felelni, hogy ha úgy érezzük, hogy hiányunk van valamiből, akkor hozzálátunk, és megszervezzük magunknak a dolgokat. A Kuckó keretein belül indítottuk el három éve a Nyugat-Bácska hírportált, ez is hiánypótló, hiszen a környékben nem volt magyar nyelvű hírforrás. Ezen a portálon igyekszünk dokumentálni az eseményeinket, hírt adni egymásról – mondja Lennert Móger Tímea.

A falu fiataljait a Doroszlói Ifjúsági Szervezet fogja össze, melynek elnöke Gellér Enikő. A szervezet egész évben szervez programokat annak ellenére, hogy a tagságból sokan csak hétvégére utaznak haza Doroszlóra.

– Tagságunk száma változó, mert sokan külföldön tanulnak vagy vidékre járnak középiskolába, de hétvégenként, vagy egy-egy rendezvény alkalmával mindenki szívesen jár vissza. Olyankor összefogunk, és véghezvisszük az eltervezett programokat. Körülbelül harminc aktív tagunk van, illetve létezik egy kilencfős igazgatóbizottság, amely koordinálja a tevékenységet. Programokból jut egész évre. A kicsiktől kezdve az idősekig minden korosztálynak szervezünk valamit: tavasszal húsvéti tojásfestést, nyaranta kispályás focibajnokságot szervezünk, filmeket vetítünk, igyekszünk mindig aktuálisak lenni – sorolja Gellér Enikő.

Minden házban van tűzoltó

Gellér Magdolna, a doroszlói Önkéntes Tűzoltó Testület elnökségi tagja elmondta, hogy a népességfogyás Doroszlón is tetten érhető, de az tűzoltók egyesülete még mindig száz körüli tagságot számlál:

– El lehet mondani, hogy minden házban van tűzoltó. A gyerekek is fogynak, de minden olyan házban, ahol van kisgyermek, alig várják a tavaszt, mert tudják, hogy készülünk a tűzoltó versenyre, érzik ennek a fontosságát. A tűzoltók nagyon erősen tartják a hagyományokat: a testület 1903-ban alakult, és azóta minden évben megemlékezik születésnapjáról, amit annak idején őseink február másodikára, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára tettek. Ha ez hétköznapra esik, akkor a rá következő szombaton tartjuk az ünnepséget. Reggel szentmisével kezdünk, közgyűléssel folytatjuk, majd este tűzoltóbállal zárul a nap. Mindig szép számban érkeznek vendégek nemcsak a környékről, Vajdaságból, hanem Magyarországról és Horvátországból is.

A tűzoltók hogyan segítik a többi intézmény munkáját?

– Elmondhatom, hogy az Önkéntes Tűzoltó Testület az összes szervezettel szoros kapcsolatot ápol. Például az egyházzal: nincs olyan Kisboldogasszony-napi zarándoklat, amikor a tűzoltóink apraja-nagyja ne segítene a parkolásban. Ugyanígy a művelődési egyesülettel közösen mennek az erdőbe fáért, ha pedig az egyesület szüreti bált szervez, akkor a tűzoltóink biztosítják a lovas fogatoknak, hogy a főutakon biztonságosan át tudjanak kelni. Amíg az ifjúsági szervezetnek nem volt helyisége, mindig a tűzoltóotthont használták.

Mennyire nehéz a munkájuk?

– Zombor községben Doroszló sem kivétel, nagyon keserveset támogat minket az önkormányzat. Azért abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a falu népe támogat bennünket. Tűzoltóink minden házba ellátogatnak, önkéntes adományokat gyűjtenek, és elbeszélgetnek az emberekkel, hogy a kéményeik rendben vannak-e. Azért is szerencsések vagyunk, mert az utóbbi öt évben csak két komolyabb tűzesetről tudok a faluban. Nyilván az emberek odafigyelnek, mert nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre. Valamikor volt tűzoltózenekar is, ma már nincs, a hangszereket átadtuk a művelődési egyesületnek. Ott még működik a fúvószenekar, ők bármikor a rendelkezésünkre állnak. Például a múlt hétvégén megtartott Szent Flórián-napi ünnepségen is ott voltak, indulókat fújtak. Ezt a napot az alkalomra feldíszített tűzoltókocsijaink tették még ünnepélyesebbé, hiszen már oldtimer kategóriába tartoznak: a kettő együttvéve idén százéves. Van egy hatvanéves Csepel gyártmányú rohamkocsi és egy negyvenéves FAP tartálykocsi – sorolja Gellér Magdolna.

Délvidék lelki központja

Doroszló déli szélén található a Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely, vagy népies nevén a Szentkút, ami a Szabadkai egyházmegye területén központi búcsújáró helynek számít. A kegyhely középkori elnevezése Bajkút volt. A török hódoltságot követően, Doroszló újratelepítése és az első csodás gyógyulás után növekedett meg a jelentősége. 1792-ben, amikor egy gombosi lakos, Zablócki János vakságából gyógyult, újrakezdődött a búcsújárás. A zarándokhelyet évente több ezer ember keresi fel.

A kegyhely igazgatója, Verebélyi Árpád katolikus lelkipásztor rámutatott, hogy Doroszló, Gombos és Kupuszina az a három hagyományőrző közösség a Délvidéken, amely nem a másoktól átvett, hanem a saját történelmi hagyományait őrzi. Ide tartozik egyrészt a népviseletet, másrészt azok a szokások és hagyományok, melyek a különböző egyházi ünnepkörökhöz kapcsolódnak:

– Attól függetlenül, hogy Doroszló újratelepítése az ősi Bajkút közelében történt, a Szentkút vonzásköre az egész közösségre, Délvidékre kiterjed. Az, hogy van itt egy zarándokhely, az itteni ember számára alapvetően egyfajta büszkeséget jelent, különösen az utóbbi időben. A régebbi időszak zarándoklatai egy bizonyos ünnepkör köré csoportosultak. Ez régebben a pünkösdi ünnepkör volt, pár tíz éve pedig Kisboldogasszony ünnepe köré csoportosul. Doroszló számára ez egyfajta vendégfogadási feladattal jár: a közösségre hárul a Szentkút rendbetétele, a vendégek fogadása és az ünnep előkészítése. Másrészt ők maguk is évente többször kizarándokolnak. A kegyhely újabb feladata, küldetése pedig az, hogy nemcsak egy nap, hanem az év különböző napjain legyenek rendezvények. Tematikus találkozók, elsősorban szakrális és egyházi jellegűek, de a lehetőségek bővülésével a Szentkút olyan, a közösség szempontjából pozitív tartalmakat is be tud fogadni, melyek nem vallási jellegűek.

Jelenleg is építkezés zajlik. Mi készül?

– A kegyhely területét két részre tudjuk osztani. Az egyik a központi rész, ami a Szentkút ősi területe a kegytemplommal, a kúttal és az azt övező parkkal. Pár évvel ezelőtt bővítettünk, és ennek közvetlen közelében létrehoztunk egy rendezvényközpontot. Ez egy közel kétezer négyzetméter területű nagytermet foglal magába, továbbá folyamatban van egy száz-százhúsz férőhelyes vendéglátóipari egység kialakítása, és épül egy zarándokközpont-szerű objektum étteremmel, konyhával, előadótermekkel és szobákkal. Ez akár többnapos rendezvényeknek is otthont tud majd adni: lelki gyakorlatoknak, képzéseknek, konferenciáknak. Nyugat-Bácska és egész Délvidék lelki központjává hivatott válni a Szentkút, az ehhez szükséges infrastrukturális beruházások zajlanak – mondja Verebélyi Árpád.

A riport a Családi Kör hetilap 2019. május 16-i számában jelent meg.