Nem először és minden bizonnyal nem is utoljára vonult ki Zorana Mihajlović kormányfőhelyettes és építésügyi, közlekedési meg infrastrukturális miniszter a munkatársaival a tízes közlekedési folyosóra, hogy ott négy napon át minden nap megtekintsék és felügyeljék a munkálatokat. Láttunk már ilyet korábban is, ami akkor is főleg a médiának szolgáltatott témát, s lehetett riportot készíteni az ellenzék által csak nemes egyszerűséggel utazó cirkusznak nevezett jelenségről.
Hogy a médiaérdeklődés még nagyobb legyen, a miniszter és kormányfőhelyettes Dušan Borković autóversenyzőt, a Szerb Haladó Párt tagját és támogatóját kérte fel sofőrnek, hogy végigautókázzanak a már elkészült 2,7 kilométer hosszú szakaszon. Történt ez három nappal azután, hogy az autóversenyzőt (amelynek két klubja 2017-ben mintegy egymillió eurót kapott a pancsovai önkormányzattól) végleg kizárták az idei TCR Európa-kupából, miután egy nőt visszalökött az autóba, majd megpróbálta letépni a versenyautó bal ajtaját, hogy a 25-ös rajtszámú sofőrrel négyszemközt tisztázza a problémáját, vagyis a pilótatársára támadt.
Borković egyébként is a „próbaidejét töltötte”, ugyanis tavaly, a monzai versenyhétvégén egy nézeteltérés után szintén kijött a sodrából, és ököllel támadt versenyzőtársa egyik rokonára…
Zorana Mihajlović a fent említett két funkción kívül még egyet betölt, ugyanis ő a nemi egyenjogúságért felelős koordinációs testület elnöke is, aki úgy döntött, olyan sofőrt választ magának, aki egy nőt lökött meg, s akinek a verseny utáni cselekedeteiért a Nemzetközi Autombil Szövetség előtt is felelni kell majd. Úgy tűnik, a jelenlegi államvezetésnek a nők jogaiért való küzdelemnél a párttársak megjutalmazása, népszerűsítése fontosabb, jóval előrébb található a prioritási ranglistán.
De talán nem is kellene ezzel foglalkozni, elintézhetnénk egy kézlegyintéssel, és annyival, hogy az ő dolguk, tegyék, ahogy jónak látják, ha a hatalom képes ilyen olcsó trükkökkel megvezetni a népet, akkor ott az emberek is hibásak.
Nekünk inkább azon kellene elgondolkodni, hogy tényleg szabad-e, hosszú távon megéri-e a vajdasági magyar érdekképviseletnek az aktuális szerb hatalom mögé teljes vállszélességgel beállni, feltétel nélkül mindenben támogatni, vagy van egy határ, amikor az ember képes azt mondani, hogy „az ilyenekkel” még a hatalom nyújtotta előnyökért és kényelemért sem tudok közösséget vállalni…
Az írás a Családi Kör július 25-ei számában jelent meg.
