Nem a libamáj a legnagyobb gond

A New York-i Városi Tanács október végén hozott határozata alapján 2022-től nem szabad hízlalt libamájat forgalmazni és felszolgálni a város területén, ahol jelenleg több mint ezer étteremben lehet azt kapni. (Kalifornia már tavaly hozott hasonló határozatot.) Az amerikai és a francia libatenyésztők mellett a hungarikumot is érinteni fogja ez a rendelet. A francia L’Union regionális napilap ezt írja a libamáj New York-ban történő értékesítésének tilalmáról :

„A megközelítés tiszteletreméltó, de ugyanakkor aggasztó is, mert nem ismertek a határai. Ha az amerikaiak betiltják a libamájat, akkor egyszersmind tartózkodniuk kell attól is, hogy 46 millió pulykát fejezzenek le Hálaadás-napra. És a hormonkezelt marhahúsról is le kellene mondaniuk. Meg a klórról is a csirkében. A baj tulajdonképpen nem a foie gras betiltása, hanem az iparral szembeni háborúskodás. Mert jobb egy szabadban táplált kacsának lenni, mint egy szűk ketrecben nüvekvő csirkének. ”

Nagy-Britanniának csak ártana egy munkáspárti kormány(?)

Az előrehozott brit választásokról sem egységes a sajtó véleménye. Tudni kell azonban, hogy a brit médiapiacot a szélsőségesen konzervatív ausztrál-amerikai médiamágnás, Rupert Murdoch uralja – cégbirodalmának néhány évvel ezelőtti gyalázatos korrupciós és lehallgatási botránya ellenére.

A londoni Sunday Times a december 12-ére kitűzött brit előrehozott választások eredményét így látja:

„A munkáspárt győzelme után agresszív államosítási programot indítana, és a gazdaság sokkal nagyobb részét állami ellenőrzés alá vonná. Margaret Thatcher reformjai (nem utolsósorban a szakszervezetek reformja) nagyobb erősödést hoztak nekünk, mint európai társainknak. A munkáspárt azonban Angliát ismét Európa beteg emberévé tenné. Tervük ugyanis az, hogy a magánvállalatok részvényeinek tíz százalékát – ami mintegy 300 milliárd fontot tesz ki – a munkavállalóknak való átadására kényszerítsék, ami valójában egy hatalmas vagyonelrablás lenne. (…) A nemzetközi gazdaság reakciója az lenne, hogy Nagy-Britanniát nem tekintenék többé befektetésre alkalmas térségnek. Azok, akik képesek lennének székhelyüket és tevékenységüket máshová áthelyezni, ezt tennék. És ezek miután egyszer elhagyták az országot, nem térnének többé vissza. Igy mindannyian évekig szenvednénk. ”

A The Telegraph konzervatív brit lap egyetért Donald Trump figyelmeztetésével a munkáspárt választási győzelméről:

„Helyesen figyelmeztet Donald Trump arra, hogy Jeremy Corbyn hivatalban jutása sokféle kárt okozhatna Angliának. És míg Nigel Farage saját jövőjére gondol, a Brexit-pártnak foglalkoznia kell azzal a veszélyeztetettséggel, hogy az EU-ból való kilépés a szavazókat megosztja és a munkáspártot hozhatja a hatalomra. Corbyn egy magántulajdon eltulajdonításán alapuló társadalomról alkotott elképzelése nem csupán idióta. Ez romboló hatással van a társadalom erkölcsi gerincére is. Ha valaki azt szeretné tudni, hogy mi történik, amikor egy radikális mozgalomnak vagyonelkobzás a célja, akkor nézzen Venezuelára, ahol a gazdaság elhalt és az emberek éheznek, amíg a kommunisták természetesen jobban teljesítenek.”

Keserűség a végsőkig: Törökország szemet huny a terrorizmus kockázatára

Törökország a terrorista Iszlám Állam (IS) támogatóiról a Neue Zürcher Zeitung am Sonntag ezt írja:

„Törökország második Pakisztán? Egy homályos ország, amelynek politikai kapcsolata van az iszlám szélsőségesekkel? A kérdés új legitimitást kapott, mivel Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam terrorista milíciájának vezetőjét egy amerikai parancsnokság nyomon követte, és állítólag öngyilkosságot követett el – Szíria török ellenőrzése alatt álló területén. A török titkosszolgálat nem akarja elárulni Baghdadi rejtekhelyét, ugyanúgy, mint a pakisztáni kormány sem akart soha tudni az Oszáma Bin Ladin menedékhelyéről Abbottabadban, 50 km-re a fővárostól. A törökországi konzervatív-iszlám vezetésnek azonban a szír polgárháborúban részt vevő iszlámok magatartása változó. Néhányuk ma is támogatja őket katonailag. De a törökök még mindig vakok e kockázattal szemben. Ez veszélyes Törökországra nézve, de Európára nézve is. ”

A szíriai válságról a Frankfurter Allgemeine Zeitung ezt írja:

„Erdogan és Putyin kettéosztják Szíria északi részét, és Aszad ezzel visszatér a nyeregbe. De mit csinál Európa? Úgy tűnik, mintha nem lenne jó a hozzáállása ehhez. Putyin és Erdogan, akik úgy viselkednek mintha egy cár és egy szultán lennének, kettéosztották Szíria északi részét, és politikai alkut folytatnak áttelepítési projektekről, etnikai tisztogatásról és a védnökségről. Donald Trump ugyanakkor úgy őrzi katonáival az olajmezőket, mintha azok háborús zsákmányai lennének. A jelenleg Szíriában zajló események elidegenülten hatnak Európára: az ilyen cinikus hatalmi politika maga mögött hagyta. Azonban Európa nem tud egyszerűen hátat fordítani Szíriának. Még az emberiség is azt követeli meg, hogy csökkenteni kell a lakosság szenvedését, amelynek hátán mások vívják a hatalmi harcukat. Különösen Európát érinti az, ha emiatt egy új menekülthullám indul el, vagy ha a dzsihadisták zavartalanul tervezhetnek támadásokat a háború zavarában.”

Ne adj hatalmat a söpredéknek!

A Neue Osnabrücker Zeitung a német politikusokkal szembeni fenyegetéseket és azok lehetséges következményeit vizsgálja:

„Minden tizenkettedik német városban vagy községben már előfordult, hogy fizikailag megtámadtak politikusokat és az adminisztráció alkalmazottjait. A berlini vezető állami pozíciókban dolgozókat az ellenük irányuló halálos fenyegetések után erősen őrzik, míg a községi politikusok általában védtelenek. Cinikus lenne ezt munkahelyi kockázatként kezelni. A város vezetőinek védelme azonban nem megoldás. Csak a polgárok közelsége erősíti a bizalmat. És a nyitott városháza-ajtók pedig a nyílt demokrácia szimbólumai. Ez azonban mindannyiunk erőfeszítését igényli. A kezdés értékbecsülés lenne: aki a közösségi testületben van, az aktív támogatást érdemel. Ha senki sem akar nagyobb felelősséget vállalni az országért, akkor a végén azok a söpredékek lesznek a hangadók, akik semmit sem tartanak tiszteletben.”

A szabadság forradalmát meg kell védeni

A stockholmi Dagens Nyheter az 1989-es eseményekre emlékezik:

„30 évvel a berlini fal leomlása után egyre világosabbá válik, hogy a kommunizmus előkészítette az utat a nacionalizmus felé. A helyzet az, hogy a két ideológia annyira harmonizál, hogy nehéz megkülönböztetni őket. A kommunista világkép könnyen konvertálható nacionalizmussá és fordítva. Ez kevésbé meglepő, de nem teszi kevésbé nyomasztóvá, hogy a baloldal és az AfD (Alternative für Deutschland) nemrég a türingiai választások két legerősebb pártjává lettek. A kommunisták örökösei és az új jobboldali nacionalisták együttesen nyerték meg a szavazatok több mint 50 százalékát – egy olyan régióban, amely 30 évvel ezelőtt a szögesdrót rossz oldalán volt. Az 1989-es szabadságforradalom megünneplése magától értetődő. De ami még fontosabb, az az, hogy azt most megvédjük.”

Állatvédők tüntetése New Yorkban a libahízlalás ellen (Fotó: Desiree Rios, NYT)