A világsajtó ezen a héten sokat foglalkozott a dél-amerikai, különösen a chilei és az ecuadori helyzettel, de a Német Szövetségi Bank (Deutsche Bundesbank) a nyugdíjhatár 70 évre való emelésének javaslatával, valamint a bérleti díjak szabályozásával is. Ezenkívül érdekes a kanadai választások eredménye, ahol Justin Trudeau miniszterelnök győzött ugyan, de elveszítette abszolút többségét az alsóházban. Magyarország természetesen az 1956-os forradalomra emlékezett.

Latin-Amerika újra válságkontinens

A különféle latin-amerikai válságokról az olasz La Repubblica ezt írja:

„Nemcsak Chilében van baj. Lázadás, rendkívüli állapot kikiáltása, most pedig kijárási tilalom és katonai járőrök az ország utcáin. A múlt héten Ecuador volt soron. Húszezer bennszülött ostromolta Quitót, kiűzte az elnököt, rabolt és felgyújtotta a fővárost. Nem is beszélve Argentínáról, amely a fizetésképtelenség szélén áll, ahol a lakosság fele szó szerint éhezik. És Bolíviáról, ahol tűzvész pusztított több millió hektár erdőt és földet leégetve, és ahol Evo Morales életfogytiglani pozícióra vágyik. Kolumbiában, ahol a gerillákkal kötött békemegállapodás rendült meg, ahol a legtöbb társadalmi és környezetvédelmi aktivistát megölték, de a coca-termelés viszont új rekordot ért el. Nem is szólva Brazíliáról, ahol az elnök képtelen bármit is tenni a gazdaság fellendítésére, ami persze egyre inkább megosztja az országot és növeli a szakadékot a kevés gazdag és a sok szegény között. Ennek a komor forgatókönyvnek a vége Venezuela. A jobboldal nem képes a kormányzásra. Latin-Amerikában új szelek fújnak. A baloldal ismét megjelent a színen. De valójában neki sincs semmi ötlete, hogy mit tegyen, ha hatalomra kerül.”

Ég Latin-Amerika oázisa

A spanyol El Mundo így kommentálja a chilei zavargásokat:

„De az Andok-állam súlyos közrendi válsága már régóta bejelentkezett. A látszólagos normalitás mögött óriási társadalmi egyenlőtlenségek rejtőznek az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődése ellenére. Sebastián Piñera államfő néhány nappal ezelőtt azzal dicsekedett, hogy Chile, Latin-Amerika oázisa bajba jutott. Pedig ez az ország egyfajta stabilizátor a populista uralom alatt álló régióban. Ma ez az oázis, ahol a zavargások során több mint 700 embert tartóztattak le és 100 megsebesült, lángban áll.”

A támogatott benzinárak fájnak

A Dagens Nyheter liberális stockholmi napilap az üzemanyagárak emelkedése elleni ecuadori tiltakozásokról ezt írja:

„A világ számos országában szubvencionálják az üzemanyagárakat. Ez ostoba dolog, drága és káros az éghajlatra. A Nemzetközi Valuta Alap szerint Kína ajándékozza a legtöbb szubvenciót az üzemanyagokra, az Egyesült Államok követi, és még India is évente több mint 200 milliárd dollárt költ erre a célra. Ehhez még hozzájárulnak negatív értelemben a környezetvédelmi és egészségügyi hatások. Minél olcsóbbak a fosszilis üzemanyagok, annál nagyobb a szén-dioxid-kibocsátás. Ecuadorban és Indiában az állam és lakosai egyaránt profitálhatnának a támogatások eltörléséből. A célzott támogatások előnyösebbek a szegények számára. És a benzin meg a szén mesterségesen fenntartott ára nélkül az állam okosabb beruházásokat hajthatna végre.”

Svédország jobban teljesít

A freiburgi Badische Zeitung azt írja, hogy a Német Szövetségi Bank (Deutsche Bundesbank) számításai szerint a nyugdíjkorhatárt 2070-re 70 évre kell megemelni:

„A 70 éves nyugdíjkorhatárról folytatott vita szinte fölösleges, mivel a fekete-vörös kormánykoalíció már el is döntötte, hogy 67 évre emeli a nyugdíjkorhatárt, tehát jelentősen és ezt megteheti parlamenti többségével. A svédek megmutatják, hogy mi ennél a jobb helyzet. Ott a kormány követi azt a felismerést, miszerint sok idősebb ember nem akar teljesen kiszállni a munkából, hanem vagy kevesebbet akar dolgozni, vagy szakmai úton akar valami újat kipróbálni. A kormány megnyitotta nekik ezt a lehetőséget, különösen a nyugdíjba vonulás iránti rugalmas átmeneti szabályokkal. Svédország jobban éri el ezt a fontos célt, mint Németország – azt a célt, hogy a lehető legtöbb idős ember továbbra is részt vegyen a munkában.”

A bérleti fedezet jobb, mint semmi

A liberális cseh Hospodárské noviny dicséri a berlini lakbérszabályozást:

„A bérleti díjak szabályozása nem jó megoldás hosszú távon a lakásválságra. De a heves lakáshiány idején, ami nemcsak Berlinben, hanem Prágában is észlelhető, ez az egyetlen lehetséges hatékony intézkedés. Mindkét város új lakosság beáramlásától szenved. Berlin évente 40.000–50.000 emberrel növekszik, és az új otthonok építése nem tart lépést a növekvő lakáskereslettel. Berlint lehet kritizálni a baloldali lakáspolitikájáért, de a német főváros legalább rövid időn belül megpróbálja megoldani a problémát. Prágában a városi tanács csak beszél, de nincs semmi konkrét javaslata. Ezért jobb a bérleti díjakat szabályozni, mint a szót szaporítani, ami semmihez nem vezet.”

Kanada megosztott ország lett

A Frankfurter Allgemeine Zeitung a kanadai alsóházi választásokról ezt írja:

„A kanadai alsóházi választások kimenetele lényegében olyan lett, amilyennek megjósolták. A Justin Trudeau vezette liberálisok azonban nem érték el a várt abszolút többséget. A komor jövőbeli forgatókönyvnek két fő oka van: a québeci szavazók ismét megmutatták, hogy politikailag kiszámíthatatlanok. És az ország nyugati része távolabb ment, mint valaha Közép-Kanada nagyvárosaitól. Pontosabban: a liberális uralkodó párt hatalmát az ontarioi és Québec-i városokban nyeri meg. Másrészt, a nyugati oldalon előnyük elhanyagolható mennyiséget tesz ki. Így Kanada megosztott ország lett.”

Világvevő

A budapesti ÉS (Élet és irodalom) c. hetilap így emlékezik az 1956-os forradalomra:

„A vezetékes rádió a konyhaasztal fölött kapott helyet, apám reggel bekapcsolta, szólt egész nap… Három rövidhullámú sávja volt a készüléknek, ez azt jelentette, hogy az Amerika Hangját, a BBC magyar adását, de mindenekelőtt a Szabad Európát könnyen be lehetett fogni rajta, bár nem feltétlenül volt érdemes. Zavarták. …56 októberében minden megváltozott. Estefelé a szobánk megtelt emberekkel, jöttek a szomszédok, rokonok, ismerősök, sámlit is hoztak magukkal, mindenki arra törekedett, hogy készülékhez közel eső helyet kaphasson. Némely férfiak pálinkát hoztak, némely asszonyok süteményt. Valójában senki sem értette, mi történik Budapesten és az országban, azt viszont tudni lehetett, hogy nagy dolgok történnek, forradalom van, figyelnünk kell. Ablakok lefüggönyözve, hogy ki ne menjen a hang, szoba konspirációs megfontolásból elsötétítve, csak a skála és a varázsszem világított, közben jöttek a hírek szakadatlanul.”

Hatalmas erdőtüzek Bolíviában (Fotó: OpenDemocracy)