Szabadkán is működhetne úgy a zsinagóga, mint Krakkóban vagy Prágában! Sok panasz érkezik az épület látogatóitól – A Szabadkai Zsidó Hitközség szerint figyelmen kívül hagyják az épület eredeti rendeltetését

A szabadkai séták témájú riportsorozatunkban szerettünk volna a szabadkai zsinagógáról is képriportot készíteni. Miután Illés Hajnalka, az épület koordinátora számunkra érthetetlen okokból ezt nem tette lehetővé, a Zsinagóga Alapítvány igazgató bizottságától pedig erre vonatkozó kérelmünkre egy hónap után sem érkezett válasz, a Szabadkai Zsidó Hitközséghez fordultunk.

A hitközség munkatársaival folytatott beszélgetés során kiderült, hogy mindannyian azt szeretnék, ha a zsinagóga itt is oly módon működne, mint Krakkóban, Prágában vagy éppen Budapesten, a Dohány utcában, ahol az épület sikeresen tölt be egyszerre vallási, turisztikai és kulturális szerepet, ez azonban Szabadkán jelenleg nem így működik. Az épület koordinátorával pedig nem csak szerkesztőségünknek volt kellemetlen tapasztalata.

Itt nincs helye a lármának!

Steinfeld Joshua, a hitközség elnöke, a szabadkai Zsinagóga Alapítvány igazgató bizottságának tagja elmondta, a zsinagógát gyakorlatilag a zsidó hitközséggel azonosítják:

– A hitközség nagyon büszke az épületre, de ez a város büszkesége, és ugyanakkor turisztikai látványosság is. Mi szeretnénk mindig pozitív hozzáállást tanúsítani a zsinagóga iránt, ezért szeretnénk azt mindig a legjobb fényben feltüntetni. Az egész világból érkeznek barátaink, akik eljönnek, akár előre bejelentkezve, akár egészen váratlanul, és a hitközségben bárkit megkérhetnek, hogy engedje be őket, ha meg szeretnék tekinteni a több mint százéves épületet. De itt kezdődnek a gondok. Az egyik probléma az, hogy a zsinagógának van egy munkaideje (keddtől péntekig 10-től 18-óráig, hétvégén 10-től 14 óráig – a szerz. megj., hétfőn zárva), de ez az épület turisztikai jellegű bemutatására vonatkozik. A hitközség külföldről érkező vendégeinek viszont ez gyakran nem felel meg. Amikor kinyitjuk az épületet, nem számítunk arra, hogy valaki majd elkezd velünk kiabálni, hangoskodni, hogy „most nincs munkaidő”, és megpróbál bennünket kizavarni az épületből. Ez bennünket és vendégeinket is megdöbbenti, és sajnos nincs az a mechanizmus, amellyel az efféle viselkedésnek megálljt tudnánk parancsolni. A hitközség tagjaival beszélgetve elmondhatom, hogy mások is ehhez hasonlókról számoltak be. Tehát itt egyáltalán nem a zsidókkal vagy a hitközséggel szembeni negatív magatartásról van szó, hanem az épület funkcióinak figyelmen kívül hagyásáról. Ez azon ismeretek hiányából fakad, hogy hogyan is kellene egy zsinagógát a világ minden tájáról érkező embereknek bemutatni. Itt nincs helye kiabálásnak, lármázásnak, sem a különböző dolgokra való hivatkozásnak. Az épületet affirmatív értelemben kell bemutatni, nem gondolkodván különböző bürokratikus és adminisztrációs dolgokról, melyek az adott pillanatban egyáltalán nem is fontosak.

Megpróbálták-e ezeket a problémákat az igazgató bizottság ülésén orvosolni?

– Az igazgató bizottság ülésein általában a működéssel és a pénzügyekkel kapcsolatos dolgokról beszélünk. Személyi kérdésekről eddig nem esett szó.

Vannak jó ötletek, de nincs, aki meghallgassa őket

A hitközség munkatársaival folytatott beszélgetésből kiderült, hogy számos jó ötlet és megoldás létezik, de nincs, aki meghallgassa és megvalósítsa őket:

– Az épület megmaradt zsinagógának is, azaz van egy vallási jellege. Ezért az odalátogató turistáknak – mivel ez egyúttal turisztikai attrakció is – megfelelő előírások szerint kell viselkedniük. Kipát kellene kapniuk, amikor belépnek a zsinagógába, ami egy turista számára érdekesebbé is tenné a tér megélését. Ezt elmulasztják, mert nincs elég kipa (szerk. megj.: a kipa a legjellegzetesebb zsidó viselet, a vallásos zsidó férfiak által viselt sapka), pedig a hitközség már többször adományozott ilyen sapkákat. A másik dolog, hogy valahogyan nem hozzáértően állnak a problémák megoldásához. Bizonyos kordonokat kellene felállítani, hogy a látogatók ne érjenek hozzá a lengőajtóhoz. A zsinagógában lévő illemhelyek az épületben tartandó koncertek, kongresszusok vagy más rendezvények látogatói számára készültek, ezért azokat a turistacsoportoknak nem kellene használniuk. Ezek olyasmik, amelyeket egy idegenforgalomban dolgozó személynek tudnia kell kezelni. Volt itt egy felkészülési időszak, amíg tartott a felújítás, ezeket mind át lehetett volna gondolni. Hét hónapja működik a zsinagóga mint idegenforgalmi látványosság, ezek a problémák pedig még mindig nincsenek megoldva – mondták a hitközség munkatársai.

Hogyan kellene megfelelően működtetni?

– Természetesen a hitközségnek szívügye a zsinagóga. A dolgok természetéből kifolyólag az emberek a zsinagógát a zsidókkal és a zsidó hitközséggel azonosítják. Ezért ennek úgymond „zsidósan” kellene működnie, lezserebben, megértőbben, egyszerűbben. Amit mi javasoltunk, hogy az egyszerűbb és átláthatóbb beléptetés érdekében állítsanak fel kordonokat, hogy a csoportok ne menjenek ellenőrizetlenül a karzatra, hogy ne használják tömegesen az illemhelyet. Az okos ember más példájából tanul, vannak olyan zsinagógák, amelyek turistaattrakciók, de vallási objektumként is működnek, mint például a Staronová synagoga Prágában és hasonlók. Meg kell nézni, hogy hogy működtetik ezeket, és egyszerűen át kell másolni. Nem kell semmi újat kitalálni, ki van ez már találva. Az a legnagyobb baj, hogy nem szakemberek gondolták végig, hogy hány és milyen képesítésű, tudású szakember kell egy ilyen típusú, világattrakciónak számító épület működtetéséhez. Nem is tudjuk felfogni, milyen kincs van a kezünkben, és ezt hogyan kellene hasznosítani. Itt, a hitközségben vannak nagyon jó ötletek, csak az a baj, hogy nincs, aki meghallgassa és végrehajtsa őket. Illés Hajnalkát senki sem irigyli, mert megpróbálja föltalálni magát azok között a keretek között, amelyeket valaki meghatározott neki, de az egésznek a levét a város, a zsinagóga és a hitközség hírneve issza meg, mert az épületet mindenki a városhoz és a hitközséghez köti – mutatott rá a hitközség elnöke.

A hitközség illetékesei beharangozták, hogy már nagyban készülnek az Őszi Zsidó Kulturális Fesztiválra, mely október 23-án kezdődik, és ötödik alkalommal kerül megrendezésre. A bevezető koncerten pedig, mint mindig, ezúttal is a helyi művészek fellépésén lesz a hangsúly.

Arra is rámutattak, hogy az épület biztonságát meg kell erősíteni, a hasonló épületeket máshol sokkal komolyabb rendszerekkel védik.

Tekintettel arra, hogy a Zsinagóga Alapítvány igazgató bizottságába három-három tagot delegál a hitközség mellett a város és a Magyar Nemzeti Tanács, a fentiekkel kapcsolatban kérdéseket intéztünk Bunford Tivadarhoz, a városi képviselő-testület elnökéhez, aki egyúttal a Zsinagóga Alapítvány elnöke is, valamint Hajnal Jenőhöz, az MNT elnökéhez. Amennyiben válaszolnak, azt jövő heti számunkban közöljük.

A riport a Családi Kör hetilap 2019. augusztus 29-ei számában jelent meg.

 

A SZABADKAI ZSINAGÓGA TÖRTÉNETE

A szabadkai zsinagóga, Európa második legnagyobb zsinagógája és a magyar szecessziós építészet gyöngyszeme 2018-ra lett teljes mértékben felújítva: a homlokzatokat Szabadka város és az Európai Unió eszközeiből állították helyre, a belső tér felújításához és az udvar rendezéséhez pedig a Magyar Kormány biztosított pénzt a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül, s ezzel teljesültek a feltételek az épület kulturális, vallási és turisztikai célú hasznosításához.

A város csak a szabadkai zsidók megismételt kérelmére engedélyezte az első zsinagóga építését 1799-ben. A templom felépítéséig istentiszteletet magánházaknál tartottak. Ebben az időben létesítették a Szentegyletet – a Chevra Kadisát is, amely azóta viseli gondját a zsidó temetőnek és temetéseknek. Szabadka első rabbija Léb Hirschmann volt. Hosszú és áldásos működés után 1860-ban halt meg. A Nagyzsinagóga impozáns épülete Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) ismert budapesti építészek szecessziós stílusjegyeivel mindössze egy év alatt épült fel. Az 1903-as őszi nagyünnepek idején avatták fel. A Szabadkai Zsidó Hitközség élén ekkor a kiváló író, Milkó Izidor állt, és Singer Bernát volt a főrabbi.

A zsinagóga Szabadka első szecessziós stílusú épülete. Egyedülálló központi térkiképzésű szecessziós zsinagóga. Építészeti, konstrukciós és iparművészeti remekmű. Az épület értékét Róth Miksa üvegablakai, valamint a pécsi Zsolnay-gyár színes cserepei és kerámiadíszei teszik európai egyediséggé és a magyar stílus egyedülálló példájává a zsinagógaépítészetben.

A zsinagóga külső és belső terének kiképzésével, bútorzatával és minden részletével egy egységes műalkotás. Az épület térkoncepciója és szerkezeti kiképzése egyedi: a nyolcszögletű főkupolát tartó nyolc acéloszloppal hangsúlyozott magas kupolatér, amelyet egy vékony rabitzhálóból kiképzett önhordó héj borít, monumentális és lélegzetelállító. A négy világtájat jelképező négy kis mellékkupola fölé emelkedik a világmindenséget és az Örökkévaló állandó jelenlétét jelképező főkupola. Ezt a hármas kiképzésű főkupolát nyolc tartó acéloszlop hordozza.

A zsinagóga Zsolnay-cseréppel fedett óriási főkupolája a zöld, az okker és a kék színek napfényben szikrázó játékával messziről meghatározója a város sziluettjének. Az épület alapjában zömök, de a magasabb régiókban ez felbomlik, megtörik, és a díszítőelemek játékosságával feloldódik. Az egész szerkezetet az uralkodó hármas magassági osztással kiképzett főkupola zárja le, ezzel is hangsúlyozva a zsinagóga központi térkiképzését.

A zsinagóga homlokzata színében, sima felületeivel és a vörös tégla, illetve terrakotta díszítésével eléggé visszafogott. A belső tér ezzel szemben formagazdagságával, merész térkiképzésével és virágmintázatával a magyar népművészet pezsgő, vidám és színes képét mutatja. A homlokzat növényi díszítőelemei, a liliomok, szegfűk és rózsák, a pávaszemek kiteljesedve köszönnek vissza a belső tér színes üvegein és falfestésén. Az élénk színű művészi igényű vitrázsokat Róth Miksa (1865–1944) híres műhelye készítette, és azok lélekemelő csodálatos fényhatásokat ajándékoznak a zsinagóga belterének.

A szabadkai zsinagógát 1974-ben nyilvánították műemlékké, és helyezték védelem alá. Az épület 1990 óta különösen fontos műemlék státussal rendelkezik. A Szabadkai Zsidó Hitközség 1979-ben kénytelen volt a város önkormányzatának ajándékozni az akkor már megromlott állagú épületet, azzal a kikötéssel, hogy a város felújítja azt. A szabadkai zsinagógát 2014-ben építészeti egyedisége, európai kultúrtörténeti jelentősége és igen rossz állapota miatt Európa hét legveszélyeztetettebb kultúrtörténeti emléke közé sorolták. A belső tér igen összetett és mindenre kiterjedő restaurálása, valamint a zsinagóga udvarának méltó rendezése határidőre, 2017 végére befejeződött. A felújított zsinagógát Szerbia államfője, Aleksandar Vučić és Magyarország kormányfője, Orbán Viktor 2018. március 26-án nyitotta meg, a zsinagóga vallási felavatására pedig 2018. május 7-én került sor.

A zsinagóga a szabadkai zsidók imaháza és a zsidó közösség történelmének és kultúrájának tárgyiasult hordozója, ezek a jegyek állandó kiállítás formájában kerülnek bemutatásra a lakosság, a hazai és külföldi látogatók előtt.

Forrás: Szabadkai Zsidó Hitközség