Ha valaki nem tudná, hogy kedd este Detroitban az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltségéért folyt a vita a legesélyesebb húszból véletlenszerűen kiválasztott első tíz politikus között, azt is hihetné, hogy két vagy három párt képviselői csaptak össze – annyira heves nézetütköztetésnek lehettünk tanúi. Legnehezebb témáknak az egészségbiztosítás kiterjesztése, a bevándorlás szabályozása, valamint a Donald Trump elnök kirohanásai következtében ismét fellángoló rasszizmus kezelése bizonyult.
A CNN hírtelevízió riporterei természetesen még hozzá is járultak a párton belüli nézetkülönbségek kiélezéséhez, amikor eleve úgy tették fel a kérdéseket egy-egy jelöltnek, hogy reagáljon a másik jelölt álláspontjára. Tették ezt mindig olyan párosításokkal, amelyekben a két megszólított eltérő véleményen van.
„Szélsőségek”: Marianne Williamson, a legalacsonyabb és az egyik legradikálisabb jelölt és Tim Ryan, a legmagasabb és az egyik legmérsékeltebb demokrata. Detroit, 2019. július 30. (Fotó: NRIS)
Mindennek a tetejébe a híresen-hírhedten „helyezkedő” hírpolitikát folytató CNN az egész vitát olyan keretbe töltötte, amelynek az alapkérdése az volt, hogy vajon „túlságosan is balra tolódott-e” a Demokrata Párt. Ez a „fogás” még alá is játszik Trumpnak meg a jobboldalnak azzal, hogy pontosan ezt sugallja a nézőnek. Holott csak arról van szó, hogy egyes demokraták általánossá tennék az egészségbiztosítást, ingyenessé a felsőoktatást, bűntény helyett kihágássá minősítenék az illegális határátlépést, tisztességes bánásmódot biztosítanának a menedékjogot kérőknek. valamint komolyan vennék a Föld védelmét az éghajlatváltozás enyhítése érdekében.
Ez jelenti ma Amerikában a „balra tolódást”.
Az éles vita ellenére – mintegy szenzációs következményként – senkit nem rúgtak ki a Demokrata Pártból!
Ha valaki viccesnek tartaná az előbbi mondatot, akkor gondoljuk csak meg, mennyire elképzelhetetlen manapság egy hasonlóan kemény érdemi vita a vajdasági magyar hatalmi pártban, ahol egyetlen ember szava a parancs, és ha bárki ellentmond, azt azonnal kirúgják, hazaárulónak és népellenségnek bélyegzik – sőt bélyegeztetik meg még a külföldi hűbérúrral is. Kísértetiesen hasonlítva ezzel az amúgy oly szívesen átkozott „kommunista” módszerekhez.
De visszatérve az amerikai vitákra, a Demokrata Párt legsúlyosabb gondja az, hogy a valóban merész elképzeléseket feltételezhetően nehéz, vagy akár lehetetlen lenne„eladni” a társadalomban, olyan mértékben elterjedt a – hidegháborúból megöröklött és Trump által ravaszul felmelegített – rettegés a „szocializmustól”.
- Eszerint az állami egészségbiztosítás „szocialista” diktátum lenne. Nem számít, hogy jelenleg a magánbiztosítók akár 20 százalékon felüli profitot is húznak belőle, a gyógyszergyárak pedig akár ezerszeres áron bocsátják forgalomba a monopolista orvosságokat.
- Ugyanígy „elvetendő”, ha valaki ingyenes felsőoktatást próbálna biztosítani a lassan megfizethetetlenné váló állami és magánegyetemek helyett, noha a lakosság második legnagyobb adósságtételét (a házvásárlásra használt jelzáloghitelek után) éppen a tanulmányi hitelek képezik, és az új technológiák felhasználása meg továbbfejlesztése az eddigieknél egyértelműen nagyobb felkészültséget követel.
- Az egyik legnagyobb elutasításba ütköző javaslat a 2 (kettő!) százalékos szövetségi forgalmi adó, amiből mindezeket a fontos szolgáltatásokat meg lehetne oldani. Megjegyezzük, hogy az USA-ban nincs szövetségi forgalmi adó, csak a tagállamok és egyes városok vetnek ki ilyet. A legmagasabb kombinált (helyi és állami) forgalmi adót Oklahoma City (11,5%), ill. New York (11%) rója ki. Magyarországon a hasonló adó 27%, Szerbiában pedig 20%.
Ezért folyik a Demokrata Párton belül olyan heves vita arról, hogy – Barack Obamához hasonlóan – merész javaslatokkal álljanak elő a jövő évi választásokon, vagy inkább mérsékelt módosításokkal próbálják visszacsábítani a 2016-ban Trumpra szavazó ingatag választókat. (Emlékezetes, hogy Trump akkor is 3 millióval kevesebb szavazatot kapott, mint Hillary Clinton, de a konzervatívabb, vidékiesebb és kisebb lakosságú államokat preferáló szövetségi renndszer miatt győzött.)
Bernie Sanders és Elizabeth Warren a detroiti vita előtt (Fotó: Lucas Jackson, Reuters)
A legmerészebb tervekkel Bernie Sanders vermonti és Elizabeth Warren massachusettsi szenátor indul az előválasztásokon. Ők álltak a második tévévita első estéjén a központi szószékek mögött. Ők voltak egyben a párt mérsékelt szárnyát képviselő jelöltek – és a CNN kérdéseinek – célpontjai is. Miközben Sanders „demokrata szocialistának” tartja magát, Warren továbbra is kapitalistának nevezi magát. De mindketten kitartanak amellett, hogy csak radikális húzásokkal lehet megfordítani a kisembert sújtó jelenlegi állapotokat.
Arra a kérdésre, hogy ha Trump is kivonná a maradék 14 ezer amerikai katonát Afganisztánból, meg ő is, akkor mi különbözteti meg az elnöktől, Sanders így válaszolt:
„Az, hogy Trump egy patológikus hazudozó, én meg az igazságot mondom.”
Kivételesen jó teljesítményt nyújtott még a South Bend-i homoszexuális polgármester, az idén tavaszig szinte teljesen ismeretlen Pete Buttigieg is. Ez a második tévévita-forduló azért volt roppant fontos, mert az adománygyűjtési hajsza folytatásában egyre kevesebb jelöltnek marad esélye, hogy a 2020-as évre kellő szintű kampánykincstárat halmozzon fel. Így a szigorú szabályok miatt a szeptemberi harmadik fordulóban már várhatóan sokkal kevesebben léphetnek majd fel.
A második forduló második vitaestjére ma, szerdán kerül sor, szintén Detroitban, a CNN szervezésében.
Ezek a tévéviták természetesen nem oldanak meg semmit, de a demokrata jelöltek első tízes csoportja megmutatta, hogy nem félnek a nehéz kérdésektől, nem hazudoznak össze-vissza, és mernek nyíltan vitázni egymással. És már ez is óriási eredmény.
Nyitóképünkön a második demokrata tévévita első estéjén megszólaló jelöltek (b-j): Marianne Williamson szegényeket pártoló aktivista és sikeres közíró (Kalifornia), Tim Ryan szövetségi képviselő (Ohio), Amy Klobuchar szenátor (Minnesota), Pete Buttigieg South Bend-i (Indiana) polgármester, Bernie Sanders szenátor (Vermont), Elizabeth Warren szenátor (Massachusetts), Beto O’Rourke volt kongresszusi képviselő (Texas), John Hickenlooper volt kormányzó (Colorado), John Delaney volt szövetségi képviselő (Maryland), valamint Steve Bullock kormányzó (Montana).
