Amikor a szabadkai városi képviselő-testület június 18-ai ülésén a jelenlevők egyhangúlag megszavazták, hogy a város szülötte, Danilo Kiš posztumusz díszpolgári címet kapjon, semmi nem utalt arra, hogy a döntés heves vitákat és indulatokat vált ki, s arra sem, hogy ezáltal a hatalom még jobban megmutatja majd valódi arcát.
Pedig pontosan ez történt, ugyanis néhány nappal később Danilo Kiš özvegye, Mirjana Miočinović nyílt levélben szólította fel a szabadkai városvezetést, hogy vonja vissza azt a döntést, hogy az ismert írónak posztumusz díszpolgári címet adományoz a városnapi díszülésen.
A színháztudománnyal foglalkozó Miočinović azt írta Bogdan Labannak, Szabadka polgármesterének, a Szerb Haladó Párt tagjának, hogy ő és a városi képviselő testület „összeegyeztethetetlen ellentéte mindannak, amit Danilo Kiš munkásságával és életével képviselt. Éppen ezért az Önök motivációja tiszteletlen, és az a céljuk, hogy visszaéljenek Danilo Kiš nevével, amit egy politikai párt egyre alantasabb céljainak az elérésére szeretnének felhasználni. Ez a párt, amelynek Ön is tagja, a destruktív munkásságával, többek között a kultúrának is hatalmas károkat okozott” – olvasható Miočinović levelében, aki figyelmeztette a városvezetést, hogy amennyiben a kérését nem teljesítik, úgy a bírósághoz fordul.
A nyílt levelet többen is aláírták, köztük Marko Čudić, a belgrádi nyelvtudományi kar tanára, Nela Tonković művészettörténész, Erdei Ildikó, a belgrádi Bölcsészkar tanára, Marija Šimoković szabadkai író, Branislav Trifunović színművész, Dubravka Stojanović belgrádi egyetemi tanár, Vasil Hadžimanov zenész, Nikola Đuričko színművész, Predrag Koraksić – Korax karikaturista, Branka Prpa történész, Filip David író…
A levélre először Bunford Tivadar, a városi képviselő-testület elnöke reagált egy cirill betűs közleménnyel, amelyben az áll, hogy „Danilo Kiš személye és életműve egy általános, kozmopolita értékrendet képvisel, amely mint olyan, nem érdemli meg, hogy más kontextusba helyezzék. Sem a javaslattevő, sem pedig a képviselők, akik szavazatukkal hozzájárultak a díj odaítéléséhez, tettét nem a személyes, hanem a közérdek vezérelte, és az a tudat, hogy helyrehozzanak egy igazságtalanságot, és harminc évvel a halála után visszaadják az adósságot Danilo Kišnek, a született szabadkainak”.
Két napja Bogdan Laban, Szabadka polgármestere ragadott tollat, és küldött el a sajtó munkatársainak egy közleményt, amelyben leírta, hogy a kocka el van vetve, Danilo Kiš posztumusz díszpolgári címet kap Szabadka városától, s ha emiatt a bíróságra kell mennie, akkor azt is megteszi, és majd a szerbiai igazságszolgáltatás előtt védi meg a döntést.
„Tisztában vagyunk azzal, hogy a nagy író legalább harminc év késéssel kapja meg a városi kitüntetést, de az igazságtalanságot, amely őt érte, nem lehet egy nap, vagy egy év alatt helyrehozni.
Tiszteletben tartva Kiš munkásságát és annak a szerb, európai és világirodalomra gyakorolt jelentőségét, és szem előtt tartva azt, hogy tetteivel és nevével Szabadkát világviszonylatban tette halhatatlanná, meggyőződésem, hogy jobb későn, mint soha.
Sajnálattal állapítom meg, hogy ebben a pillanatban, úgy tűnik, fontosabb az, hogy ki fogja leróni e nagy ember iránti adósságot, mint az, hogy kijavítsunk egy történelmi igazságtalanságot, ezért amennyiben erre sor kerül, örömmel jelenek meg a bíróságon is, hogy megvédjem javaslatomat” – olvasható többek között a közleményben, amelyből egyértelműen kiderül, ha törik, ha szakad, a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség által irányított városvezetőség nem áll el az ötletétől, és véghezviszi azt.
Laban: Danilo Kiš akkor is Szabadka díszpolgára lesz!
Annak ellenére, hogy Danilo Kiš özvegye felszólította a szabadkai városvezetést, hogy ne éljen vissza férje nevével, sőt bírósági pert is kilátásba helyezett arra az esetre, ha a díszpolgári cím odaítéléséről szóló határozatot nem vonják vissza, és figyelmen kívül hagyva nagyszámú kultúrmunkás tiltakozását is, Bogdan Laban polgármester sajtóközleményben tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy mindezek ellenére posztumusz díszpolgári címet adományoz Danilo Kišnek.
Hogy a történet itt nem ér véget, az biztos, ugyanis a posztumusz díszpolgári címet az elhunyt özvegyének szokták átadni, arra pedig, hogy Mirjana Miočinović a nem is olyan rég még betoncsizmákkal és torokkitépéssel fenyegetőző Bogdan Labantól ezt a címet átvegye, semmi esély sincs. A hatalom kitart a döntése mellett, de hogy a szeptemberi díszülésen kinek adja majd át a posztumusz díszpolgári címet, arról minden bizonnyal még nem született döntés.
Azzal pedig, hogy az özvegy és a közismert személyek követelésével is szembemegy a hatalom, pontosan a saját gyengeségét tárja országvilág elé, mert az, aki képtelen beismerni a hibáit, aki nem tudja kimondani, hogy elrontottam, az sokkal gyengébb, mint azok, akik erre képesek. A hatalom megmutatta, nem tudja felülbírálni a saját döntését, és azt, ha kell tűzön-vízen is, de keresztülviszi. A gyengeség jelei napvilágot láttak, többszörösen megerősítve. Az idő (már) nem nekik dolgozik.
