A szabadkai Városháza, mely a település szimbóluma és számos helyi intézmény otthona, beázik és teljes felújításra szorul, erről Gordana Vujnović Prćić építész, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa beszélt a Szabad Európa Rádiónak.
„Elindult egy kezdeményezés a Városháza felújításáért, de a megvalósításhoz pénzre van szükség, méghozzá nem kevésre. Azt gondolom, a tető rendbe tétele a legsürgősebb, mert az már aggasztó állapotban van, és mielőbb meg kellene kezdeni a felújítását. A díszterem plafonján folt keletkezett és ez már riasztó jel, mielőbbi intézkedésekre van szükség a beázás megfékezése érdekében” – figyelmeztet Vujnović Prćić.
A Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai pontosan átérzik a probléma súlyosságát, hiszen irodáik, melyek a Városháza tetőterében vannak, ugyancsak beáznak.
Gordana Vujnović Prćić: Mielőbbi intézkedésekre van szükség a beázás megfékezése érdekében. Fotó: Natalija Jakovljević
„Elkoptak a lépcsők, a kőburkolat elhasználódott, potyog a vakolat, az ablakok nem záródnak és korhadtak, szóval a Városháza nagyon rossz állapotban van” – szögezte le Vujnović Prćić.
Az építész hozzátette, hogy általánosságban rossz állapotúak az épületek, de az intézet csak kezdeményezéseket terjeszthet elő, olyan pénzforrásokkal azonban nem rendelkezik, melyek az épületekbe való beruházásokhoz szükségesek. Vujnović Prćić azt is elmondta, hogy Szabadka rendelkezik olyan restaurátorokkal, akik az objektumok felújításával foglalkoznának, viszont nincsenek fém- és bőrrestaurátorok.
Riasztó állapotban a plafon. Fotó: Natalija Jakovljević
Viktorija Aladžić, a szabadkai Építőmérnöki Kar docense rámutatott, hogy a pénzhiány miatt számos épületet nem tudnak megfelelő módon karban tartani, de amennyiben van is pénz, a városból hiányoznak azok az iparos mesterek, akikre szükség van egy olyan igényes épület felújításánál, mint például a Városháza.
„Nagyon problémás, hogy az iparosok nem bírják, nem tudják és nem képesek felújítani az épület bizonyos részeit, legyen szó fáról, vakolatról, a gipsz ornamentikáról, vagy a fém- és vasmegmunkálásról. Így aztán ezeket az elemeket új anyagokra, új technikai megoldásokra cserélik, ez pedig nem az öröksőg megőrzését jelenti, hanem azt, hogy a régit valami újra cseréljük, ami csak hasonlít ahhoz, ami az építészeti örökség valódi értékét jelentené” – mutatott rá Aladžić és hozzátette, a problémák megoldását rendszer szinten kellene kezelni, amire jó példa a Zsinagóga felújítása.
„Ezt amennyire csak lehetett jól és minőségesen csinálták, ugyanakkor nem használták ki a lehetőséget, hogy a munkák során helyi mestereket képezzenek ki, ugyanis több épületünk állapota is riasztó” – fogalmazott Aladžić.
Viktorija Aladžić: A problémákat rendszer szinten kell kezelni! Fotó: Natalija Jakovljević
„Ami a középületeket illeti, a zöld szökőkúttól a városházáig… Ha sétát teszünk a városban és körbenézünk, láthatjuk, hogy a Városháza széthullik. Felvetődik a kérdés, hogy meddig fogjuk ezt tűrni, a város meddig tűri, hogy széthullik a homlokzat és beázik a tető” – tette fel a kérdést Losoncz Tibor építészmérnök.
A Szabad Európa Rádió megkeresésére a városi közigazgatás írásban válaszolt. Közleményükben azt írták, hogy az év végéig a horvát-szerb határon átívelő projektum keretében elkészül majd a Városháza felújítására vonatkozó tervdokumentáció.
„A tervdokumentáció magába foglalja a Városháza tetőszerkezetének és tetőterének, és azon helyiségek felújítását, melyekben a Községközi Műemlékvédelmi Intézet és a Történelmi Levéltár működik. A tervdokumentáció kidolgozása az előfeltétele annak, hogy pályázni lehessen a városháza felújítására” – áll a közleményben.
