Szeged tele van apró kis emlékekkel, melyekről a legtöbben nem is tudunk. Ilyenek a botlatókövek vagy más néven emlékező macskakövek, kis sárga, feliratos réztáblák a járdába süllyesztve, melyek mindig úgy kezdődnek, hogy „Itt lakott”.
A botlatókövek célja tehát, hogy emlékeztessék napjaink embereit a nácik áldozataira, legyen szó izraelitákról, Jehova tanúiról, munkaszolgálatosokról, keresztény ellenzékiekről, homoszexuálisokról vagy fogyatékosokról. Az első köveket 1995-ben Köln egyik utcáján az ötletgazda, Gunter Demnig német szobrász helyezte el, aki ellen ekkor még eljárás indult. Mára legálisan több ezer személyre emlékeztek meg Németországon kívül számtalan államban e módon. Magyarországon 2007-ben április 27-én rakták le Budapesten a Ráday utca 5. szám elé az első követ és Rónai Bélára emlékeztek, aki 1945. január 19-én hunyt el munkásszolgálatosként Sopronbánfalván.
A köveket az adott személy utolsó maga által választott lakhelye előtt helyezik el. Az adattáblákra csak hiteles adatok kerülhetnek fel a következő sorrendben: „Itt lakott” felirat, majd a név, a születési idő, továbbá életéről vagy haláláról ismertté vált utolsó információ. Magyarországon önkormányzati engedéllyel lehet kihelyezni a 10×10 centiméteres emléktáblákat, Demnig mindenhova elutazik és személyesen teszi ezt meg.
Jelenleg Európa-szerte több tízezer botlatókő van a járdákba betonozva, Magyarországon a legtöbb, Budapesten található (150), de további 32 településen, többek között Szegeden is van 19 darab.
A botlatókövek a Soára, vagyis a holokausztra történő megemlékezés egyik legnépszerűbb példái lettek manapság. Demnig is azt vallja „egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült”.
(tuti)
