A Városházától a Nemzeti Szállodáig Szabadkai séták (2.)

Az előző részben a városnézést a Dimitrije Tucović utcában látható csatornamunkás szobrával zártuk. Sétánkat innen folytatjuk, az utcán végighaladva elérkezünk a Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett, magyar szecessziós stílusban épült Városházához.

A Városházát nem hiába emlegetik szabadkai csodaként – mondja idegenvezetőnk, Novák Attila:

– Szerintem három okból is csoda: egyrészt azért, mert egy vidéki város – igaz, fejlődése csúcsán – ennyire ambícióktól túlfűtve megépíti az akkori Magyarország legnagyobb városházáját. Másfelől csoda az, hogy hány mester és milyen tempóval dolgozott, hogy ez az óriási épület két év alatt megépült, harmadrészt pedig a még két évig tartó belső díszítés is egy csoda!

A várfaltól a banktitkokat őrző szfinxig

A közelmúltban a Kereskedelmi, Turisztikai és Távközlési Minisztérium bizottságának határozatával Szabadka várost turisztikai célállomásként első osztályú turisztikai hellyé minősítették. Szabadka rengeteg kincset, látnivalót rejteget, melyeket sok helybeli sem biztos, hogy ismer. Most induló sorozatunkban ezeket mutatjuk be Novák Attila szabadkai idegenvezető segítségével. Turisztikai sétánkat a Barátok templománál kezdjük.

Nekünk Szabadkán három ilyen világszenzációnk is van: a Városháza mellett a zsinagóga és a Raichle-palota. Tudjuk, hogy Csáth Géza nagyon lesújtó véleménnyel volt a Városházáról, hogy „mint büszke kotlós rátelepszik a térre”, de tény, hogy az épület az elmúlt száz évben városunk jelképévé tudott válni. Nem biztos, hogy sokan tudják, hogy eredetileg egy neobarokk városházát terveztek Mária Terézia tiszteletére, aki 1779-ben a városnak szabad királyi városi rangot adott – mondja az idegenvezető.

A Városháza előtt található kék szökőkút is osztozik az újabb Kosztolányi-szobor sorsában, hiszen ez is egy új dolog, ami kritikákat kapott. Novák Attila szerint még ma is vannak olyan szabadkaiak, akik nem tudnak megbarátkozni a színével:

– Ugyanakkor itt is itt van az ellenvélemény: olyannyira merész volt a színválasztás, hogy pont azért jó, mert a kék szökőkút annyira elüt mindentől a környezetében. Ha valakinek kételyei lennének a szépségét illetően, akkor ajánlom, hogy vegyen részt a múzeum 12 órakor megszervezett városházi sétáján, menjen fel a toronyba, és fentről nézze meg! Erre vasárnap és hétfő kivételével minden nap van lehetőség. Föntről, a toronyból az is látszik, hogy a városban milyen sok a zöld felület – mondja Novák.

Következő állomásunk a főtér, ahol a színház és a könyvtár áll.

– Sokan nem tudják a könyvtárról, hogy valamikor kaszinó volt. A színház pedig tizenöt évvel korábban épült, mint ahogyan a városba megérkezett a vasút. Fontos tudni, hogy a vasút változtatta meg Szabadkát, mert addig egy poros, jelentéktelen városka állt itt. Az akkori városháza is egy kis jelentéktelen épület volt (a mai városházánk ugyanis már a harmadik), és építésszel sem rendelkezett, aki nagyobb épületet meg tudott volna építeni. Abban az időben a fiatal Skultéti János megkereste a polgármestert, és elmondta neki, hogy igény lenne színházra, amit ő szívesen megépítene, de nem tudja, hogyan kell, viszont szívesen megtanulná, ha ezt neki lehetővé tenné a város. A bölcs városvezetés két éven keresztül fizette a fiatalember utazásait Európában, hogy tanuljon és tanulmányozza, hogyan építenek máshol színházat. Ezután az akkori fogalmaknak megfelelően megépítette a szórakozás fellegvárát: egy épületen belül színház, szálloda, nagy bálterem, városi nagy cukrászda, vagyis minden, ami 1854-ben kulturált szórakozásnak számított, az épületben helyet kapott. Azt is kevesen tudják, hogy Blaha Lujza Szabadkán vált Blaha Lujzává, a színésznő itt kezdte karrierjét, és házasság révén itt kapta ismert nevét. A filmtörténet első Drakulája, Lugosi Béla is Szabadkán kezdte pályafutását – emlékeztet Novák Attila, aki szerint nagyon jó kis Drakula-szuvenírüzleteket lehetne létesíteni valahol a színház körül, és rámutatott, nagyon sok minden van, amiből a szabadkaiak tőkét kovácsolhatnának.

A Korzó túloldalán látható a müncheni szecesszió jegyében épült Arany Bárány Szálloda, vagyis mai nevén a Hadseregotthon. Ennek az épületnek a története azért érdekes, mert annak idején, amikor a nagygazdák az állomáson átadták terményeiket, néhány napra beköltöztek ebbe a szállóba, ahol többnapos mulatozás és dorbézolás következett.

– A színház utáni épület a volt kereskedelmi bank épülete, amit mindenki csak Putnik épületnek hív, azon is érdemes megnézni a részleteket, amelyek üzenetet hordoznak – hívta fel rá a figyelmet az idegenvezető:

– A méhkas, mint példakép, a mókus, ami ezt tovább erősíti, hogy időben készülni kell a szűkös időkre. A magyar szecessziós épületen az első emelet ablakai körül mindenki észreveszi a szíveket, de ha jobban megnézzük ezeket, akkor látjuk, hogy van szemük, szájuk, azaz a szívek igazából baglyok. Ha követjük az imént említett példaképeket, akkor a baglyok üzennek, hogy a kereskedelmi bankban bölcs emberek dolgoztak – magyarázta Novák Attila.

Két épülettel odébb a legszebb szabadkai neoreneszánsz palotába is érdemes bemenni, amikor nyitva van, mert ott egy fantasztikus lépcsőházat láthatunk. Továbbhaladva érkezünk ahhoz az épülethez, melyben egy ideig az Anikvárium kávézó kapott helyet, az volt valamikor a nemzeti szálló. Halbrohr Adolf tulajdonos nagyon találékonynak bizonyult: az egyemeletes szállodát, hogy nagyobbnak tűnjön, Budapesten így reklámozta: „a szálloda minden emeletén folyóvíz található.”

A következő részben Raichle Ferenc palotáját és annak környékét járjuk körbe.