SZERBHORVÁTH György: Romantikus topolyai focierőszak A TSC ultrái felkészültek a "fizikai megpróbáltatásokra"

Olvasom minden idők legjobb magyar napilapjának, a Magyar Szónak a sportrovatában az interjút bizonyos Sörfőző Andorral, a Kék Betyárok (Blue Betyars) szurkolótáborának vezetőjével. A cimpatikus fiatalember a szümbóleumok világába tévedt, ha már fociról van szó. Hiszen ma már minden, de minden foci. (Éppenséggel csak az errefelé játszott foci nem foci, de ez tényleg csak egy zárójeles megjegyzés.) – forrás: hu.autonomija.info

Először felháborodtam a címen, miszerint „A TSC az egész délvidéki magyarságot szimbolizálja”. Mivel e focicsapat most jutott fel a szerb első ligába, mert ki lett tapétázva a posztmakoveczista épületkomplexuma forinttal. Szóval, hogy nem Lajkó Félix vagy akár Rúzsa Magdi, nem Urbán vagy az újvidéki színtársulat, nem Végel és Tolnai, nem a Palicsi-tó meg az aracsi pusztatemplom és sorolhatnám, nem ők és ezek szimbolizálják az itteni magyarságot, hanem – b+ 3x, de tényleg – egy focicsapat!

És, b+ 3x, a Magyar Szóban nincs már épeszű ember, aki szólna, hogy álljon már meg a menet, ne egy ilyen lúzer csapat legyen a jelképünk, de aztán rájöttem, hogy sok tekintetben bizony a TSC szimbolizálja a délvidéki (ismét 3x b+) magyarságot. Még csak nem is a Prosperitati, vagy épp a Magyar Szó, vagy a VMSZ meg az MNT – pedig hát miattuk él olyan jól a vajdmagy populáció, mint sose eddig.

Ha esetleg nem volna ismerős a csapat, melyet az új tulajdonos, a topolyai-bajsai Zsemberi János vezetett el a szerb szuper-, azaz első ligáig, elmondjuk, hogy épül már a stadion, kb. kész a topolyai fociakadémia, ami amolyan kihelyezett felcsúti orbanikus épületegyüttes, szó szerint, a magyar kormány brutális milliárdjaival megtámogatva (maga Orbán nyitotta meg a gyakadémiát). A műfüves pálya fölé olyan fehér sátrat feszítettek, ami épp megfelel lakodalom, falunap, bográcsfőzőverseny és parasztolimpia rendezésére is.

Megnéztem a honlapot, és az ugyan igaz, hogy a tulajdonos Zsemberi, meg az igazgató és a vezetőedző is magyar, de a stáb többsége nem annak tűnik (névelemzés alapján, ami ugyan náci módszer, de ez van), és hát a focistáknál még faramucibb a helyzet. Persze lehet, hogy ezek mind szerb nevű magyarok, illetve az anyanyelvük magyar, ezt errefelé nem tudhatjuk. De hát tudnivaló, hogy délen a szerb, montenegrói, bosnyák, horvát, bunyevác kölkök rúgják nagy elánnal a pöttyöst (megint 3x b+), ilyeténképp egy szerb stábbal még ráció is van egy bácskai fociakadémiában (ha már az őshazában egyik sem jött be). Zsemberi egyébként egy interjúban elmondta, hogy ő maga a belgrádi Partizannak szurkol, a Bajnokok Ligájában meg a szintén fővárosi Crvena Zvezdának.

Ám térjünk vissza a Kék Betyárszhoz, akik huszonéve még Kék Ördögök voltak, de mióta Rózsa Sándor már az MNT kultúrturizmusának is sarkalatos pontja lett (volna), hallgattak az idők szavára. (Mondjuk a kéken még lehetne dolgozni, mert az ugye az SZDSZ madarának a színe volt…) Betyársz egyébként azért lettek, mert „mindenképpen valamilyen vajdasági vonást akartunk mellé találni. Kicsit közösségépítő jellegként, a magyar virtust is megjelenítve a betyárra esett a választás.”

Huh, megint 3x b+. Mert hát a betyár mégse vajdasági magyar találmány, meg akkor éppenséggel lehetnének hajdukok is – de hagyjuk. A lényeg, hogy e betyársereg mellé először a temeriniek álltak oda (ez jelzi, hogy ott már nincs magyarverés), de jönnek Adáról, Óbecséről, Magyarkanizsáról, a meccsek egyelőre ugye Zentán maradnak, de utazgatnak is, mindenhol lecsúszik meccs előtt és után pár sör.

Sörfőző ezek után kifejti, hogy az idősebbek nagyon pozitívan fogadják a Betyárszt, mert „a délvidéki magyar emberekből egy kicsit kinevelték ezt a magatartást, hogy kiálljunk magunkért, és agresszívabban lépjünk fel”.

Hogyan?

Agresszívabban?

És azt hogyan lehet?

Már figyelnek is rájuk a rendőrök, utal rá büszkén Sörfőző, de ezután még inkább figyelnek majd rájuk. Ragyogó logika, előre feljelenti magát a rendőrségen. Novi Pazarban meg egyenesen megkövezték őket, erre is büszke.

De a betyárszok felkészültek: „A legnagyobb konfliktusokat és az esetleges fizikai megpróbáltatásokat azoktól a topolyaiaktól várhatjuk, akik belgrádi együtteseknek szurkolnak. De nem félünk, fel vagyunk készülve erre.”

Jó, nem akarom túltolni – minden országban így van ez, itt legfeljebb az a pikáns, hogy mondjuk a topolyai magyarok esnek majd egymásnak a focin (bár általában olyan kihalt ez a városka is, hogy el nem tudom képzelni, hány embert érint majd mindez), és – figyelem – fizikai megpróbáltatásokról is szó van.

Mi van, futni fognak a betyársz? Vagy – ütnek?

A legviccesebb interjúrészlet azonban a következő, ami arra vonatkozik, amikor valami bivalyerős belgrádi bandával kerülnek majd szembe (ezek tényleg Európa-szerte hírhedtek, már ha beengedik őket): „A két nemzet közt politikailag fenntartott cukormázas viszonyra valószínűleg sok száz, ezer rendőr fog vigyázni, így inkább a színfalak mögött számítunk megkeresésre.”

Az utóbbi tagmondattal foglalkozzék a bűnmegelőzés, ti. hogy bejelentődik, majd a stadionon kívül rendezik az ügyeket a betyársz és mondjuk a belgrádi Rad hírhedt nacionalista maffiózó verőlegényei.

A tréfás az, hogy a Magyar Szóba bekerülhetett egy őszinte magyar betyársz mondat: ti. hogy a szerbek és magyarok közt fenntartott viszony – cukormázas. Ha ezért az igaznak és őszintének tűnő véleményért az MNT nem váltja le Varjú Márta főszerkesztőt, hát akkor nem tudom, minek kell a lapban megjelennie… Egy Pásztor István-karikatúrának Coraxtól?!

És akkor summázzuk: a tételmondat valójában igaz is lehet – „A TSC az egész délvidéki magyarságot szimbolizálja”. Mert tényleg, igen. Sajnos, de nagyon így van. Hisz itt van a NER-kompatibilis „vajdmagy” fociakadémia. Amibe átláthatatlanul ömlenek a magyar adófizetők milliárdjai, akár a Prosperitatiba – pár vajdasági magyar persze jól jár, de a közösség ettől nem fog sem fejlődni, sem hosszú távon fennmaradni. Ráadásul a csapatban már több a nem magyar, ahogyan a magyarországi vagy más határon túli magyar csapatokban is nagyítóval találunk csak magyar nemzetiségűt, lásd DAC. De nem az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre megy el a lovetta, ne adj isten, hogy egy tudós, művész, orvos jelképezné kisebbségünket, hanem a foci, a foci, a foci. Ami nyomokban tartalmaz errefelé gólt európai szinten.

És persze itt ez az egyoldalas interjú, amit egy nem NER-kompatibilis vajdmagy művész, tudós stb. sem kaphat meg ám, de egy vezérszurkoló rögvest – ez is jól szimbolizálja a vajdmagy viszonyokat. A betyárok éltetése is – rabolni szabad, az hősies tett, azt szereti a nép, ha elveszik a gazdagoktól a fölösleget és szétosztják a szegények közt. Csak hát ez egy mítosz, ami Rózsa Sándorra sem volt igaz, nemhogy a többire.

És ami a legfontosabb: az agressziót, a fizikai agressziót éltetik, a leszámolást a más nemzetiségűekkel, de még azon nemzettársakkal is, a topolyai magyarokkal, akik ne adj isten másnak szurkolnak.

Van egy könyv, a délszláv válság okairól szól, az a címe, hogy A háború a stadionokban kezdődött el.

Nos, itt tartunk – betyársz szurkolótábor már van, a stadion meg épül.

(A nyitókép forrása: a Blue Betyars Facebook-oldala)