Ötven évvel ezelőtt, 1969. október 29-én léptek be először egy távoli számítógépbe az ARPANET nevű hálózat (az Internet elődje) segítségével. Egyesek ezt a napot tartják az amerikai szövetségi kormány által finanszírozott fejlesztésű, majd ingyenesen közhasznúvá tett, ma már világméretű összeköttetést biztosító, hihetetlen bonyolultságú rendszer születésnapjának. Más dátumok is forognak a „digitális éterben” – például az első email elküldésének napja –, de egyik sem teszi korábbra a nagy eseményt, mint a mai.
Egy, ma már ósdinak kinézésű billentyűzet, az ITT cég teletype készüléke szolgált arra, hogy a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i campusáról (UCLA) egy programozást tanuló diák, Charley Kline a helyi SDS Sigma 7 számítógépről megpróbáljon belépni a 600 kilométerrel északabbra, a Stanfordi Egyetem kutatóközpontjában működő SDS 940 típusú számítógépbe.
Az ARPANET-nek annak idején mindössze négy csomópontja volt: a két említetten kívül egy a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán, valamint a negyedik a Utahi Egyetem Számítógépiskolájában. Az ARPANET a fejlesztést irányító kormányintézetről kapta a nevét: Advanced Research Projects Agency Network (Fejlett Kutatóprojektumok Ügynökségének hálózata, ami az USA védelmi minisztériumának a tudományos intézete volt) .
Kline este 9-kor kezdte gépelni a login (belépés) szót – ám az L és az O billentyűk lenyomása után a számítógép lefagyott és újra kellett indítani. Ez a művelet annak idején több mint egy órát vett igénybe, úgyhogy a következő próbálkozásra csak 22:30-kor került sor — de akkor már sikeresen. A nagy esemény emlékét hivatalosan egy kézzel írott feljegyzés örökítette meg, amelyet ma a kaliforniai Mountain View-ban lévő Számítógéptudományi Múzeumban őriznek.
Fél évszázad alatt nemcsak a „belépés” vált könnyebbé, hanem a számítógépek és az azokat összekötő hálózatok a világon mindenütt elérhetővé váltak több milliárd ember számára. A mai egyetemisták el sem tudják képzelni a világot az élet minden területét át- meg átható információs rendszerek nélkül.
Ma a legnagyobb kihívás talán az, hogyan őrizzük meg az emberi méltóságot és a valós információtartalmat a gazdasági és állami hatalmasságok, valamint az Internetet alattomos célokra használó sötét erőktől.