Csantavér: Népességfogyás fenyegeti a falut

Csantavér a közelmúltban ünnepelte a falu napját, ugyanis a helyi Páduai Szent Antal-templom védőszentjének napját minden év június 13-án ünneplik, a falunapot pedig az ahhoz legközelebb eső hétvégén.

Burány Ferenc, a csantavéri helyi közösség közgyűlésének elnökhelyettese fontosnak tartotta tisztázni, hogy a helyi közösségnek nincs saját pénze, így a falu sok mindenben Szabadka várostól függ:

– Úgy látom, hogy az elmúlt években itt mindenki tette a maga dolgát becsülettel. Jó pár utcát kiaszfaltoztunk, amennyit a város jóváhagyott. Mindig arra törekedtünk, hogy elkészüljön a legfontosabb utcák vagy falurészek aszfaltozása. Volt egy program, melynek keretében a határutakat szórtuk le kőzúzalékkal, a közelmúltban egy 1450 méteres szakasz készült el, amelynek köszönhetően a falut a keleti oldalról lehet elkerülni. Az egyesületekkel, szervezetekkel és a plébános atyával is nagyon jó a kapcsolatunk, évek óta együtt dolgozunk, segítünk egymásnak, ami a falunap szervezésében is megmutatkozik, hiszen ebből mindenki kiveszi a részét – magyarázta Burány Ferenc.

Mire volna szüksége a falunak?

– Sok mindent lehetne még tenni, csak az a baj, hogy nincs hozzá anyagi hátterünk, de terveik mindig vannak. Például ki lehetne cserélni a vezetékeket az ivóvízhálózatban. Én 1960-beli vagyok, és emlékszem arra, amikor az ivóvízhálózat készült. Mindenki szempontjából fontos lenne, hogy a Fidelinkánál megépüljön a körforgalom. Sok termelő viszi a Gebibe a megtermelt gabonáját, a közlekedés pedig ott nagyon rossz, különösen az Újzsednik felől érkezők számára. Várjuk, hogy a város jóváhagyja a körforgalom megépítését. A parkolás rendezésére vonatkozó tervdokumentáció is már elkészült, szeretnénk erre is mielőbb megoldást találni, de a város nélkül ez esetben sem tehetünk semmit. Mindig az anyagiak miatt áll meg a dolog.

A településükön jelentős roma közösség él. Velük milyen az együttműködés?

– A várossal és a romák szervezetével együttműködve valami kialakulóban van. A legutóbbi népszámláláskor a falunak hatezerötszáz lakosa volt. Pillanatnyilag mintegy háromszáz roma nemzetiségű személy van csantavéri lakcímre bejelentve. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben a gyermekeik iskolába járnak, sokan közülük dolgoznak, és többen vannak olyanok is, akik idényjelleggel külföldön vendégmunkások. Látják, hogy a felemelkedéshez nem elég a szociális juttatás, ezért tanulnak, illetve dolgoznak. Azzal még gond akad, hogy az ingatlanokat egymás között adják-veszik, de a jogi dolgokat még sokszor elmulasztják elintézni. Reméljük, hogy a város ebben is a segítségükre lesz majd, ugyanis az önkormányzatnak van egy külön romaprogramja. Örülnék, ha a program sikeres lenne, mert úgy értesültünk, hogy a roma gyermekek jól tanulnak, és a különféle versenyeken is szép eredményeket érnek el. Szeretnénk őket bevonni a falu életébe, hiszen közöttük is vannak jó szakemberek – mondta Burány Ferenc, és aláhúzta, hogy a faluért a VMSZ lobbizik a legtöbbet, a falunapot azonban már évtizedekre visszamenőleg a helyiek önerőből szervezik meg, és ennek kapcsán külön méltatta Utcai Róbert atyát, aki sokban hozzájárult a szervezéshez.

Egyre nehezebb helyzetben a gazdák

Csantavér messze földön arról híres, hogy szorgalmas emberek, földművesek és állattenyésztők lakják, mondja Domonkos Gábor helyi termelő, aki szerint a falu az utóbbi években inkább visszafejlődik:

– Volt egy szép szövetkezetünk – ahol több mint négyszáz munkást foglalkoztattak –, amelyet sajnos tönkretettek, az állami földeket pedig úgymond elherdálták. Igaz, van két jól működő takarmánykeverő vállalat, a Gebi és a Farm Commerc. De a gazdák nincsenek rózsás helyzetben, hiszen az az igazság, hogy nyolc-tíz évvel ezelőtt a gabona ára sokkal jobb volt, mint most, az üzemanyag pedig megdrágult. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek fiatal termelők, de nagyon kevés van. Szülői háttér nélkül egy mai fiatal nem tud mezőgazdasággal foglalkozni úgy, mint ahogy negyven-ötven évvel ezelőtt ezt megtehettük. Ha csak az utcámat nézem, akkor tizenöt-húsz éve még nem volt olyan ház, ahol ne neveltek volna sertést, és minden második-harmadikban tehenet is tartottak. Most az utcánkban, mely körülbelül száz házat számlál, és majd egy kilométer hosszú, hat mezőgazdasági termelő él, abból kettő a jelentősebb, akihez a tejgyár kamionjai járnak. Szerintem hanyatlik a falu, nincs stratégia, nem lehet látni a jövőt.

Miért nehéz a termelőknek?

– Már említettem a gabona árát. Jómagam szarvasmarhákkal, fejőstehenekkel foglalkozom. 2007-ben a tej ára 34, az üzemanyagé 52 dinár volt. Most, tizenkét évvel később a tej 30-31 dinár, az üzemanyag pedig 160 dinár. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentárt fűzni. Ez a fajta agrárpolitika főleg a kistermelőket üti agyon. Lehet, hogy a több száz hektáros gazdák anyagilag ezt jobban bírják, és mivel van önrészük, őket jobban is támogatják. Aki tizenöt-húsz hektáron gazdálkodik, annak nincs annyi tőkéje, hogy be tudjon fektetni. Amikor még néhány évvel ezelőttig kaptuk a tizennégyezer dináros területalapú támogatást, akkor még mindenki tudott annyira-amennyire fejlődni vagy legalább stagnálni. De ezt a támogatást négyezer dinárra csökkentették, ami nagyon kevés!

Domonkos Gábor szóvá tette, hogy az elmúlt években azonkívül, hogy néhány utcát darált kővel szórtak le, nem sok beruházás történt a faluban, szerinte a csantavériek ennél sokkal többet érdemelnek.

Újjáéled a kultúra

Csantavéren két művelődési egyesület is tevékenykedik, a Bartók Béla ME és a Mendicus Művészeti Központ. A Bartók Béla egyesületben jelenleg csak a kézimunkaszakkör aktív, tudtuk meg a szervezet elnökétől, Faragó Kornéliától:

– Régebben volt tánccsoport, énekkar, bábosok meg a kézimunkacsoport. Mostanra a kézimunkacsoport és az énekkar maradt, de utóbbi tagjai már idősek és betegek, ezért nem járnak össze. A kézimunkázók heti rendszerességgel találkoznak, és próbáljuk a gyerekeket is bevonni a kézműves-foglalkozásokba. Havonta egyszer foglalkozunk a kicsikkel, és a régi kézművességre igyekszünk őket megtanítani. Emellett majd szeretnénk újra beindítani a bábozást és a színjátszást. Több rendezvényen is jelen vagyunk, ilyenek például a falunapi kézimunka-kiállítás, az idén másodízben szervezzük meg a gyermekeknek a kézműves tábort, az asszonyaink évente kétszer járnak el kiállításra, a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének kiállítására és a MIRK-re, novemberben pedig felnőtteknek tartunk kézműves napot, ahová Vajdaság több településéről jönnek a résztvevők – ecsetelte Faragó Kornélia. A Bartók Béla ME elnök asszonya elmondta, hogy ezek mellett a szervezet keretében működik még a képzőművészeti szakkör is, annak tagjai azonban nem járnak be, otthonról dolgoznak, és évente rendeznek egy tavaszi és egy őszi tárlatot.

A Mendicus Művészeti Központ 1995-ben alakult, ennek keretében jött létre három évvel később a Mendicus Tamburazenekar, a Szénaboglya nevet viselő felnőtt-tánccsoport pedig tavalyelőtt alakult meg. A központ legfiatalabb szakosztálya a Mendicus Ifjú tamburazenekara. Az intézmény vezetője és a tamburások egyik fáradhatatlan mentora Vörös Róbert:

– Egyesületünket valamikor amatőr színjátszók alakították meg. Innen indult újtára a vajdasági amatőr színjátszó szemle. Csantavér volt ennek az elindítója, és azóta sem volt nálunk ez a rendezvény, ezért most már időszerű volna, hogy itt rendezzék meg. Meg kell említeni, hogy a Szénaboglya tánccsoport tizenhét tagot számlál, vezetőjük Pintér Magdolna. A Mendicus tamburazenekar héttagú, az ifjúsági tamburazenekar pedig jelenleg harminchat tagot számlál. A zenei együtteseket jómagam, illetve kollégám, Milosavljević László vezetjük. Annak idején Magdolnával mi ketten voltunk a csantavéri Durindó és Gyöngyösbokréta egyik fő szervezői, ezt követően kezdett fellendülni az élet az egyesületben. Így nálunk az elvándorlás nem annyira tetten érhető, mert a tagságunk növekvő tendenciát mutat.

„Mindnyájan településünk embereiért vagyunk itt”

Csantavér egyik legnépszerűbb személyisége Utcai Róbert helyi plébános, akit mindenki csak Puby atyának hív. Az általa vezetett templom számos rendezvény színhelye:

– Mindenekelőtt a helyi szertartásoknak ad helyet a csodálatos kinézetű Szent Antal-templomunk. Számtalan szentmise, szentségkiszolgáltatás, ájtatosság volt az Úr házában az elmúlt kilencven év alatt. Ugyanakkor komolyzenei és könnyűzenei koncertek, kulturális programok is helyet kaptak már itt, illetve számos turistacsoport látogatta meg a templomunkat, lelkesen énekelve a fantasztikus akusztikával rendelkező épületben a kedvenc énekét. Ami úgyszintén különös, hogy évek óta itt szervezzük meg a hittanos lelkinapot. Ez a rendezvény mintegy ezer bácskai gyermeknek igyekszik lelki és fizikai élményt ajándékozni az előadások, illetve a sport- és közösségi foglalkozások által. Itt említeném meg, hogy a templomunk építőjéről elnevezetett Takács Gáspár közösségi terem, amely a plébánia udvarában található, úgyszintén számos lelki és kulturális program helyszíne. A karácsonyi, a húsvéti és anyák napi rendezvények mellett cserkészfoglalkozások, gyűlések, könyvbemutatók, lelkinapok, jelmezbálok, táncesemények, énekpróbák, hangszerórák, kézműves-foglalkozások, festőtalálkozók és még számos esemény ad lehetőséget a kapott talentumaink kibontakoztatására, illetve bemutatására. Ami még az egyházközségi programokat illeti, fontosnak tartom megemlíteni a plébániai hittanos tábort, amelyet az idén szervezünk meg másodszor nagy lelkesedéssel.

A faluban mennyire érhető tetten a népességfogyás?

– Sajnos, a népességfogyással itt is szembe kell nézni. 2008-ban három évfolyam hittanosaival 225 bérmálkozóm volt, most azonban elsőtől nyolcadikig összesen 250 hittanosom van. A temetések száma is negyven százalékkal csökkent az elmúlt tíz évben, és ez azt támasztja alá, hogy hatalmas veszély fenyegeti falunk lakosságát is. Az, hogy az esküvők és keresztelések száma nem rémesen kicsi, csak annak köszönhető, hogy többen visszajönnek ezeknek a szép eseményeknek a megünneplésére az egykori gyönyörű templomukba, de igazából már huzamos ideje nem élnek itt, csak időnként látogatnak Csantavérre.

A plébánia miként működik együtt a helyi közösséggel, a művelődési egyesületekkel, az iskolával?

– Hála Istennek, nagyon jó a kapcsolat az egyházközségünknek az említett helyi szervezetekkel! Ennek szívből örülök, hisz közös a célunk. Mindnyájan településünk embereiért vagyunk itt, legyenek azok fiatalok vagy idősek. Nem azt mondom, hogy az említett intézmények képviselőivel napi szinten összejárunk, de igyekszünk minden olyan programot átbeszélni, amely valamilyen területen közös, illetve érinti a másik csoport életét, tevékenységét. Öröm számomra, hogy amikor pl. az említett szervezetek vidékieket látnak vendégül a rendezvényeiken, szinte mindig igényt tartanak arra, hogy megtekintsék a templomunkat belülről is. Jó tapasztalnom azt, hogy bármire szükség van, a helyi közösség, az iskola, illetve a művelődési egyesület is a többi szervezettel együtt a rendelkezésünkre áll.

Az írás a Családi Kör hetilap 2019. június 13-i számában jelent meg.