Az N1 honlapján jegyzetíróként is tevékenykedő Dragoljub Petrović Ana Brnabić miniszterelnök párttagságáról (a múlt héten jelentette be, hogy belépett a Szerb Haladó Pártba) ír szatirikusan. „El kell mondanom, hogy elkezdtem azon gondolkodni, belépek az SZHP-be” – jelentette ki a miniszterelnök a Nedeljniknek adott interjújában pontosan egy éve, október 11-én. Petrović szerint ez egy történelmi pillanat volt, mert bebizonyosodott, hogy Ana Brnabić néha gondolkodni is szokott, de az emberiség többi tagjától eltérően, ő világgá kürtöli azt a pillanatot, amikor elkezd gondolkodni.

– Három, négy, most! Kezdeeeem! – imígyen szokott felkiáltani Ana Brnabić munkaideje közepén.  Majd az irodája elé kiteszi a „Gondolkodás folyamatban!” táblát, úgy, ahogy ki szokták tenni a „Munkálatok folyamatban!” táblát – írja a szerző és arra utal, hogy a miniszterelnök a „Gondolkodom, tehát vagyok” filozófiai mozzanatot követve próbálja így nyomatékosítani, hogy létezik.

– Ez a folyamat Ana Brnabićnál elhúzódhat. Ugyanis kétféle elmélet létezik, milyen Ana Brnabić gondolkodásának folyamata. Egyesek úgy vélik, Ana Brnabić úgy funkcionál, hogy közben egyáltalán nem gondolkodik. Az SZHP-ben szeretik az ilyen gondolkodókat. A másik elképzelés szerint Ana Brnabićnak egy kicsit több időre van szüksége, hogy megértse, mi történik körülötte. Ezen elképzelés hívei győztek csütörtökön.

„Kutatásaink most már teljesen pontosak: Ana Brnabić valóban egy kicsit analóg, de gondolkodik! A gondolkodás megkezdésétől annak befejeztéig pontosan 365 napra van szüksége. Ennyi idő kell a Földnek, hogy megkerülje a Napot, és ennyi időre van szüksége Ana Brnabićnak, hogy végig gondoljon mindent, így a Szerb Haladó Pártba történő betagosodását is! Fantasztikus felfedezés!” – továbbítja a szerző a Hosszú Gondolkodás és Hosszú Eszpresszó Intézete kutatóinak felfedezését.

Petrović a miniszterelnököt a világon az első olyan embernek nevezi, aki egy olyan pártba lép be, amelynek már a tagja volt, lelkiekben mindenképp. És az univerzum első olyan emberének, aki egy évet gondolkodik azon, hogy tagja lesz-e valaminek, aminek már tagja, de úgy tűnik tudtán kívül.

– Azt, hogy miért nem tudott róla, megtudják 365 nap múlva, miután egy kicsit elgondolkodik a dolgokon… – írja Dragoljub Petrović.

Az eredeti írást ide kattintva olvashatják.

Betegség

A koszovói parlamenti választásokra Szerbiában leadott szavazatokat tartalmazó és állítólag megmérgezett borítékokról ír Dejan Ilić a Peščanik portálon. A szerző nem hiszi, hogy lenne valóságalapja a történetnek, és arra emlékeztet, hogy nem ez az első ilyen, vagy nagyon hasonló Koszovóhoz kapcsolódó történet. Ez az ottani politikai ellenállás hagyománya – mondjuk ki nyíltan: Koszovóban nyíltan és brutálisan hazudnak, ugyanúgy, ahogy Szerbiában is.

Vučić „az albánokat” azzal vádolja, hogy „beteges céljaik” vannak.

– Mi valójában Vučić „albánjainak“ „beteges célja”? Ők azt akarják, hogy ne kerüljön az az egy miniszter a kormányba, aki Vučić Szerb Listáján szerepelt. Vučić értelmezésében, ha nem kerül be a kormányba valaki a Szerb Listáról, akkor a kormányban nem lesz „szerb”, ami a koszovói alkotmány megsértését jelentené. Tehát, csak a Vučić Szerb Listájáról érkező „szerb“ az a „szerb“, akire vonatkozik az alkotmány.

„Az albánoknak” az a céljuk, hogy a már megünnepelt 10:0-s vučići győzelmet megmásítsák – ugyanúgy az ő győzelmévé –, és 9:1 legyen az eredmény. Az az egy, egy másik szerb listáról, elég lenne, hogy a koszovói kormányba egy másik „szerb” kerüljön be, és ne valaki Vučić listájáról. Vučić szerint ez beteges, ugyanis valami miatt azt gondolja, hogy az ő kizárólagos joga ráütnie hívei homlokára a „szerb” pecsétet. De ez mind, így egészébe véve beteges. A legbetegebb az egészben az, hogy az egyik lopó, csaló bepanaszolja a másik lopót, csalót a harmadik lopónál, csalónál – véli Ilić, hozzátéve: Vučić azokat a „nyugati partnereket” vádolja azzal, hogy az „albánokkal” karöltve akarják ellopni a „szerbek” szavazatait, akikkel közösen éppen a szerbiai választások elcsalását tervezi.

A szerző megjegyzi, azok a „nyugati partnerek” részt vettek a „szerbek” által leadott szavazatok elcsalásában a mostani koszovói választáson. – Vučić álmodni se merhetne arról, hogy 10:0-ra nyerjen, viszont csak az ilyen győzelem a győzelem szerinte, a 9:1 már vereség; megsemmisíteni az ellenfelet, lenullázni, csak ez jelent Vučić számára a győzelmet.

A Peščanik cikke ide kattintva érhető el.

Miért nem vagyunk Magyarország?

Jasmina Lukač, a Danas jegyzetírója a magyarországi önkormányzati választások után hasonlítja össze a magyarországi és a szerbiai ellenzéket. Mint írja, most, hogy Orbán az ellenzékkel szemben alulmaradt Budapesten, sokan okoskodnak a szerbiai ellenzék harcáról is: arról, hogy le kellene mondani a bojkottról, és el kell kezdeni felőrölni Vučić rendszerét azzal, hogy az ellenzék előbb néhány várost venne el tőle – ami az SZHP hatalma végleges megdöntésének lehetne az első állomása.

– A baj viszont a téves időzítés – nálunk az erre megfelelő pillanatot elszalasztották. A politikában és a magánéletben is, ha valamit nem akkor és úgy csinál meg az ember, amikor és ahogyan kell, később nehezen vagy egyáltalán nem tudja azt kijavítani – állapítja meg Lukač, majd felteszi a kérdést, hol voltak ezek a hangok, vélemények 2018-ban – a belgrádi kampány idején –, amikor esély is lehetett volna a felsoroltakra. Közülük hányan támogattak ilyen-olyan listákat, amikor egyértelmű volt, ahogyan 2014-tól mindig, hogy amikor a valamikori Demokrata Párt két listán indul a választáson, azzal hihetetlen szívességet tesz Vučićnak? – kérdezi a szerző.

Az eredeti írást itt találják.

A szerb társadalom erkölcsi széthullása

Slobodan Petković, a Belgrádi Egyetem nyugalmazott tanára vendégszerzőként a Danasban írt jegyzetében arra figyelmeztet, hogy a történelem nem ismer olyan közösséget, amely egy erkölcsi széthullás után életben tudott volna maradni. Minden fejlődő társadalomnak arra kell törekednie, hogy tagjait az erkölcsi autonómia szellemében képezze, valamint egy szabad és erkölcsileg felelős személyt neveljen belőle. Kizárólag a totalitárius rendszerek a szolgalelkűség megszállottjai, írja Petković.

– Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Szerbiában a többpártrendszer bevezetésekor kezdődött meg a szerb társadalom erkölcsi széthullása. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azt megelőzően az erkölcsi állapot ideális lett volna – állapítja meg a nyugalmazott egyetemi tanár, aki szerint az október 5-i események után vette kezdetét az erkölcsi felépülés, amikor megszűnt a közvélemény gátlástalan manipulálása, és enyhült a társadalmon belül feszültség. Itt is elismeri, hogy nem volt minden tökéletes, de azzal, hogy a vezető pártok valóban Európa felé vették az irányt, az akkori DOS vezetőit tisztelték Európában és a világban.

– A fejlődés és a társadalom erkölcsi megújulásának időszaka sajnos nem tartott sokáig. Az SZHP és Aleksandar Vučić hatalomra kerülésével megkezdődött a szerb társadalom erkölcsi széthullásának végső fázisa. Vučić, az ország összes polgárának elnökeként rögvest két csoportra osztotta a társadalmat, az egyiket magasztalta, a másikra ördögként tekintett. A közvéleménnyel történő manipuláció soha nem tapasztalt méreteket öltött – állapítja meg Petković, aki szerint a történelem során Szerbia arról volt ismert, hogy együtt érzett a szerencsétlenül járt emberekkel, de most Vučić rezsimje nem engedélyezi ezt – megsemmisült a társadalmi szolidaritás és az emberi méltóság.

– Mindazok után, ami Szerbiában történik, fel kellene tenni a kérdést: Vučić híveinek vajon van lelkiismerete? Tudatában vannak-e a szerb társadalom erkölcsi széthullásának? – kérdezi a szerző.

A teljes cikk itt olvasható.