A mai naptól hitelből élünk. A Föld hitelez nekünk. A rendelkezésünkre álló erőforrásokkal egyre pazarlóbban gazdálkodunk, így az erre az évre „jutó” készleteinket már el is használtuk július 29-re.

A túlfogyasztás világnapja minden évben más napra esik és azt jelenti, hogy az ember természeti erőforrások iránti igénye és károsanyag-kibocsátása átlépi azt a szintet, amit a Föld egy éven belül még újra tud termelni, illetve el tud nyelni. Ettől a naptól fogyasztásunk már az ökoszisztéma rovására megy, gyerekeink, unokáink készleteit éljük föl.

A túlfogyasztás világnapját a Global Footprint Network nevű szervezet számolja ki, és sajnos minden évben egyre előrébb kerül, egyre korábban érkezik el. Tavaly még augusztusban volt a fordulónap, 1970-ben pedig még decemberben.

A világnap dátuma egy globális átlag, és olyan adatok feldolgozásával számolják ki, mint a szén-dioxid kibocsátás, az erdőirtás mértéke, a tengeri halászat mértéke, az édesvízkészlet, a vizek minősége, mezőgazdasági termelés, kőolaj és földgáz felhasználás, stb. A népesség és a fogyasztás növekedésével évről évre jól látható, hogy az emberi tevékenység mekkora nyomást helyez a természetre.
Jelen helyzetben 1,75 Földre lenne szükségünk, ekkora Föld tudna elegendő erőforrást biztosítani.

Az ökológiai túlfogyasztás csak egy bizonyos pontig lehetséges, a természeti környezetünk idővel olyan szinten sérül, hogy visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el. Egy idő után nem tudjuk „visszafagyasztani” a jeget a sarkokra, vagy feléleszteni a kipusztított fajokat.

A világ népességének 80 százaléka olyan országokban él, ahol több erőforrást használnak fel, mint amennyit az ökoszisztémák meg tudnak újítani. Az Európai Unió összes tagállama a Föld eltartóképessége fölött él, valamennyi uniós ország ökológiai lábnyoma jóval meghaladja a világ egy főre eső átlagos biokapacitását. „Nagyfogyasztók” még a közel-keleti országok, az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada, de a kis Svájc is előkelő helyen áll.

A Global Footprint Network országonkénti listát is készít, ennek élén tavaly óta Katar áll, náluk „sikerült” olyan szintre emelni az önpusztítást, hogy már február 11-re elérték a túlfogyasztás napját. Az európai országok közül Luxemburg vezet (február 16).

A túlfogyasztás napja néhány országban nem is érkezik el, ezek általában olyan szegény afrikai országok, amelyeknek esélyük sincs „túlfogyasztani”, ilyenek például Eritrea vagy Malawi. Európában nincs ilyen ország, de Albániát érdemes megemlíteni, náluk a legalacsonyabb az ökológiai lábnyom mutató.

A politikai kötelezettségvállalás rendkívül csekély, sajnálatos módon éppen olyan országok részéről, amelyek a legnagyobb „bűnösök”. Miközben az Egyesült Államok az egyik legnagyobb fogyasztó és szennyező, az ország jelenlegi elnöke arra sem hajlandó, hogy egyáltalán komolyan vegye a szakértői figyelmeztetéseket.

Magyarország és Szerbia is a középmezőnyben helyezkedik el, ha csak rajtunk múlna, június közepére merítenénk ki a Földet (az európai átlag május 10).

A „Lábnyomon” bárki kipróbálhatja, mekkora az ökológiai lábnyoma, néhány perces teszttel kiszámítható, hogyan élünk és mekkora Földre lenne szükségünk!

Nyitóképünk illusztráció (Pixabay)