Kovács Ilonka egyedül is el tud még maga körül végezni, és nincs kiszolgáltatva másoknak, pedig az újvidéki néni most ünnepelte 105. születésnapját. Hagyományosan az idén is a belvárosi templomban ünnepelték meg a születésnapját, írja a Vajdasági Rádió és Televeízió honlapja. Kovács Ilonka 1914. október 15-én született Topolyán. Újvidékre lányként költözött a ’30-as évek elején. Két gyermeke, négy dédunokája és egy ükunokája van. Varrónőként dolgozott.

Kovács Ilona: Nem kívántam már ilyen nagy ünnepséget, szerényebben csak.
Erhard Róbert, plébános: Ilonka néni, elgondolkodott azon, hányan élnek a Földön, akik 105 éves korban vannak?
Kovács Ilona: Hát nem nagyon vannak, még 100 se… még 90 se nagyon… legtöbben meghalnak 60–70 év között.
Erhard Róbert, plébános: És szép érzés 105 évesnek lenni?
Kovács Ilona: Hát szép érzés. Ha nem fájna ennyire minden, akkor nagyon szép érzés volna, mivel nagyon sokat kínlódom, így nem nagy örömöm van benne.
Erhard Róbert, plébános: Látja, mindenki hogy örül most magával együtt?
Kovács Ilona: Örülünk. Most jelenleg nem is fáj úgy, ha a Jóisten talán úgy adja… hogy ne fájjon.

Idős kora ellenére Kovács Ilonka néni továbbra is aktív tagja a közösségnek. Erhard Róbert plébános szerint példaértékű, hogy a törékeny, 105 éves néni minden vasárnap részt vesz a szentmisén.

– Az isteni gondviselés az, amikor napról napra hordoz bennünket, amit Ilonka néni is mond, elhiszem… és azt hiszem, elhisszük, hogy rengeteg mindenféle érte az életben, de az, hogy felemelt és hogy itt van, mit tett ő hozzá, vagy mit vett el, vagy miben volt a közreműködés, de nyitott volt, és azt hiszem, hogy ez a titka vagy a rejtélye annak, hogy az ember megtalálja azt a megnyugvást, amit ő hordoz, mondta Erhard Róbert.

Kovács Ilonka néni egy hatalmas virágkosarat kapott születésnapjára a közösségtől, az ajándékot nagyvonalúan a templom díszítésére ajánlotta fel. Emlékül csupán egyetlen szál vörös rózsát vitt magával.

Az RTV riportja:

Nyitókép forrása: Pannon RTV